Szembenézünk az alkoholizmussal?
Szenvedélybeteg/diszfunkcionálisan működő családok gyermekei címmel tartott izgalmas és tartalmas előadást a párkányi könyvtárban Koday Zsuzsanna klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus. A szakember lényegében haza érkezett, hiszen a város szülöttje, s a helyi könyvtárat, ahol az előadás zajlott, gyakran látogatta.
A téma nem könnyű, és sajnos az érdeklődés mértékén is látszott, még mindig nem vagyunk készek hallani és beszélni erről a komoly problémáról. Talán azért is van így, mert társadalmunk még mindig normalizálja az alkoholizmust, lekicsinyli, kollektíven legyint rá és agyonhallgatja a problémát.
Koday Zsuzsanna azonban azt emelte ki, hogy alkoholista szülő mellett felnőni élethosszig tartó negatív hatással van életünkre. Súlyos a hatása a személyiségfejlődésre, az érzelem- és viselkedésszabályozásra, mindenre, ami ahhoz kell, hogy jól működő személyiséggé váljon az ember. Viszont mára már mentálhigiéniai, önfejlesztő, traumaoldó eszközök egész tárháza áll rendelkezésünkre, hogy a múlt sérüléseit értelmezzük, újrakeretezzük.
– mondta. A pszichológus a KÖTTUSA adománygyűjtő kampány nagykövete is, amely csoportterápiát biztosít gyermekeknek, felnőtteknek és szakembereket képez ezen a területen. Jelenleg doktori tanulmányait végzi, tudását alkalmazott területeken hasznosítja. Sokáig börtönpszichológus volt, most az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik Magyarországon.
Kik az elfeledett gyerekek? – tette fel a kérdést a közönségnek a párkányi könyvtár kivetítőjéről. A szakpszichológus egy 25 kérdéses tesztet ismertetett az ACA weboldaláról, amely segíti felismerni az érintettséget.
A szakpszichológus szerint sokan azért nem ismerik fel, hogy alkoholisták, mert az alkoholistát összetévesztik a „csövessel”, aki az utcasarkon kéreget és nyomorúságosan tengeti mindennapjait.
Komplex traumák
A jól működő családban átlátható határok vannak, szabályrendszerek, s ezek a gyermekeknek biztonságot adnak. A jól működő családban szükségleteikre odafigyelő választ, támogatást kapnak.
Alkoholista szülő mellett felnőni azonban nem „egyszeri” esemény, hanem folyamatos bántás, félelemérzet, s ami állandó, az a bizonytalanság.
Ha a megfelelő szülő-gyermek hierarchia megbomlik, a gyerek szenvedi meg. A leggyakoribb tünet a parentifikáció (szülősítés). Ennek néhány megnyilvánulási formáját a társadalom annyira elfogadja (normalizálja), hogy fel sem ismerjük, hogy nem helyes. Ilyenkor a gyerekek átvállalják a szülői szerepeket is, gondoskodnak a testvéreikről, háztartást vezetnek, érzelmi támaszként szolgálnak és hazahozzák a szülőt a kocsmából.
– vázolta az életből vett példát Koday Zsuzsanna.
Az alkoholista családokban nagyon gyakori a bántalmazás, ami nem feltétlenül pofonokban és véraláfutásokban mutatkozik meg.
– figyelmeztet a szakember. Az érzelmi bántalmazás is pusztító károkat okoz, sőt, már maga az elhanyagolás is bántalmazás. Az esetek 75 százalékában az alkoholista szülők bántalmazzák a gyermekeket. Az elgyászolatlan traumák pszichés problémákhoz és testi betegségekhez vezethetnek.
A tapasztalat azt mutatja, hogy elhanyagolt, elfeledett gyermekek felnőttként nem szabnak egészséges határokat a munka területén, beleölik magukat a munkába, túlóráznak, hétvégén is felveszik a telefont. A munkamániát társadalmunk jutalmazza, ez viszont kiégéshez vezet. Párkapcsolataikban gyakran választanak függő vagy munkamániás társat, aki majd megismétli velük a gyerekkort: elhanyagolja őket. Szülőként sem egyszerű a helyzetük.
– hívta fel a figyelmet Koday Zsuzsa arra, ne hozzunk hirtelen ítéleteket, sosem tudhatjuk, embertársunk mivel küzd, milyen batyut cipel. A szakember szerint a múltat fel lehet dolgozni úgy, hogy a jelenünket már ne kísértse. De hogyan?
– világított rá az érintettek előtt álló hosszú útra a klinikai szakpszichológus.
Megjelent a Magyar7 2025/9. számában.
