Száraz László és Erzsébet, akik fiatal koruktól együtt lélegeznek a Csemadokkal
Nevük összefonódott a nagykéri Csemadokkal, ahol szórvány sorban óvják kultúránkat, hagyományainkat. Nemrég Csemadok Közművelődési Díjban részesült a házaspár. Együtt, hiszen mindketten a szervezet tevékeny tagjai, egymást támogatják a közösségért végzett munkában.
Lacival és Erzsivel egy kávé mellett idézzük szervezeti életüket. A pályázatírásba fektetett időt, a segítést, a fellépést nem is érzik munkának, mert ők is felhőtlenül tudnak szórakozni, élvezik a közösségi létet.
Elvarázsol, milyen beleéléssel, humorral idézik a múltat.
A díjra nem számítottak, csak akkor kezdték sejteni, amikor jött a telefon, január 19-re ne tervezzenek semmit.
Laci már ötödikes korában belépett a Csemadokba, amikor bevitték osztályukba a belépési nyilatkozatot, de ez nem hozott nagy változást, hiszen társaival együtt óvodás koruktól szerepelte a csemadokos rendezvényeken. Erzsi Nagycétényből származik, társaival már tizenöt évesen néptánccsoportot alapítottak, ami sajnos csak egy évadot működött, mert a vezetőjük megbetegedett, de felbomlásuk után rögtön bevonták őket az éneklőcsoportba.
Nagycétény szomszéd falu, de nem nagyon ismerte egymást a két falu népe, mivel a Nyitra folyó régi fahídja tönkrement. Csak, amikor az akkori polgármester szerzett katonai vashidat, akkor tudták egymást látogatni. „Az lett a vesztem” – mosolyog Laci huncutul - ott ismertem meg Erzsikét, aki később a feleségem lett. Hoztam egy énekest a faluba, hiszen nyomban a nagykéri énekkar tagja lett.
– sorolja Laci.
Külön kitért még a nótaestekre, amelyekre még a kezdetekben énekeseket hívtak, de ezen hamar változtattak. Lakodalmasra vették a figurát, meghívják a baráti énekkarokat, a cigányzenekar a fülükbe húzza, s jó bor mellett késő estig nótáznak és mulatoztak.
Erzsike a nagykéri Mórinca néptánccsoport szíve-lelke.
– sorolja Erzsi.
Hozzáfűzi, a legnagyobb gond mindig a koreográfusok illetményének előteremtésével volt, mert pályázat nélkül nagyon nehéz volt ezeknek a szakembereknek az útiköltségét és munkadíját fedezni, bár a legtöbben még a „majd talán” időszakban is végezték a feladatukat, hiszen a táncosokért dolgoztak. Nagyon nagy könnyebbség, hogy a Csoóri Sándor Alap elkezdte a külhoni táncosok támogatását, van pénz cipőre, ruhára, koreográfiára.
– teszi hozzá Erzsi.
A Mórinca épp a felívelés időszakában van és ismét megmérettetésre készülnek. Két éve voltak a TáncPódium – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Minősítő Gáláján, ahol bár városi tánccsoportokkal mérték össze magunkat, nagyon jó minősítést kaptak. Gyermekeik táncoltak a Csemadok 70. és 75. évfordulója országos gáláján. Járnak a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválra, itt a Felvidéken sok országos rendezvényre, Magyarországra, Erdélybe.
– emeli ki Laci hozzáfűzve, nehéz összehozni minden csoport próbáját, mert szinte ugyanazok a gyerekek néptáncolnak, citeráznak, fociznak, de próbálják őket táborozással, utazással jutalmazni, amit mindig nagyon várnak.
A nagykéri Csemadok igen népes, 240-250 tagjuk van. László, bár lemondott az alapszervezet elnöki tisztségéről, mivel már nem tudta összeegyeztetni a munkájával, lelkesen szervezi tovább a rendezvényeket, segíti a fiatal vezetőket. Tíz éve a Csemadok Érsekújvári Területi Választmány elnökségének is tagja, feleségével ott vannak a járási rendezvények szervezőgárdájában.
A ma7 portál az olvasók nevében is gratulál a díjhoz, jó egészséget és további lelkes szervezőmunkát kívánva.
