Szappanban a természet
Mayer Ingrid Dunaszerdahelyről származik, a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett, az egyetemet Nyitrán, majd a Rózsahegyi Katolikus Egyetemen végezte. Húsz éven át Szepsiben élt, pár esztendeje azonban visszaköltözött a Csallóközbe és Mad községben telepedett le. Elmondása szerint a község nagyon befogadó, kedves falu, ahol szeret lakni. Életre szóló kedvtelésére azonban még a Szepsiben töltött évek alatt talált rá.
Jobban mondva Kassán, ugyanis tagja volt a Rovás Polgári Társulásnak. Egy alkalommal szappankészítő tanfolyamot hirdettek és ez nagyon izgalmasnak tűnt.
– Minden érdekes volt számomra, a szappan állaga, a nagyon szép sárga színe, a folyamat, ahogy készül. Mindenki készíthetett magának szappant, aztán kiöntöttük formákba és legalább hat hétig érni hagytuk. Most, ha fél évig érik, már fel sem tűnik, de az a hat hét akkor a végtelenségnek tűnt. Az egész olyan volt, mint egy ajándék, amit még nem bonthatok ki. Aztán végre a kezembe foghattam. Semmilyen illata nem volt, mert illóolaj sem került bele, natúr, a legegyszerűbb technikával készült szappanról volt szó – mesélte több mint tíz év távlatából is nagy lelkesedéssel Ingrid, aki a tanfolyam után elhatározta, komolyabban szeretne foglalkozni ezzel. Csakhogy akkoriban az élelmiszerboltokban olíva- és napraforgóolajon kívül nem igazán talált egyéb hozzávalót és bioboltok sem nagyon voltak még. Nem maradt más hátra, mint interneten megrendelni a hozzávalókat, mert ugye a kézművesszappan egészen más technikával készül, mint a bolti pipereszappan. Két év alatt sikerült feltérképeznie a piacot, és kitapasztalta, hogy a jófajta olajokat jó áron és nagy mennyiségben Csehországból, illetve Magyarországról tudja megrendelni.
Amikor a szappankészítők közösségéről kezdtem faggatni Ingridet, nem igazán tudta értelmezni a kérdést, ugyanis szerinte nem létezik ilyen közösség. Csallóközben például nem is ismer senkit, aki igazi kecsketejből, gyógynövényből szappant készítene.
– Hogy miért a kecsketejes szappanok irányába indultam el, annak családi oka van. A kecsketejet már a pici gyerekeknek is ajánlják, nagyon jól táplál, hidratál és a bőrbetegek problémáira is kiváló. Persze másféle szappanokat is készítek, hogy milyeneket, az épp az aktuális hangulatomtól függ. Mivel nem vagyok vállalkozó, és továbbra is csak hobbiszinten kívánom folytatni ezt a tevékenységet, így szerencsére kedvemre alkothatok.
A szappankészítés tavasszal gyógynövénygyűjtéssel kezdődik, ezeket Ingrid megszárítja és porrá őrli, így egész évben használni tudja. Amit nem tud beszerezni, azokat a bioboltokban vásárolja meg. Citromfüvet, csalánt, körömvirágot, levendulát saját maga termeszt. A kávészappanhoz a kávé könnyen beszerezhető.
– Azt tudatosítani kell, hogy a szappant szigorú értelemben véve nem főzzük, mert ez a fajta hideg eljárással készül. A hőeljárás csak az olajat érinti, azt kell felmelegíteni egy bizonyos hőfokra. Persze előtte a folyadékrészt is ki kell, hogy mérjem. A lúgos oldatot az olajokkal vegyítem össze, de nagyon lassan adagolom, hogy ne szaladjon meg a hőfoka. A szappanba nemcsak gyógynövényfőzet vagy kecsketej, hanem akár geotermikus víz is kerülhet. Ehhez szerencsére nem kell messzire menni, hiszen a Csallóközben is van belőle bőven.
Ingrid elegyébe még belemegy a száraz anyag, kaolin vagy az agyag, esetleg holt-tengeri vagy marokkói iszap. Ha rózsás, akkor rózsaszín agyag kerül a szappanba, de nemcsak azért, mert színezi, hanem mert jó a bőrre, hangsúlyozta Ingrid, aki a szappant végül kiönti egy faformába, amit előbb kibélel egy jobb minőségű zsírpapírral. A felszeletelt szappan faládákban szárad.
– Mitől lenne rossz egy ilyen szappan? A gyógynövényektől? A gyógyvíztől? A kecsketejtől, ami bevizsgált farmról van? Az olívaolajtól? A ricinusolajtól? A tengeri iszaptól? Hiszen már az alap is jó. Épp az a jó ezekben a szappanokban, hogy a gyógyhatás többszörös. Nincs ebben semmi ördöngösség, itt minden a technikán, a kreativitáson múlik.
Ingrid szilárd samponokat és mosószappanokat is készít. A mosószappan kimondottan ruhákra való, tehát folttisztító és marhaepét tartalmaz, amit hentesektől szerez be.
– Ezt úgy kell elképzelni, hogy szólok a „forrásomnak”, marhaepére van szükségem, ami ugye romlandó. Mivel az epének csak a leve kell, kapok egy tízliteres vödörben mondjuk 8 liter marhaepét, amitől némelyek talán rosszul is lennének, mert ránézésre nem imponáló, de teljesen szagtalan. A marhaepét adagokra mérem és lefagyasztom.
Ingrid szerint ezek a szappanok nem romlanak meg, mivel kizárólag természetes anyagokat tartalmaznak, sőt, minél öregebb egy szappan, annál jobb, azaz olyan, mint a jó bor.
A kézműves piacokon általában nagyon nehezen, szégyenkezve mesélik el problémáikat az emberek. – Tíz év alatt már annyi mindent hallottam, hogy biztatom az embereket, nyugodtan mondják el a gondjukat, bajukat. Amikor hallom, hogy valakinek segített a szappanom, elmulasztotta az atópiás ekcémáját, a bőrviszketését, a vérző repedéseket a kezén, örömmel tölt el, hogy segítettem, mert ezek tényleg kellemetlen dolgok. A bőr nem olyan, mint a cipő, amit kicserélhetünk, ha nyomja a lábujjunkat.
Megjelent a Magyar7 2023/49.számában.
