Somorja is 1848 márciusára emlékezett – KÉPEKKEL
A Csemadok somorjai és tejfalui alapszervezete a helyi szokásokhoz híven a Pipagyújtó emlékhelyen rendezte meg ünnepi megemlékezését az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulója alkalmából.
Március 15-én, Somorján már a reggel is az ünnep jegyében zajlott, hiszen a somorjai katolikus templomban a nyolc órai szentmisét is a márciusi hősökért ajánlották fel.
A Pipagyújtó emlékhely ünnepi szónoka ezúttal Sál Attila pedagógus, a vámosladányi Csemadok-alapszervezet elnöke, a Magyar Szövetség lévai járási elnökségének tagja volt. A helyszínen Brunczlík Viktor köszöntötte a megjelenteket, miután a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület felnőtt és ifjúsági zenekara előadásában 48-as dalokat hallhattunk.
Sál Attila ünnepi beszéde elején Apponyi Albertet idézte, aki szerint két szárnya van a magyar nemzetnek, mellyel a magasba emelkedik: az egyik a szabadság kultusza, a szabadelvű eszmék követése, a másik a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredése. Ez valóban megkerülhetetlen, örökérvényű igazság, hiszen nincs magyar szabadság nemzeti öntudat és nemzeti kultúra nélkül, de sosem kértünk olyan szirénhangú szabadságnak nevezett álmodozásból, amely tálcán kínált kincseket, viszont nélkülözte a nemzeti büszkeségünket, mondta az esemény szónoka.
fejtette ki Sál Attila, aki szerint egy külföldi biztosan nem értené, hogy miért a legnagyobb nemzeti tragédiáink azok, amelyek a történelmi emlékezetünk gerincét adják. A válasz erre az, hogy ezeknél a történelmi eseményeknél nem az volt a legfontosabb, hogy hol zajlottak, kik voltak a főszereplői, mennyien voltunk ott, milyen volt az öltözetünk vagy a fegyverzetünk, hanem az, hogy mindegyiket egy lényegesebb központi értelem, egy központi kérdés köti össze, amit a nemzet minden tagja ugyanúgy kitapint. A lényeg ugyanis nem mindig a győzelem, és nem csak a siker adja a babérkoszorút, hanem a valóságban a tisztesség, a becsület, a bajtársiasság, az igazsággal való hit és a kitartás termi meg az elismerést és az idő mindig igazolja azokat, akik mertek tenni a magyar ügyért, a hazáért akkor, amikor kellett.
Ha valaki csak erre fókuszál, tegye, mert szükséges és hasznos dolog ez is, de jól ismerjük a mondást, nem csak az a magyar, akinek a nagyapja az volt, hanem akinek az unokája is az lesz. Egyszerű bölcsesség, mégis annál becsesebb. Tehát nekünk ma a jelenben kell helytállnunk, nekünk ma kell ott lenni a strázsán, és ma kell hűeknek maradni a szabadságunk eszméjéhez és nemzeti öntudatunkhoz, hangsúlyozta a pedagógus.
húzta alá a somorjai megemlékezés szónoka, majd kifejtette, hogy felvidéki magyarként három fontos csatában kell helytállnunk, de mindenki nyugodt lehet, ugyanis ezekhez a csatákhoz nem kell sisak, sem szablya, de még ágyú sem.
Ehhez kapcsolódva Sál Attila megjegyezte, hogy jövőnk csak akkor lesz, ha lesznek magyar gyermekeink, ha lesz magyar ifjúság. Mint mondta, minden politikai akaratnak, minden víziónak, minden stratégiának csak akkor van alapja és értelme, ha optimistán bízhatunk abban, hogy a magyar nyelv és kultúra a magyar iskolák védőfalai közt kiműveli a felvidéki magyar jövőt.
A rendezvényt Zsákovics László dalénekes zárta előadásával, majd a városi intézmények, szervezetek és a Magyar Szövetség képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a hét honvéd sírjánál, amelyet 1899. május 12-én a Csallóközi honvéd emlékegylet jóvoltából állíttattak.
Koszorúzott többek között Orosz Csaba, Somorja város polgármestere és Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke. A koszorúzást követően az ünneplők közösen elénekelték a Himnuszt. 18 órától ünnepi műsor várta az érdeklődőket a helyi művelődési központban, melynek alkalmából felléptek a helyi iskolák diákjai.
