2025. március 15., 20:10

Somorja is 1848 márciusára emlékezett – KÉPEKKEL

A Csemadok somorjai és tejfalui alapszervezete a helyi szokásokhoz híven a Pipagyújtó emlékhelyen rendezte meg ünnepi megemlékezését az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulója alkalmából.

1848-marciusara-emlekezett-somorja-09
Galéria
+18 kép a galériában
1848 márciusára emlékezett Somorja
Fotó: Lacza Gergely

Március 15-én, Somorján már a reggel is az ünnep jegyében zajlott, hiszen a somorjai katolikus templomban a nyolc órai szentmisét is a márciusi hősökért ajánlották fel.

brunczlik-viktor
Brunczlík Viktor
Fotó:  Lacza Gergely

A Pipagyújtó emlékhely ünnepi szónoka ezúttal Sál Attila pedagógus, a vámosladányi Csemadok-alapszervezet elnöke, a Magyar Szövetség lévai járási elnökségének tagja volt. A helyszínen Brunczlík Viktor köszöntötte a megjelenteket, miután a Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület felnőtt és ifjúsági zenekara előadásában 48-as dalokat hallhattunk.

a-somorjai-onkentes-tuzolto-testulet-ifjusagi-zenekara
A Somorjai Önkéntes Tűzoltó Testület ifjúsági zenekara
Fotó:  Lacza Gergely

Sál Attila ünnepi beszéde elején Apponyi Albertet idézte, aki szerint két szárnya van a magyar nemzetnek, mellyel a magasba emelkedik: az egyik a szabadság kultusza, a szabadelvű eszmék követése, a másik a nemzeti öntudat és a nemzeti érzések felébredése. Ez valóban megkerülhetetlen, örökérvényű igazság, hiszen nincs magyar szabadság nemzeti öntudat és nemzeti kultúra nélkül, de sosem kértünk olyan szirénhangú szabadságnak nevezett álmodozásból, amely tálcán kínált kincseket, viszont nélkülözte a nemzeti büszkeségünket, mondta az esemény szónoka.

Ne is tagadjuk, már jól ismerjük a verseket, az idézeteket, a gondolatokat, amelyeket ilyenkor rendre el szoktunk mondani. Így is van rendjén, de valakiknek begyakorlott séma, jól ismert forgatókönyv, és így lehet ezzel az, aki évről évre hallja, de nem tudja, vagy sokszor nem is akarja megérteni azt. És éppen ilyenek vagyunk mi, magyarok is olykor, amikor nemzeti ünnepeinkről, vagy konkrétan március 15-ről van szó. Halljuk, tudjuk, sőt még látjuk is, de megérteni sokszor nem tudjuk. Hosszú generációk óta nehézkesen bírjuk megérteni nemzeti ünnepeink üzenetét, valódi küldetését. Ez pedig hatványozottan igaz ránk, felvidéki magyarokra is”,

fejtette ki Sál Attila, aki szerint egy külföldi biztosan nem értené, hogy miért a legnagyobb nemzeti tragédiáink azok, amelyek a történelmi emlékezetünk gerincét adják. A válasz erre az, hogy ezeknél a történelmi eseményeknél nem az volt a legfontosabb, hogy hol zajlottak, kik voltak a főszereplői, mennyien voltunk ott, milyen volt az öltözetünk vagy a fegyverzetünk, hanem az, hogy mindegyiket egy lényegesebb központi értelem, egy központi kérdés köti össze, amit a nemzet minden tagja ugyanúgy kitapint. A lényeg ugyanis nem mindig a győzelem, és nem csak a siker adja a babérkoszorút, hanem a valóságban a tisztesség, a becsület, a bajtársiasság, az igazsággal való hit és a kitartás termi meg az elismerést és az idő mindig igazolja azokat, akik mertek tenni a magyar ügyért, a hazáért akkor, amikor kellett.

Kossuthot idézve Sál Attila figyelmeztetett, hogy a haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz, hiszen nem révedhetünk bele csupán abba, hogy milyen volt egykoron magyarnak lenni, de csak a jelenünkre gondolni sem elég.

Ha valaki csak erre fókuszál, tegye, mert szükséges és hasznos dolog ez is, de jól ismerjük a mondást, nem csak az a magyar, akinek a nagyapja az volt, hanem akinek az unokája is az lesz. Egyszerű bölcsesség, mégis annál becsesebb. Tehát nekünk ma a jelenben kell helytállnunk, nekünk ma kell ott lenni a strázsán, és ma kell hűeknek maradni a szabadságunk eszméjéhez és nemzeti öntudatunkhoz, hangsúlyozta a pedagógus.

sal-attila__0
Sál Attila
Fotó:  Lacza Gergely
Ma a szabadságunkat nem török szablya, nem labanc szurony, nem német gépfegyver és nem a szovjet tank veszélyezteti. A szabadságot ma olyan félresikerült nyugati eszmék akarják csapdájukba keríteni, amelyek nemet mondanak évezredes etikai, erkölcsi, társadalmi törvényekre. A képzelet olyan kusza szüleményei, amelyek alá kívánják aknázni az európai civilizáció fundamentumait. A nemzeti öntudatra pedig korunk radikális individualizmusa, a közöny, a sok esetben túlzott anyagi jólét, az elkényelmesedett elpuhultság jelenti a legnagyobb veszélyt”,

húzta alá a somorjai megemlékezés szónoka, majd kifejtette, hogy felvidéki magyarként három fontos csatában kell helytállnunk, de mindenki nyugodt lehet, ugyanis ezekhez a csatákhoz nem kell sisak, sem szablya, de még ágyú sem.

Elsőként magyar nyelvünk szeretete kell, hogy szemünk előtt lebegjen, hisz nélküle csonka emberek vagyunk. Anyanyelvünk ott van velünk életünk minden pillanatában, amikor asztalba rúgva egy jó cifrát káromkodunk ugyanúgy, mint a pap búcsúztató szavaiban, amelyet elhunyt szeretteink sírjánál mond el. Becsüljük, óvjuk, védjük ezt a drága nyelvet.
Ne féljünk harcolni, megküzdeni érte. De harcoljunk jogainkért is, mert azoknak mindig lesznek ellenfelei. És a régi adósságainkból is van még jó pár kifizetetlen tartozásuk. Mi pedig a tartozást számon tartjuk, gondoljunk csak többet között a deportálásokra és a kitelepítésekre.
Másodikként őseink Istenbe vetett hitét kell szem előtt tartsuk. Hit nélkül semmik vagyunk, életünk, s legfőképpen emberi kapcsolataink kusza bozóttá válnak. Harmadikként pedig megmaradásunk legfontosabb zálogát kell megvédenünk, amely az iskola, a magyar iskola. Pedagógusként sajnos én ezt a kérdést soha nem tudom kikerülni. A magyar iskola, ahol a gyermek igazán és ténylegesen fejlődhet, mert nagyot téved az, aki megkérdőjelezi az anyanyelvi oktatás becses kincsét. Magyar iskolából lettek nagyok és a világ által elismertek nemzetünk nagyjai Karikó Katalintól akár Szoboszlai Dominikig.”

Ehhez kapcsolódva Sál Attila megjegyezte, hogy jövőnk csak akkor lesz, ha lesznek magyar gyermekeink, ha lesz magyar ifjúság. Mint mondta, minden politikai akaratnak, minden víziónak, minden stratégiának csak akkor van alapja és értelme, ha optimistán bízhatunk abban, hogy a magyar nyelv és kultúra a magyar iskolák védőfalai közt kiműveli a felvidéki magyar jövőt.

Mi, felvidéki magyarok akkor tudunk megmaradni és harcolni továbbra is a szabadságért és nemzeti öntudatért, ha a hajónk jó irányba evez. Ehhez a küzdelemhez, amely a megmaradásunk küzdelme, ma is hősök kellenek. Hősök, de most már szablya, huszárcsákó és fokos nélkül. Ma az édesanyák a hősök, akik magyarul dúdolnak a csemetéknek. Az édesapák, akik gerinces magyar embernek nevelik gyermekeiket. Ma lelkészek és papok a hősök, akik a megtartó igazságokat és a reményt magyarul hirdetik a templomban. Ma a tanárok a hősök, akik nemcsak magyarul, de magyar lélekkel nevelik az ifjúságot. Orvostól vasutasig, varrónőtől az ügyvédig mindenki, aki a maga helyén, a maga módján tesz a magyarságért, és legfőképpen vállalja azt itt a Felvidéken, annak minden örömével és olykor nehézségével is. Fogjuk meg tehát a képzeletbeli zászlót, nem csak ma, amikor ünnep van, hanem a hétköznapokban is. Tegyünk együtt, sokan, becsülettel és rendületlenül, hittel. Szabadságunkért és nemzeti megmaradásunkért.”

A rendezvényt Zsákovics László dalénekes zárta előadásával, majd a városi intézmények, szervezetek és a Magyar Szövetség képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a hét honvéd sírjánál, amelyet 1899. május 12-én a Csallóközi honvéd emlékegylet jóvoltából állíttattak.

zsakovics-laszlo
Zsákovics László
Fotó:  Lacza Gergely

Koszorúzott többek között Orosz Csaba, Somorja város polgármestere és Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke. A koszorúzást követően az ünneplők közösen elénekelték a Himnuszt. 18 órától ünnepi műsor várta az érdeklődőket a helyi művelődési központban, melynek alkalmából felléptek a helyi iskolák diákjai.

1848-marciusara-emlekezett-somorja-02
Orosz Csaba is elhelyezte az emlékezés koszorúját
Fotó:  Lacza Gergely
1848-marciusara-emlekezett-somorja-01
Galéria
+18 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.