Romkocsma a Zoboralján
Romantikája, íze, illata és hamisítatlan kulturális légköre lett az alsóbodoki kultúrháznak, amikor romkocsmává alakították át. A Zoboralji Klub Esték alkalmával jöttek össze többször is novemberben azok, akik érzik és értik, milyen jó közösségben megélni a színházat és a zenét, valamint új tudásra szert tenni.

Meghatódtam, amikor beléptem az alsóbodoki kultúrház nagytermébe a második Zoboralji Klub Est alkalmával. Sok pillanatot megéltem már ebben a kis falusi kultúrházban. Több évig tanítottam a helyi szakközépiskolában, jártam itt iskolai előadáson, láttam a diákjaimat a színfalak mögül és osztályfőnökként a legelső osztályom szalagavatójának is ez a terem adott otthont. Ezúttal is számtalan emlék tolult fel, amelyek csak élesedtek, amikor körbepillantva ismerős arcok mosolyogtak vissza rám.
Nem túlzás azt mondani, hogy az „egész” Zoboralja ott volt a teremben, amelyet ezúttal romkocsmává alakítottak át a szervezők. Üdvözölve a régi ismerősöket átjárt az érzés, hogy én még mindig otthon vagyok ebben a kis szórványban, hiába élek már a Mátyusföldön, a Zoboralja mindig „hazavár” és mindig tud valami újat, varázslatosat mutatni. Rögtön az jut az eszembe, amit közlök a kulturális est főszervezőjével, Gyepes Angelikával is, hogy ti itt megcsináltátok a szórványcsodát, elértétek, hogy több száz ember jöjjön össze egy közéleti-kulturális rendezvényen, amelynek a célja nemcsak a közösségi szórakozás, hanem az ismeretszerzés is.
Aki már járt romkocsmában, tudja, hogy ott bármiből kiegészítőt, díszítőelemet kreálnak. Így történt ez Alsóbodokon is, ahol folklórelemeket vegyítettek modern eszközökkel, mindennemű ülőalkalmatosságot előszedtek, és egy kellemes bárpultot rendeztek be. Egy romkocsma mindig arról ismerszik meg, hogy kulturális eseményeket, közéleti előadásokat is rendeznek benne, valamint többnyire feltörekvő zenekarok kapnak lehetőséget a közönség előtti bemutatkozásra.
Így lett a Zoboralji Klub Estek rendezvény a zoborvidéki magyarok találkozóhelye, a kultúra, a stand-up comedy és a könnyűzene központja novemberben.
Gyepes Angelika hosszú évek óta alakítója a zoboralji kulturális életnek. Hét éve vezeti a Nefelejcs hagyományőrző csoportot, és aktív szervezője a Csemadoknak is. Elárulta, olyan visszacsatolások érkeztek a Zoboraljáról az elmúlt időkben, hogy kevés a középkorosztálynak szóló kulturális program. Nyilván rengeteg a hagyományőrző és folklór rendezvény a szórványrégióban, de azzal inkább a gyerekcsoportokat vagy az idősebb korosztályt lehet megszólítani. Hiánypótló rendezvényként találták ki a Csemadok Nyitrai Területi Választmányával karöltve a kulturális estek sorozatot a késő őszi hétvégékre.
Az első zoboralji kulturális esten Puss Sándor jezsuita szerzetes tartott előadást az alkohol és a drogok káros hatásairól, a második alkalmon Dunajszky Géza közíró mutatta be a Felszántott tömegsírok című kiadványát. A harmadik klubesten Fehér Sándor egyetemi professzor adott elő Zoboralja természeti értékeiről.
A tudást és a közéleti nézőpontokat bővítő előadásokon kívül a szervezők a szórakozást is célként tűzték ki, így az esteken humoristák és stand-upos előadók is a színpadra léptek.
A késő este már a zenés szórakozásé volt. Gyepes Angelika elárulta, örülnek, hogy sikerült olyan zenekarokat megszólítani mindegyik generációból, amelyeknek van zoboralji vonatkozása.
– Próbáltuk ezzel a romkocsma ígérettel is csábítgatni az embereket, egy klubest arról szól, hogy van egy csipet kultúra, egy kis előadás, de a lényeg, hogy együtt legyen a közösség – magyarázza Angelika.
A célközönség nagyjából száz ember volt. Az első klubestre nyolcvanhárom ülőhelyet raktak szét, a másodikra már közel százhúszan jöttek szerte a Zobor-aljáról. Az összes falut megszólította a Csemadok, sok időt szántak az esemény reklámozására. Az emberektől pedig nagyon jó visszajelzések érkeztek.
– mondta a fő szervező. Jövő novemberre tervezik a következő rendezvénysorozatot.
– Azért ezzel rengeteg munka van, nemcsak a szervezéssel, hanem a készülődéssel is. Az első alkalmat megelőzően egy héttel már hordtuk le a padlásról a díszletelemeket, mosogattuk a poharakat, rendezgettük a kultúrházat, aztán a rendezvény után mindent össze kellett pakolni. Ezért is maradnának inkább a rendezvénysorozat elnevezésnél.
– Kellett egy olyan rendezvény, ahol nemcsak egymást nézzük mi, folklórosok, hagyományőrzők egy maroknyi néző kíséretében. Elégedett vagyok, öröm van bennem attól, hogy van még a Zoboralján annyi magyar, hogy megérje szervezni az ilyen rendezvényt.
Megjelent a Magyar7 hetilap 48. számában.