Rómer Flóris szobra - Pozsony
Rómer Flóris a magyar régészet és műemlékvédelem kezdeményezője, a 19. századi történetírás meghatározó alakja Pozsonyban született 1815-ben, a Lakatos utcában, ahol szülőháza ma is áll.

A bencéseknél tanult Pannonhalmán, majd 1830-ban belépett a rendbe. Tanított Győrben majd Pozsonyban, elsősorban természetrajzot. 1848-ban Római Ferenc néven honvédnek állt. A szabadságharc bukása után 8 évi börtönre ítélték, de 1854-ben kiszabadult. Egy ideig nevelősködött, majd Pestre költözött, ahol az egyetemen archeológiát tanított. 1864-ben a MTA tagja lett, 1877-ben pedig nagyváradi kanonokká nevezték ki. Könyvei és tanulmányai jelentek meg a régészet, a művészettörténet, az iparművészet területéről, de foglalkozott a káptalanok, apátságok, kolostorok városi és falusi templomok történetének megírásával. Egyik legismertebb munkája a Pozsony régészeti műemlékei, 1856-ban jelent meg.
1998-ban a Ferenciek terének „rendezésekor” a szobrot áthelyezték a régi városháza udvarának egyik sarkába.
Megjelent a Magyar7 2022/31. számában.