2024. november 29., 15:04

Reiter Krisztina Pogány Erzsébet-díjas

A Szövetség a Közös Célokért Társulás a királyfiakarcsai Petőfi ligetben tartotta tisztújító kongresszusát, amelyen a leköszönő Gubík László helyére Somogyi Alfréd református lelkipásztort, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánját választották meg elnöknek. A kora esti órákban ünnepélyes keretek között adták át a helyi művelődési házban a 2024-es Pogány Erzsébet-díjat.

Reiter Krisztina Pogány Erzsébet díjas
Reiter Krisztina átveszi a díjat
Fotó: Lacza Gergely

A SZAKC által megalakított héttagú kuratórium negyedik alkalommal adta át az ún. háttéremberek elismerését, amellyel a társulás egyben néhai igazgatójának, Pogány Erzsébetnek is emléket állít. A díjra minden évben olyan személyeket lehet javasolni, akik legalább 10 éve részt vesznek a civil életben, a közösségépítésben és szervezésben példamutatóak, fáradhatatlan tevékenységet folytattak és folytatnak, továbbá munkásságuk a Felvidékhez kötődik. A kuratóriumot Fekete Irén, Hideghéthy Andrea, Bárdos Gyula, Csémi Szilárd, Ladányi Lajos, Mézes Rudolf és Pogány Tibor alkotják.

A Pogány Erzsébet-díj, a névadót ábrázoló emlékplakett, Kutak Adrienn ipolysági keramikusművész alkotása. Az eseményen többek között jelen volt Tóth László, a nemzetpolitikai államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetője, továbbá Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke is.
Reiter Krisztina Pogány Erzsébet díjas
Reiter Krisztina a Pogány Erzsébet-díj idei kitüntetettje
Fotó:  Lacza Gergely

Fekete Irén, a kuratórium elnöke ünnepi beszédében kifejtette, a díjjal azokat jutalmazzák, akik azzal a belső meggyőződéssel élik mindennapjaikat, hogy a világ jobbá tételéhez nincs szükségük rivaldafényre, mert erejüket nem a figyelem, nem a csillogás táplálja. Munkájuk nélkül azonban közösségünk nem gyarapodna, nem fejlődhetne. 

Amikor Pogány Erzsébetre gondolok, elsőként az elkötelezettség és a fáradhatatlanság jut eszembe. A SZAKC igazgatójaként ugyanis nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint magyarságunk megőrzését és megerősítését. S bár ő maga nem vágyott soha reflektorfényre, akaratlanul is kiragyogott a háttérből alázatával, tehetségével. Erzsike hitt abban, hogy a közösségért végzett kitartó munka eredményesebb, mint bármely egyéni siker. Ő volt az, aki új utakat keresett. Ötleteivel, javaslataival az élen járt, és mindig azon gondolkodott, hogyan tehetne többet, hogyan segíthetne jobban. Nem kérte, hogy elismerjék, számára az eredmény volt a jutalom. A meggyőződés, hogy közössége épül, erősödik."

A díjat Fekete Irén, Somogyi Alfréd és Pogány Tibor adták át Reiter Krisztinának, aki bátorságával, elkötelezettségével és a közösség iránti feltétlen hűségével hosszú évtizedeken át gazdagította a felvidéki magyarság életét. A díjazott fiatal korától építette és erősítette a felvidéki magyar közösséget a keleti végeken anélkül, hogy kereste, vágyta volna az elismerést. Reiter Krisztina  eddigi tevékenységét Kiss Beáta, a Femine Fortis – Erős Nők Polgári Társulás vezetője méltatta. Beszédében utalt rá, hogy a társulás nem titkolt célja a hölgyek szerepvállalásának ösztönzése közösségünk életében, hiszen a társadalmi, politikai és kulturális élet vezetői között kevés a nő, ám annál több a háttérben, a szorgos hangyamunkát végzők között. Örömét fejezte ki, hogy idén éppen az ő jelöltjük kaphatja meg ezt az értékes díjat. 

Eszmék, célok, lelkesedés

Reiter Krisztina 1949. december 26-án született Losoncon, a méltán híres kassai ipariban gépészeti szakon végzett. A közösségi élethez való pozitív viszonya fiatalkorától megmutatkozott, és természetes volt számára, hogy másokon segítsen. Tehetséges volt a csapatépítésben, szervezője és résztvevője volt az ötórai teák rendezvénynek, az Új Nemzedék Néptáncegyüttes, a kassai Csemadok és a Thália életében is szerepet vállalt nem kisebb személyiségek mellett, mint például Kolár Péter, Gágyor Péter vagy Beke Sándor, aki – mint a méltató megjegyezte – nem véletlenül választotta a 75. születésnapjára megjelent könyve keresztanyjának. Kolár Péterrel évtizedeken át szervezte a Somodi Nyári Művelődési Táborokat és a rendszerváltozás után elsők között vett részt teljes vállszélességgel az adománygyűjtésben és a gyertyás tüntetésben a Thália Színházban erdélyi testvéreinkért. Később főszervezője volt az iskolák körüli élőláncnak az anyanyelvi oktatás megsegítéséért. 1990 és 1998 között az Együttélés Politikai Mozgalom kelet-szlovákiai titkára volt. Igyekezett felkarolni a szociálisan nehéz helyzetben lévőket, aktívan bekapcsolódott a női tagozatok munkájába Bauer Edittel, Dolník Erzsébettel, Pogány Erzsébettel (Együttélés), illetve Dobos Krisztinával (MDF). Az 1998 és 2006 közti időszakban a kassai magyar könyvesbolt kínálatát, továbbá a magyar nyelvű újságok forgalmazása mellett a Püski Kiadó és a Madách-Posonium könyvkiadó kiadványait is népszerűsítette. A magyar rendezvényekről való tájékoztatást és jegyárusítást is felvállalta.

Reiter Krisztina Pogány Erzsébet díjas
Kiss Beáta
Fotó:  Lacza Gergely
Kiss Beáta megemlítette, hogy a Magyarországon meghirdetett kárpótlás köré fűződő feladatokat is ő végezte Kassán és környékén. Éjszakákon át körmölte és adta be sokszor az igénylő hozzátartozók helyett is, vagy velük együtt a nyomtatványokat. Türelmének és odaadásának köszönhetően közel 300-at pozitívan bíráltak el. Amikor lehetségessé vált, hatalmas kampánymunkában népszerűsítette, tanácsokkal és űrlapokkal segítette azt, hogy az emberek tömegei módosíthassák a nevüket a magyar helyesírás értelmében, a hölgyek esetében az „ovátlanítást”, illetve a hölgyek és urak nevében a keresztnevek magyarul történő anyakönyvezését. A magyar igazolványokról szóló 2001-es törvény életbe lépése idején elsőként tanulta meg az adatfelvétel és továbbítás módját, majd a többi munkatársat is betanította. Mindig hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az egy nemzet elvének támogatása, és csatlakoznia kell mindenkinek a magyar egységhez, emelte ki Kiss Beáta, aki édesanyja, Dolník Erzsébet révén közelről is ismerte a díjazottat.
Emlékeimben úgy maradt meg ez a kapcsolat, hogy a tiszteletről és a szeretetről szólt. A korabeli politikai közösség, az Együttélés soraiban együtt dolgozva azonos eszmék, célok, lelkesedés hajtotta őt és édesanyámat. Tudták, csakis az elkötelezett, önzetlen munka, a közösségért való bátor kiállás, a nemzetben való gondolkodás viheti az ügyeinket előre. Később, ha Kassán jártunk, soha nem hagyhattuk ki a könyvesboltot, nem maradhatott el Krisztina meglátogatása.”
Reiter Krisztina Pogány Erzsébet díjas
Somorgyi Alfréd, Fekete Irén, Reiter Krisztina és Pogány Tibor
Fotó:  Lacza Gergely

Végül a díjazott állt a mikrofon elé, aki megköszönte, hogy rá gondoltak. Mint mondta, első meglepetéséből adódóan, rengeteg emlék felidéződött benne. 

Közösséget építettünk, de nem így hívtuk. Egyszerűen szerettük az embereket és szerettünk foglalkozni velük. A '89-es változások annyi reményt, bizakodást, hitet adtak, hogy volt erőnk a feladatok elvégzésére. Ehhez persze kellett a férjem és a leányaim támogatása, segítsége. A fiatalokat arra biztatnám, vállalják ezt a rögös, ám szép közösségi utat, tevékenységet – nem munkát –, mert gazdagít és örömteli."

Megjelent a Magyar7 2024/48. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.