Régi szép pozsonyi karácsonyok
Kocsiversenyek a befagyott Dunán, ajándékhullás a Dóm-téren, művészi kivitelezésű jászolok, és legendás pozsonyi patkó – ezek voltak a régi pozsonyi karácsonyok elengedhetetlen részei!
Pozsony város régi annáleszeit nézegetve több érdekes adatot találunk olyan karácsonyi népszokásokról, amelyekből ma már sok feledésbe merült.
Igen régi szép szokásnak mondható volt az, amikor karácsony éjszakáján Pozsony polgármestere a városi tanácsosokkal együtt megjelent a Szent Márton-templomban az éjféli misén. Ekkor pénzt, halat és kalácsot osztottak szét a szegényeknek, akik valósággal ellepték a Dóm környékét. A székesegyház körüli teret karácsony idején nem egyszer vastag hóréteg borított, de a szegények még a fogvacogtató hidegben is türelmesen vártak az ajándékokra.
A XV. és XVI. században szokásban volt, hogy ha Pozsonyban a Duna befagyott, ami akkoriban gyakran megtörtént, a vállalkozó szellemű fuvarosok lovas kocsival áthajtottak karácsony éjszakáján a túlsó partra.
Aki először tette meg ezt a veszélyes utat, a polgármester megjutalmazta, majd ő maga is követte a példát a tanács tagjaival. Legutoljára 1526-ban kelt át a polgármester ilyen módon a befagyott Dunán.
A későbbi évszázadokban különféle jégünnepélyeknek volt a színhelye a befagyott Duna. A fiatalok ekkoriban az éjféli mise után felsétáltak a Duna jegén a Kristofek-vendéglőig, ahol forralt bor és finom sült hal várta őket.
A karácsonyi ünnepi játékok a XVI. században kezdtek divatba jönni. Ezeket Pozsonyba Főrévből hozták be, amely régen önálló község volt (ma Pozsony városrésze Ružinov/Ruzsinó néven). Ennek kapcsán említsük meg, hogy akkoriban nagyon híres iparnak számított Pozsonyban a betlehemi jászolkészítés. Szokás volt a pozsonyi templomokban művészi kivitelezésű betlehemi jászolokat kitenni karácsony hetében.
A régi lapok ennek kapcsán fel is idézik, mely pozsonyi templomokban voltak egykor a legszebb jászolok és betlehemek. A legszebb pozsonyi jászol egy XVII. századból származó, barokk stílusú jászol volt a Kapucinus-templomban. A legnagyobb betlehemi jászol pedig a virágvölgyi templomban volt. Szintén nagyon szépek voltak a ferenciek és jezsuiták templomának jászolai, illetve a Notre Dame-templom, és a Szent Erzsébet-templom betleheme is, amely spanyol stílusban készült.
Máig igazi pozsonyi specialitásnak számít a híres pozsonyi mákos és diós patkó. Évszázadokon át karácsony ünnepére ezt a finomságot sütötték Pozsonyban. A háziasszonyoknak féltve őrzött kincse volt a karácsonyi patkók készítésének titka.
1599-ben Fichtel Hermán pékmester az egész céh dicséretét kiérdemelte kitűnő karácsonyi patkójával. Meg is kapta céhétől a felhatalmazást, hogy még utódai is jogosultak karácsonytól pünkösdig ilyen édességet sütni. Később a patkósütés általánossá vált Pozsonyban, és pedig annyira, hogy az a leány, aki nem tudott patkót sütni, nem is ment egyhamar férjhez.
A mákos és diós patkók mellett a kétszersült is gyakran megjelent a karácsonyi asztalon, és szintén pozsonyi különlegességnek számított. Karácsony estjén a pozsonyiak leginkább halat, mákostésztát és lencselevest fogyasztottak. Előételnek pedig mézet, ostyát és diót.
A pozsonyi fiákerosok (a fiáker kétlovas fogatú, könnyű kocsi, amelyre harmonikaszerűen leereszthető ernyő volt szerelve) is érdekes szokást honosítottak meg karácsony estéjén. Este elegánsan és cilinderesen felültek a bakra és sűrű ostorpattogtatás közben vonultak végig a fő utcán. Igazi művészettel kezelték az ostort, így a felvonulásnak igen nagy közönsége volt.
Pozsonyban is jelen voltak a karácsonyi ünnepekkel összekötött apróbb népszokások, amelyek főként a szerelmi jóslásra irányultak. Egy vödörben dióhéjat úsztattak a fiatalok, és a dióhéjba egy cédulát tettek neveikkel. Amely legény és leány diós csónakja összeütközött, abból egy pár lesz.
Hasonló tréfás karácsonyi mulatság volt a lányok körében gombócfőzés. A gombócokba cédulákat tettek. Amelyik gombóc először feljött a víz tetejére, a benne levő név jövendő férjük nevét rejti.
Különösen a Zuckermandel környékén dívott az a szokás, hogy a Szentestén a leányok erősen figyelték a Duna tükrét, mert abban akarták meglátni a jövendőbelijüket.
