Rád bízom ezt a lelket
Minden szülő, aki szeretetben neveli a gyermekét és képes az apró lélek igényeit a sajátjai elé helyezni, csodálatra méltó ember. Vannak azonban édesanyák, akiknek a sors nehezebb terhet rak a vállára. Valószínű, a jóisten tudja, mely családok képesek nagy küldetést vállalni.
A nagymácsédi Gál Magdika négygyermekes édesanya. Gyermekeinél szinte törvényszerűen beteljesedett a nomen est omen (a név kötelez). Botond és Bátor, a két nagyfiú tiszteletteljes, karakán jellem, ők jelentik a testvéri biztonság alapköveit. A kilencéves Ágnes álmodozó tekintettel csodálkozik rá a világra, lelkiismeretes kislány, aki bravúros bukfenceket hány a trambulinban öccsével, Simonnal, míg édesanyjukkal beszélgetek.
Simon, a Gál család legkisebb gyermeke Down-szindrómával született, s mint azt a neve is jelenti (meghallgatás), neki is szüksége van a hallhatásra, biztatásra, a lankadatlan figyelemre. És a nagymácsédi család összes tagja szakavatott módon kezeli a sajátos nevelési igényű gyermek testi-lelki szükségleteit.
Simon azonban nem teher, hanem áldás, feladat. Küldetés, amit a Gál család rendíthetetlenül teljesít. Otthonukban egyértelműen a békés elfogadás, a négy gyermek által okozott öröm uralkodik, még ha minden bizonnyal náluk is vannak szürke és nehéz hétköznapok.
Gál Magdika csengő hangú, derűs tekintetű szőke asszony, mosolyogva vár családi házuk kapujában. Bár felületesen ismerem a család történetét, mégis tudom, egy mélyebb szintre merülünk, és Magdika szemében többször fogok könnyeket látni. Magdika a keresztségben a szép magyar Magdolna nevet kapta a kelet-szlovákiai Dobóruszkán, ahol összetartó, vallásos családban nőtt fel. Már lánykorában tudta, hogy nagy családot szeretne, az ő hivatása az anyaságban van. Simont kiimádkozta, meséli. Már kislány korában összetett kézzel kérte az Istent, adjon majd neki gyermeket, nem baj, ha beteg vagy más is lesz, én felnevelem. És megadatott.
A kelet-szlovákiai lány az egyetemi évek alatt ismerte meg későbbi férjét, a nagymácsédi Gál Istvánt. Nevetve mondja, mindenképpen szép magyar, de különleges nevet szerettek volna adni a gyermekeiknek, hiszen Mácsédon nagyon sok a Gál vezetéknevű. Magdika 25 éves volt, amikor első fiuk, Botond született. Ekkor már párhuzamosan végezte a magyar–történelem szakot a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészkarán és a jogi főiskolát. Tizenhét hónap elteltével Bátor is megérkezett a családba. Az édesanya a nagymácsédi iskolában kezdett tanítani, de a folyamatosan visszatérő hangszálproblémák miatt más szakma után kellett néznie. A férjében született meg az eleinte mókásnak tűnő gondolat, hogy mivel Magdika jogi diplomával is rendelkezik, álljon be a rendőrség kötelékébe. A gondolatot tett követte, és Magdika immár tizenharmadik éve szolgál nyomozóként Galántán. Mint elmondja, összeegyeztetni a szakmáját a gyermeknevelés mindennapjaival egyszerűen jó logisztika kérdése, természetesen a nagyfiúk és a tágabb család segítsége nélkülözhetetlen.
Mikor állapotos volt Simonnal, az orvosok ötven százalékos esélyt láttak arra, hogy a gyermek Down-szindrómával születik, a szülők azonban mindenképpen vállalni akarták a gyermeküket, megkockáztatva azt is, hogy a három egészséges, jól tanuló, jól nevelt gyermekük mellé érkezik egy, aki örökös gondoskodást igényel.
Mikor Simon hároméves korára megtanult járni és óvodáskorú lett, a családnak nehéz döntést kellett hoznia. A Down-szindrómás kisfiú speciális nevelési igényeit figyelembe véve egy győri óvodába íratták, ahol szakavatott nevelők gondozzák, oktatják és szeretik. Simon a hétköznapokon kollégiumban lakik Győrben, ahol a „győri nagymamái” felügyelnek rá, a hétvégéket, iskolai szüneteket a családja körében tölti. Jövőre lesz első osztályos, és ebben az iskolában még szakmát is tanulhat. A legfontosabb azonban, hogy megtanulja megszólítani a világot, és a későbbiekben is a világhoz pozitívan viszonyuló felnőtté váljon. Magdikának édesanyaként nagy erőre volt szüksége ahhoz, hogy ezt az utat járják. Szerinte önámítás lenne azt hinni, hogy Simon otthon is nevelhető és érdemben tanítható, viszont nagyon fontos, hogy a lehető legnagyobb önállóságra legyen nevelve, és ezt csak egy speciális intézményben lehet elérni.
– fogalmazza meg Magdika az anyaság legnagyobb mirákulumát. Nem mellesleg a Magdolna név jelentése türelmes, figyelmes, gondoskodó.
Az írás teljes terjedelmében megjelenik a Magyar7 lap hetilap 2020/19. számában .
