Pozsonyi pezsgő a Titanicon és az Orient expresszen
A bor és a kávé között több párhuzam is vonható, még ha első pillantásra nem tűnik is úgy. Először is, mindkettőnek elég nagy a rajongótábora, de a jó bort adó szőlő és a kávécserje esetében is rendkívül fontos a kiváló termőterület, arról nem beszélve, hogy a bor és a kávé degusztálásában is találni sok hasonlóságot. Kávéültetvények Pozsonyban ugyan nincsenek, de azért a kávéfogyasztásnak is nagy hagyományai vannak a városban, még ha a „feketelevesnek” nem hódolnak is olyan régóta ezen a tájon, mint a jófajta bornak.
A borászat és a kávéfogyasztás története Pozsonyban volt a témája annak az előadásnak, amelyet Foglszinger Zsolt egyházmegyei levéltáros tartott a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának szervezésében, s amelynek köszönhetőn sok érdekes tényt és történetet hallhattunk arról, hogyan is fejlődött a borászat Pozsonyban, illetve mikor és kinek köszönhetően terjedt el a kávéfogyasztás.
A kelták – akik már ismerték a bort, Nyugat-Európában kereskedtek is vele, bár maguk még nem készítették – Kr. e. a 4–5. században érkeztek a mai Szlovákia területére. Akkoriban azonban még nagy ára volt a bornak, annyit ért, mint egy rabszolga, így a kelták közül is csak a leggazdagabbak fogyasztották.
– mondta az előadó. Később, már a rómaiak mindennapi itala volt itt is a bor, s egy rendeletet is hoztak arról, hogy Pannóniában is honosítsák meg a szőlőtermesztést. Az egyetlen fennmaradt feljegyzés ezekből az időkből azonban azt mondja: „Pannóniában nincs bor, csak az a rosszfajta, összes közül a legihatatlanabb”. Valószínű tehát, mondta az előadó, hogy a környéken már volt kezdetleges borkészítés, de nem olyan minőségű, mint Rómában és az olasz félszigeten, ami érthető is, az akkoriban a tájainkon uralkodó hideg és csapadékos időjárás miatt.
A népvándorlás korából már vannak olyan feljegyzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy az avarok már készítettek bort, mivel a Kis-Kárpátok lejtői remek termőterületet biztosítottak a szőlőtermesztésre.
– fogalmazott az előadó, hozzátéve, a Nagymorva Birodalom idejéből már több feljegyzés is fennmaradt arról, hogy folyt itt a szőlőtermesztés és borkészítés, sőt fennmaradt három ima is a borról.
A Magyar Királyság idején már színvonalas borkészítés folyt Pozsonyban és környékén. A 20. századig a borászcsaládok többsége német volt.
– mondta az előadó, hozzáfűzve, hogy ezeket a falvakat később IV. László királytól adományba kapta Pozsony.
A borkimérések az 1300-as években jelentek meg, és az első hivatásos kocsmárosok még kancsóval jártak házról házra és kínálták eladásra a bort. Az első borkimérést a város alapította, majd megalakultak a magán borkimérések is, ezek azonban böjti napokon nem árulhattak bort, hogy Pozsony megtarthassa az előnyét. Akkoriban a Ferences templomban volt a „sörharang”, amelyet ha megkongattak, azonnal be kellett fejezni a borkimérést és a borivászatot.
– fűzte hozzá Foglszinger Zsolt.
Az előadás során szó esett a pezsgőgyártás és a pezsgőfogyasztás elterjedéséről is, ami a 18. század második felében lett divatos az arisztokrácia körében. Magyarország első pezsgőgyára a 19. század elején éppen Pozsonyban nyílt meg, a Fischer & Schönbauer pezsgőgyár. Ekkoriban jó pezsgőnek a nagyon édes pezsgő számított. A pozsonyi feltételek tehát – a borászat nagy hagyománya, vagy a Szőlősön gyártott édes aszúborok – adottak voltak a pezsgőgyártáshoz, csak jó minőségű pezsgősüveget nem tudtak gyártani. Ezt külföldről hozták be, és akkoriban vissza is váltották az üvegeket. Címke akkoriban még nem volt az üvegeken, a pezsgős-üvegeket úgy jelölték meg, hogy a parafadugóba beleégették a tulajdonosok nevének kezdőbetűit.
A legnagyobb pozsonyi borüzemet a 19. század végén Palugyay Jakab alapította. 1873 és 1879 között az akkori Lamacsi út (ma Prágai út) elején egy impozáns présház palotát épített, alatta katakombaszerű, többszintű pincével, amelyet még 1940-ben is Európa egyik legnagyobb borospincéjének tartottak a szakemberek. A Palugyai pezsgő nagy hírnévre tett szert, Palugyay pezsgőt ittak a Titanicon és az Orient expresszen is.
– tette hozzá az előadó.
A kávéfogyasztás kezdetei az 1600-as évek végére tehetők, amikor utcai török vagy rác kávémesterek kezdtek kávét árulni.
Az első kávéházak a 18. században alakultak Pozsonyban. A tulajdonosok céhet akartak alapítani, de ezt a városvezetés elutasította, mivel szerintük a kávéházak csak a lustaság, a gonosz gondolatok és a züllöttség fészkei, amelyek megrontják a fiatalokat. Az egyház és a katonai vezetés is nagyon kávéellenes volt, mivel háborúztunk a törökkel, s a kávét – mint török–arab italt – gonosz, sátáni feketelevesnek tartották. Ennek ellenére – de az is lehet, hogy pont ezért – egyre több kávéház létesült Pozsonyban, és a kávéfogyasztás nagy divat lett – nagy valószínűséggel a bécsi kávékultúrának is köszönhetően.
– mondta az előadó.
Az első pozsonyi kávéházak az Au Café Ligetfaluban, az Apfel – később Stahl, a Sétatér északi oldalán, a Savoy és a Carlton a Sétatér déli oldalán még ma is működnek, de inkább étteremként. A Café Berlin a koronázódombnál folyamatosan változtatta a nevét, mígnem 2020-ban végleg bezárt. A leghíresebb közülük a Stefánia kávéház, a Stefánia út és a Védcölöp utca sarkán, amelyet Stefánia belga hercegnőről neveztek el. Ez volt az utolsó gyöngyszeme a régi előkelő kávéházaknak. Ma már ez is csak gyenge utánzata annak, ami fénykorában volt, ám a neve megmaradt, Pozsony dicső múltjának egyik szimbólumává emelve a kávéházat.
Megjelent a Magyar7 2025/11. számában.
