Petőfi Sándor mellszobra Nagykaposon
A Regélő Pesti Divatlap, majd utóda, a Pesti Divatlap a kor jelentős folyóirata volt. Hirdette a népi irányt, elismertette a népköltészetet, népszerűsítette az irodalom közelítését a néphez. Petőfi Sándor és a nagykaposi Erdélyi János is részt vettek a lap szerkesztésében. Petőfi ezt írta: „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá.” Erdélyi pedig ezt vallotta: (...) „ilyen tenger a nép. Ha belőle merít a költő, lesz aki őt hallgassa, seregestől találand megnyílt szívekre mindenkor (...)” Erdélyit az irodalmi népiesség elmélete megalkotójának tartják, amelynek legjelentősebb képviselője Petőfi volt.
Petőfi Úti jegyzeteinek előszavában utal is rá, hogy segédszerkesztőként utazik a Felföldre. Azt is tudni vélik, hogy útjára a Pesti Divatlap honoráriumait félrerakva gyűjtötte a pénzt. Petőfi Sándor 1847-es utazása során érintette a tágabban vett vidéket. Járt Széphalmon, Sátoraljaújhelyen, Ungváron, Munkácson, Beregszászban.
1847 júliusában patakról Ungvárra tartva járt Erdélyi János szülőföldjén. A szerényen élő költő a leleszi „roppant barátklastrom” épületét tréfásan „nagyszerű disznó-hízlaló helynek” nevezte, ami a helyiek szerint arra enged következtetni, hogy valószínűleg jót vacsorált a barátoknál.
Ekkor haladt át Petőfi a Gothard hídon és tért be Pólyánba. Ennek emlékére született meg a Petőfi-szobor állításának ötlete is. A kész alkotás egy ideig a nagykaposi Magyar Közösségi Házban várta a felavatás pillanatát, míg végül a kaposiak által méltónak tartott helyen, a Dobó István téren helyezhették el.
Az alkalom pedig az Erdélyi János Vegyes Kar fennállásának 20. évfordulója volt. A kórus tagjai kezdeményezték egy méltó emlék létesítését, ahol a szabadságharc hősei és a forradalom költője előtt is leróhatják kegyeletüket. A mellszobor Túri Török Tibor alkotása, aki már több szobrot készített és adományozott a felvidékieknek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/10. számában.
