Perbete csodás margarétája

A sikersztori azzal kezdődött, hogy a perbetei Ádámka család gyakran járt kirándulni Balatonalmádiba, ahol mindig megcsodálta a mazsorettek fellépését. Beleszerettek ebbe a táncstílusba, és Ádámka Erika, aki nyugdíjba vonulásáig a helyi kultúrház igazgatója volt, a községben 2002-ben megalapította az akkor még Margaréta néven ismert mazsorettcsoportot. A lánya, Krisztina előbb a kezdőcsapatban is táncolt, majd miközben az anyukája az idősebbek tehetségét csiszolta, elkezdett foglalkozni a két gyermekcsoporttal. Eddig ugyanis (a 4 és 70 év közötti tagjaik életkora szerint) hat csapat jött létre, amelyekbe a perbeteieken kívül a környező településekről is érkeztek érdeklődők. Azért is, mert a Komáromi járásban rajtuk kívül csak Gútán működik mazsorettcsoport. 

– mondta Krisztina.

A kicsikkel nagyobb távolságokra még nem utaznak, de közelebbi rendezvényekre őket is elviszik, hogy szokják a színpadot és a közönséget. 

– Hamarosan az Oroszlányhoz közeli Dadon lépünk fel a minikadett és kadett csoportunkkal. Mi, az idősebbek a minél jobb teljesítmény elérése érdekében péntekenként hosszabb edzést szoktunk tartani, mert több országban tanulunk, dolgozunk, s máskor nem érünk rá. Versenyek előtt nemcsak pénteken, hanem szombaton és vasárnap is próbálunk, míg a kicsikkel hétfőnként foglalkozom a helyi kultúrházban. 

Gondolhatnánk, hogy ilyen módon biztosított az utánpótlás, de ez nem így van. 

A csoportok működését Perbete község önkormányzata anyagilag támogatja, amiből a versenyek nevezési díját és az útiköltséget fizetik, a fellépőruháik és segédeszközeik árát pedig a tagdíjakból fedezik. 

– Többféle ruhában lépünk fel. A mazsoretteknek ugyanis kategóriánként előírják, hogy azokon lehet-e csillámpor, flitter, esetleg arany színű díszítés. Ez utóbbi inkább csak a show-táncok esetében engedélyezett. Nemcsak versenyzünk, hanem különféle meghívásoknak is eleget teszünk, így a magyarországi testvértelepüléseinken, Pincehelyen és Szárazdon is mindig szívesen fellépünk. 

Februárban a Dubajban megrendezett XI. Nemzetközi Zenei és Táncfesztiválon mutatkoztak be. Ez a versenysikereiken kívül annak is köszönhető, hogy mivel már sok országban felléptek, több fesztiválszervezővel is jó kapcsolatba kerültek. 

– Az idei dubaji fesztivál fő szervezőjével a montenegrói fellépésünk során ismerkedtünk meg, aki minket is meghívott az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városába. Neki köszönhetően Dubajban a turistáknál olcsóbban kaptunk szállást öt éjszakára, ám szponzorok hiányában magunk fizettük a költségeinket.

Összesen huszonketten utaztunk ki az ifjúsági és szenior korosztályból, négy koreográfiával készültünk, amelyek hagyományos és kortárs táncokat is tartalmaztak, s az időtartamuk legfeljebb összesen 15 perc lehetett. Az első az ifi lányok botos összeállítása volt, amivel világbajnokok lettünk.

A szenior női csoportunk a fiúkkal együtt mutatott be egy zászlós táncot szlovák zenére, hiszen Szlovákiát képviseltük. A harmadik egy hagyományos lányos, zászlós koreográfia volt. Az utolsó, V. Magyar Táncban pedig mindannyian szerepeltünk. 

Mivel Dubajban nem lehet akárhol táncolni, a rendezvényt a szabadtéri fesztiválközpontban, a Dubai Festival Cityben tartották, amely tele volt turistákkal, boltokkal, árusokkal. 

– Részt vettünk a csoportok közös utcai felvonulásán, amit a fellépések követtek. Nagyon sokan élvezték a műsorunkat, a nézők között tetőtől talpig beöltözött nők és őket kísérő férfiak is voltak. Szívesen megnéztük egymás műsorát a még éppen kellemes 25-30 Celsius fokos melegben. 

A Dubajban eltöltött hat nap alatt maradt idejük a látnivalók megtekintésére is.

– sorolta egész életre szóló élményeiket Ádámka Krisztina.

Az írás megjelent a Magyar7 2025/11. számában.