Nyeregbe fel!
Így hívta a közösségi hálón az idei keleti biciklis túrára az érdeklődőket a szepsi Köteles László és a kistárkányi Tarr Ferdinánd. Mindkettőjük neve jól ismert az idén jubiláló felvidéki honismereti és kerékpártúra (HKT) résztvevői számára. Felhívásukkal igyekeztek megszólítani az embereket, és azokat a régi HKT-s biciklis barátokat is magukkal hozták, akik jelezték, hogy ismét szívesen bejárnák a Bodrogközt.
Az idén másodízben, július második hetében zajló esemény harmadik napjának estéjén a kistárkányi szálláshelyük, a Vitéz Vendégház udvarán beszélgettem az említett ötletgazdákkal. Elárulták, hogy tavaly baráti alapon szerveződtek, ezért sem tették közhírré. Akkor tíz, javarészt kistárkányi és környékbeli lelkes „kincsvadász” vett részt a túrán, az idén némely szakaszon már harmincan is kerekeztek. A stabil magot kitevő 23 egyén között voltak Kassa és Szepsi környékéről, pozsonyiak, egy-egy tornaljai, pelsőci, migléci, győri, fóti és szekszárdi is.
A legfiatalabb 10 éves, a rangidős a szállásadó Nagy Béla volt, aki a hetvenen túl is jó kondícióban szívesen csatlakozott a régiót biciklin bejárókhoz.
A nagyjából 30 kilométeres körzetben felkeresték a helyi értékeket és nevezetességeket. Rájöttek ugyanis, hogy elég gyakran éppen a helyiek nem jutottak el vagy nem mertek elindulni barangolni. Köteles László kiemelte a szlovák vasút rugalmas hozzáállását a drótszamárral utazókhoz, szinte minden járatra fel lehet már szállni vele, a kalauzok és az utasok is igen toleránsak. Míg tavaly főleg a Bodrogköz anyaországi, alsó részét járták be, addig a közelmúltban annak felső, vagyis hazai, az 5 folyó mentén kalandoztak.
– mondta Tarr Ferdinánd lelkész az első napon, Alsómihályi településen.
Másnap várt a csapatra a leghosszabb táv: a Latorca, a Laborc és az Ung folyók mentén 60 km-en át folytatták felfedezéseiket. Reggel a történelmi események szem- és fültanújaként is említhető tiszacsernyői vasútállomáson egy érdekes időutazásban volt részük. Megtudhatták, milyen megfontolások alapján történt annak idején a határrendezés, és miért nem beszélnek ma Királyhelmecen ukránul.
A battyáni vadregényes környezetben lévő lengőhídon átkelve az Ung-vidéki Szirénfalván találták magukat. Természetesen nem maradhatott ki Dobóruszka, Nagykapos és Csicser sem.
A nagy meleg miatt rövidítettek a tervezett távon, de így is szép teljesítmény a 160 km. A kistárkányi reggeli istentiszteletet követően, Perbenyiken és a határ másik oldalán, Lácacsékét érintve megérkeztek Kisgéresbe, ahova magam is kikerekeztem hozzájuk. Furik Csaba polgármester a szovjet lágerekbe elhurcolt bodrogközi, Ung-vidéki, Abaúj-Torna megyei és gömöri magyar áldozatok emlékművénél mesélt a múlt fájó történéseiről, majd a megfáradt kerekezőket a felújított török kori pincesorhoz kalauzolta, és géresi bélessel is megkínálta. Szinte minden kerekező régi ismerősként köszöntötte a polgármestert, ahogy Nagytárkányban Kopasz Józsefet vagy Nagykaposon Gabri Rudolfot.
Élményeikről kérdezve többeknek elsőként nem is a helyszínek ugrottak be, hanem a társaság, az összetartó csapat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/30. számában.
