Népiesen oktasd, játszani is engedd…
Vajon nem volt-e erősebb és összetartóbb a közösség, amikor még a gyerekek és a fiatalok a mobiltelefonjaik nyomogatása helyett egymás kezét fogták és közösen játszottak, dolgoztak, énekeltek vagy táncoltak?
Pedagógusként egy ideje néphagyományképzésre járok a Mátyusföld központjába, Galántára. A Kompetenciafejlesztés a néphagyomány eszközeivel című innovációs pedagógus-továbbképzés első alkalmai után elmondható, szó sincs itt unalmas, felesleges dolgokról.
A résztvevőkre és az oktatókra a megtartó erő, a kölcsönös szeretet, az odafigyelés a jellemző, hiszen egy a cél: megtanulni hatékonyan bevinni az oktatás területére a néphagyományokat, és ezzel az egyre inkább elmagányosodó gyermekek szívébe visszacsempészni a játékot, a hagyományok ismeretét és tiszteletét, valamint az ezzel járó fegyelmet, önkontrollt és a másokra való odafigyelést.
A népi játék, a zene, a néptánc hatására viszont nem csak a gyermek lelke gyógyul és épül, a szülő el sem tudná képzelni, micsoda hatással vannak ezek az aktivitások a mozgásfejlődésre, a koordinációra és a szellemi fejlődésre. Mostanában, mikor súlyos pénzeket fizetünk a mozgáskoordinátoroknak, mozgásfejlesztőknek, el kell gondolkodni azon, nem lenne-e értelmesebb visszatérni a gyökerekhez és újra megtanulni játszani, énekelni, a földre guggolni és táncolni a gyermekek kezét megfogva. A gyermeki élet legtermészetesebb velejárója ugyanis a különböző érzelmeket kiváltó népzene, s a hozzá kapcsolódó játékos mozgás, mondóka és a népi játék.
– jegyezte meg már Kodály Zoltán is. Aki nem játszotta gyermekkorában a játékokat, annyival is szegényebb magyar.
A Comenius Pedagógiai Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia karöltésében szervezett pedagógusi továbbképzés célja a hagyományközvetítés formáinak elméleti és gyakorlati megismerése és alkalmazása a tanulói kompetenciák fejlesztésében.
– hangsúlyozta Varga Norbert, a Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia munkatársa, népművelő, oktató, aki leginkább folklorisztikát, néprajzi alapfogalmakat oktat a képzésen, amelynek szakmai védnöke Norbert felesége, a népművelő Varga Lia.
Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója kiemelte, olyan stratégián dolgoznak, amelynek alapeleme a néphagyományképzés az oktatási, nevelési intézményekben. Elképzelhető, hogy az alapképzésre a későbbiekben ráépítenek majd, nyitnak a kézművesség vagy akár a szövegértési kompetenciák fejlesztése irányába is. A néphagyományképzés iránt szerencsére hatalmas az érdeklődés, úgy tűnik az intézetnek és a hálózatnak sikerült olyan „szolgáltatást” létrehozni, amely hasznosnak és a gyakorlatban is alkalmazhatónak tűnik a pedagógusok számára.
A jelentkezési létszám minden helyen (Bátkán, Nagymegyeren, Galántán) nagyon gyorsan betelt, a továbbiakban más helyszíneken is meghirdetik, így van esély arra, hogy Pozsonytól Kassáig be lehet kapcsolni az érdeklődő tanárokat ebbe a láncba. Minden képzésen nagyon jó a hangulat, jó kedvű társaságok jönnek össze, akik tudják élvezni az adott lehetőségeket. Így fog szépen, hatékonyan visszagyűrűzni a néphagyomány a gyerekek életébe.
– magyarázta Kalmár Mónika oktató. A néptáncot és népi gyermekmondókákat, valamint a népviseletek ismertetőjét Dóczé Mónika, a Csali Gyermek Néptáncegyüttes oktatója mélyíti el a pedagógusok szívében.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/42. számában.
