Népi hangszeres szakmai nap volt Nagykaposon
Nem volt babonás az a 12 személy, aki pont az augusztus 13-ai pénteki napra jelentkezett egy egész napos oktatásra, hogy tapasztalt népzenészektől tanulhasson felső-bodrogközi, ung-vidéki és somogyi népzenét.
Az összpontosítás a Halmos Béla Program Kollégiumon keresztül a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. A pályázó szervezet a Nagykaposi Magyar Közösségi Ház volt, ami a szakmai nap helyszínét biztosította.
A Halmos Béla program célja a népzenei utánpótlás támogatása, színvonalas népzenei és világzenei produkciók előadóinak fellépési lehetőségeit biztosítani. Arra törekszik, hogy népszerűsítse a Kárpát-medencei és moldvai magyarság valamint a velük együtt élő nemzetiségek népzenei világára jellemző kulturális sokszínűséget. A program lehetőséget ad a résztvevőknek az oktatóktól mély ismereten alapuló népzenei hagyomány megismerésére.
Helyi vonatkozásban megfogalmazható legfontosabb célja az utánpótlás nevelés.
A tervezettnél kisebb keretösszeget sikerült elnyerni, ezért nem tudták az oktatást minden egyes olyan településen egyénileg megszervezni, ahol együttes vagy népdalkör működik. Igy az idei nyertes pályázat két szakmai napra szűkült. Az első nap a Rákóczi Kastélyban, Borsiban zajtott augusztus 12-én, az Ádám házaspár vezetésével. A néprajzi vonatkozású témák mellett a néptáncé volt a főszerep. A pénteki zenei hangszeres oktatás tematikus keretek között egyéni oktatásban zajlott. Gyakorolták a hangszeren való együttjátszást is, ami elengedhetetlen a zenekarban való muzsikáláshoz. A nap végén pedig a külön-kölün megtanult részeket egy darabként előadták.
A Nagykaposi Magyar Közösségi Házon belül több teremben zajlottak a foglalkozások. Amikor kicsit belestem a felső szinten lévő egyik helyiségbe, Pusko Márton, a népművészet ifjú mestere különböző hangsúlyokkal játszott hegedűjén a 10 éves kis tanítványának, akinek fel kellett ismernie az „A Dunáról fúj a szél” eljátszott dallamai közti különbségeket. Gyakorolták még többek között az együttjátszást is. Egy 5 éves kislány pedig nemcsak engem kápráztatott el a hegedűje húrjainak pengetésével, hanem egy várakozó felnőtt tanítványt is.
A próbák szünetében a nagykaposi Komócsa egyik táncos lábú menyecskéjét hegedűvel a kezében arra kértem, mesélje el nekünk a hangszerrel való találkozásának történetét.
– mondja Ilona. Három évvel ezelőtt, az Ilosvai Néptáncegyüttes berkeiben működő Tinódi Tanodába jelentkezett. Arra várva, hogy szakember rendbe rakja a cigány muzsikustól kapott míves hegedűt, egy olcsó hangszeren kezdett tanulni. Amikor lehetőség adódik rá, már a restaurált hegedűjén játszva képezi magát. Örül, hogy tavaly el tudott menni a Dűvő táborba, az idén egy hetet töltött a Tinódi táborban. Minden tanártól tanul valami újat, valami másat. Igy volt ez ezen a pénteki napon is.
A fölszinti teremben Fekete Krisztián citerás tanítványai kizárólag hölgyek voltak. Somogyból karádi népdalokat tanulhattak vele. Egyiküknek úgy tűnt épp, hogy az aznap megtanult dallamok már összekeveredtek benne, de ez csak a látszat volt.
Az udvari rész hűvös sarkában Karát Eszter népi énektanárral a hölgyek somogyi népdalokat tanultak meg. A könnyebb dallamúak mellé egy elég nehezet is kiválasztott, a „Fújnak a fellegek” kezdetűt, amit tanítványainak hibátlanul sikerült megtanulniuk. Dudanóták sem hiányoztak a repertoárjukból.
Az oktatók sorát bővítette még Rácz Gyula nívó díjas brácsa-és nagybőgő tanár, népzenész. Tőle a bodrogközi – és ung-vidéki dallamok egyedi hangszeres kíséretét egy brácsás és egy bőgős tanítvány sajátíthatta el a nap folyamán.
A nap végén oktatók és tanítványaik összemuzsikáltak. Elégedetten távoztak, várva a következő, hasonló alkalmat. Ez a szakmai nap tulajdonképpen az első állomása volt egy közeljövő-beli térségen belüli népzenei felnőttképzési tervnek.
