Nem látni a fától az erdőt
Amióta aláírták a rimaszombati stratégiai ipari park megépítéséről szóló szerződést, a gazdasági minisztérium azóta lázasan keresi a befektetőket, akik munkahelyeket hoznának a legnagyobb munkanélküliséggel küszködő régióba. Úgy tűnt, találtak is egyet, de a beruházás körül sok a kérdőjel.
A Rimaszombat határában a szabatkapusztai és kelecsényi városrész között létesítendő közel 80 hektáros állami ipari park felépítéséről februárban állapodtak meg a felek. Az akkor aláírt együttműködési és adásvételi szerződés értelmében az állam 300 ezer euróért megvásárolta az ipari park területét a várostól, amely az MH Invest s.r.o. tulajdonába került.
A szükséges infrastruktúrát az említett állami cégnek kell kiépítenie, a költségeket pedig a szaktárca finanszírozza majd. Ezzel egyidőben elkezdték keresni a potenciális befektetőket, több-kevesebb sikerrel. Mostanáig mindössze egy olyan vállalat akadt, amely konkrétumokkal állt elő, de röviddel az után, hogy bejelentették a nagyratörő terveket, kérdésessé vált az egész beruházás.
Richard Sulík (SaS) gazdasági miniszter augusztusban kamerák kereszttüzében tartott közös sajtótájékoztatót a német Ziegler Group nevű cég képviselőivel Pozsonyban. A bajor cég ott jelentette be, hogy fűrésztelepet és fafeldolgozó üzemet létesítenének a rimaszombati ipari parkban, ahol a jövőben a rönkfák feldolgozásán túl építkezési faanyagot is előállítanának. A mintegy 255 millió euró értékű beruházás a tervek szerint 430 embernek adna munkát. Elhangzott az is, hogy az üzem építését jövőre kezdenék el, a gyártás pedig már 2023-ban indulhatna.
A Ziegler Group egy harmadik generációs családi nagyvállalkozás, amely Németországban csaknem 1700 embert foglalkoztat, az éves forgalma pedig hozzávetőleg 750 millió eurót tesz ki. A Ludwig Ziegler által 1948-ban – a cseh–német határtól alig 10 kilométernyire fekvő Plößberg településen – alapított kis fűrésztelep fokozatosan bővült, s hetven év alatt Európa egyik legnagyobb és első számú fafeldolgozó vállalatává nőtte ki magát. Jelenleg mintegy évi 2,2 millió köbméter fát dolgoznak fel, és a vállalat számos egyéb területre kiterjesztette tevékenységi körét. A faipar mellett dekorációs elemek gyártásával, házak tervezésével és építésévél is foglalkoznak, sőt legújabban már a gasztronómiai szektorban és a vendéglátásban is érdekeltek. A vállalat, termékeinek szállítmányozása céljából, 150 teherautóból álló gépjárműparkot és saját vasúti átrakóval rendelkező logisztikai központot épített ki Németországban.
Sulík elmondása alapján ugyanakkor a rimaszombati lenne a cég első külföldi befektetése. Német részről a Ziegler Holzindustrie ügyvezetője, Andreas Sandner írta alá Pozsonyban a beruházásról szóló dokumentumot, amelynek pontos részleteit nem tették elérhetővé a nyilvánosság számára. Annyi viszont kiderült, hogy a németek évi egymillió köbméter fa feldolgozásával számolnak szlovákiai telephelyükön.
Erre az elképesztő mennyiségre sokan felfigyeltek, s beindultak a találgatások, vajon hogyan és miként lehetne ennyi fát biztosítani a nagyberuházónak. A gazdasági miniszter nyomban igyekezett is lehűteni a kedélyeket, mondván jelenleg csak azért van hiány faanyagból, mert a kelleténél több megy exportra, de szerinte ez a helyzet hamarosan megváltozhat. A Ziegler Group képviselői még tárgyalnak a térségben élő erdőtulajdonosokkal és erdőgazdálkodási cégekkel, de a nyersanyag tartós hiánya miatt októberre kérdésessé vált az egész beruházás jövője.
A helyiek természetesen örülnek minden fejlesztésnek, ami a régióba érkezik, a többség viszont nem lelkesedik azért, hogy éppen egy nagykapacitású fafeldolgozó formájában történjen mindez. Többen annak a véleményüknek adtak hangot a közösségi oldalakon, hogy a város talán szegényebb lett egy invesztícióval, de cserébe megmaradnak a fák és az erdők.
A beruházással Jozef Šimko, Rimaszombat polgármestere sem ért egyet, aki szerint lehetetlen évi egymillió köbméter fát begyűjteni a környékről.
– Napi bontásban szétosztva, ha egy évben 240 munkanappal számolunk, akkor naponta 105 teherautónyi fát kellene az üzemnek feldolgoznia. Nem lehet ez a megoldás. Lassan egész Szlovákiát lecsupaszítjuk, a kitermelt fát pedig az ország határain túlra viszik. Nem szabad megengednünk ezt – fogalmazott a város polgármestere, aki egyben megyei és parlamenti képviselő is. Šimko előnyben részesítené, ha fafeldolgozó helyett más termelési ágazatok vetnék meg lábukat a város határában. Megjegyezte, hogy bármilyen döntés születik is, ő tiszteletben tartja azt, mert a föld már az MH Invest cég tulajdonában van.
A régióban viszont máshol is találhatóak kisebb-nagyobb fafeldolgozó üzemek pl. Rimaráhó (Hrachovo), Kecege (Kociha) és Losonctamási (Tomášovce) községekben, amelyek működése a nagyvállalat érkezésével könnyen veszélybe kerülhet. Az észszerűbb talán az volna, ha ezeknek az üzemeknek hagynák meg a fa feldolgozását, ezáltal is megőrizve jónéhány munkahelyet. Mert legyen bármilyen nemes cél a munkahelyteremtés, előbb talán a meglévőket kellene megtartani.
A konkurencia miatt nyilván nem örülne a német cég érkezésének a losonctamási PRP nevű cég sem, amely szintén fenyőfa feldolgozásával foglalkozik. Ők évi 700 ezer m3 fát dolgoznak fel a legmodernebb technológiával, mintegy 300 embert alkalmazva és az óriási kereslet miatt már három kontinensre szállítanak. Ráadásul éppen 2022 februárjában fejeződik be a Losonchoz közeli telephelyük bővítése, amelynek köszönhetően 60 új munkahely jön létre a CNC-gépkezelők számára. Említésre méltó, hogy a vállalat minden köbméter fa után egy facsemetét ajándékoz beszállítóinak, megpróbálnak tehát a fenntarthatóságra is odafigyelni.
A Ziegler Group rimaszombati üzeme az évi egymillió köbméter fenyőfa feldolgozásával a legnagyobb lenne egész Közép-Európában, ami tovább élezné a harcot a nyersanyagért, amiből már így is behozatalra szorul az ország.
– Hihetetlen és átgondolatlan lépés lenne, mert nekünk már így is minden köbméter hazai tűlevelű fatörzsért meg kell küzdenünk, majdhogynem verekedünk érte, és ezért egy ideje már külföldről történő beszállításra szorulunk – közölte Ján Božík, a PRP társtulajdonosa. Megjegyezte, hogy az államnak inkább a lomblevelű fák feldolgozását kellene ösztönöznie, mivel ezek ugyancsak alkalmasak a félkész termékek, bútorok és padlóburkoló elemek gyártására.
Szlovákia területének megközelítőleg 41 százalékát borítja erdő. Az éves fakitermelés átlaga a rendszerváltás óta csaknem a duplájára nőtt, már meghaladja az évi 9 millió köbmétert. Ebbe beletartozik az állami erdészetnél, az úrbéri, magán- és egyházi tulajdonban lévő erdőkben kitermelt famennyiség is. A Szlovák Állami Erdészet tavaly 3,77 millió köbméter fát termelt ki, amiből a rimaszombati igazgatóság alá tartozó 27 500 hektárnyi erdőben mintegy 125 ezer köbméter fát vágtak ki. Az éves maximum itt 155 ezer köbméterben van megszabva, amit állami rendeletekkel és erdészeti irányelvekkel szabályoznak.
A tartalék tehát nem túl nagy, és a környékbeli erdők csak 15 százaléka tűlevelű, márpedig főként ez iránt van kereslet. Gömörben főként a tölgyesek, bükkösök, és akácosok dominálnak, a fafeldolgozó által igényelt fenyőfát távolabbról kellene ideszállítani, amit nagyban megnehezítene az úthálózat rossz állapota.
A tervezett beruházás kérdését egy másik szemszögből is meg lehet vizsgálni. A fafeldolgozó üzem által ígért 430 új munkahely hozzávetőleg 1,14 százalékkal csökkentené a Rimaszombati járás munkanélküliségi rátáját, amely még így is közel 20 százalékos lenne. A koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek és visszaesés miatt ebben az egyik legelmaradottabb szlovákiai régióban az elmúlt másfél évben 5 százalékkal nőtt a munkanélküliek aránya. Ha csak ezeket a munkahelyeket sikerült volna megtartania a kormánynak, azzal már ötször többet ért volna el, mint egy vitatott nagyberuházással. Néha tényleg van úgy, hogy nem látni a fától az erdőt…
Megjelent a Magyar7 2021/43.számában.
