„Nekünk magukat tulajdonképpen ki kellene irtani”. Légy hű mindhalálig!-tárlat Nagymácsédon
A mátyusföldi Nagymácséd katolikus temploma ad otthont október közepéig a Légy hű mindhalálig elnevezésű tárlatnak. A kiállítás olyan mártírhalált halt, megkínzott magyarországi és határon túli egyházi méltóságok életútját mutatja be, akik a legkeményebb diktatúrák idején is ragaszkodtak a hit, a közösség és a magyarság szolgálatához.
A Légy hű mindhalálig! kiállítás az utóbbi negyedévben Mátyusföld több települését is bejárta. Első alkalommal a vágfarkasdi református gyülekezet templomában mutatták be, majd Vágsellyén, Alsószeliben, Deákin is felidézték azon magyar emberek, papok, világi vezetők példáit, akik az igazságért szenvedtek. Ezeknek az embereknek életük árán is volt hitük helytállni és bátorságuk szembeszállni a kommunista diktatúra hazugságaival. A tárlatban megismerkedhetünk olyan vértanúk halálának és pereinek aprólékos körülményeivel, mint Apor Vilmos, Mindszenty József, Meszlényi Zoltán, vagy a nagyon fiatalon mártírhalált halt Brenner János.
Október 10-én a nagymácsédi katolikus templomban nyitotta meg a kiállítást annak összeállítója és a mártírok életének kutatója, Soós Viktor Attila, egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja. A tárlat a Pannonia Polgári Társulás elnökének, Lanz Rolandnak köszönhetően jutott el a mátyusföldi településekre, így Nagymácsédra is. A Galántai járáshoz tartozó Faluban Szlovák Marián, plébános köszöntötte a tárlatot és ajánlotta a hívek figyelmébe.
Soós Viktor Attila a nagymácsédiak előtt a katolikus mártírok életét és erőszakos halálának körülményeit emelte ki, kitérve az 1945-1948 közötti erőszakos, kegyetlen helyzetre. Harangozó Ferenc plébánost például 1948. december 6-án tizenhat társával együtt szovjet hadbíróság halálra, majd enyhítésképpen 25 év szigorított kényszermunkára ítélte.
- mondta Harangozó Ferencnek bírája. Ez a hozzáállás teljes mértékben jellemző volt az akkor történelmi helyzetre.
Az egyháztörténész elmondta portálunknak, öt mátyusföldi helyszínen mutatták már be a kiállítást, ez ötféle tapasztalatot jelent, és nem szabad felekezetek szerint lebontani ezeket a tapasztalatokat, hiszen az a mártírium, amit ezek az emberek elszenvedtek, mindegyik történelmi egyházat érintette.
Az emberek meglepetten, nyitottan, rácsodálkozva tekintenek a szomorú témát bemutató kiállításra, amely még nem lezárt, végleges tárlat, bővíthető. A kiállítás célja, hogy egyfajta lelki elégtételt állítsanak fel, hiszen sok e világon maradt hozzátartozónak, hívőnek kellett elszenvednie, hogy a szerettük, lelkipásztoruk megpróbáltatásairól nem beszélhettek. "Harmincöt év hallgatás után itt most lehetőségünk van arra, hogy elmondjuk, mi is történt a múlt század közepén" – tette hozzá Soós Viktor Attila, aki galántai kötődést is felfedezett az egyik mártír kapcsán.
Brenner János, a legfiatalabban elhunyt mártír, aki a szombathelyi egyházmegye papja volt, egy Galántáról származó lelkipásztor, Kozma Ferenc atya szárnyai alatt nevelkedett. Kozma atya 1945 után elöljáró volt a szemináriumban, János atya nagyon kötődött hozzá. Kozma esperes rokonai többször meglátogatták őket, Kozma atyát János atya halála után sokszor vallatták, megkínozták, megpróbálták megfélemlíteni. Brenner atya édesanyja, Vranovics Júlia is felvidéki származású volt – tette hozzá az egyháztörténész.
Soós Viktor Attilával az Eucharisztikus Kongresszus üzenetéről is szót ejtettünk a kiállítás kapcsán. Azt gondolja, hogy a mártírhalált halt papok példája kapcsán a hívők talán még jobban odafigyelnek az eucharisztia szentségére.
