Mesés este Füleken
Teltházas érdeklődés mellett zajlott az első Meseest Füleken. A hagyományos mesemondást bemutató közösségi esemény a városi művelődési központ és a Meseszó Egyesület társszervezésében március 21-én valósult meg. A rendezvény keretében öt kiváló mesemondó szórakoztatta előadásával a közönséget.
Szénási Veronika és Hacsi Anna a Meseszó Egyesület sikeres Erasmus+ mobilitás pályázatának köszönhetően látogatott el Fülekre. A helybelieket pedig a losonci születésű Dósa Annamária, valamint az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny többszörösen díjazott két kiemelkedő ifjú tehetsége, Bobák Melissa és Mihalovics Zsófia képviselte. A tréfás, ám tanulságos történetek kicsiket és nagyokat egyaránt mulattattak. Az est folyamán a Foncsik Énekegyüttes is színre lépett, amely műsorában gyergyói és imregi népdalcsokrot adott elő.
„A nagy múltú magyar folklorisztika elsősorban a népmeséket, mint műfajt kezdte megismerni, feltárni és kutatni. Azután következett a népmesemondók megismerése és a róluk való tudás megosztása. Valójában az 1980-as évektől kezdve beszélhetünk a hagyományos mesemondás megismeréséről. Tehát azt, amit régen falusi környezetben az emberek fonóban, fosztóban, virrasztóban, disznótorban, ugye történetmesélést szintjén megvalósítottak, most újra „tanulják” és tanítják. Hiszen annak érdekében, hogy ez ne csupán múzeumi értékként maradjon meg az utókor számára, az kell, hogy gyakorlati tudást szerezzenek azok a mesemondók, akik ennek a művelői. És hála Istennek most már több százan vannak Kárpát-medencei viszonylatban, akik nem meséket mondó emberek, hanem mesemondó emberek, tehát olyan készségre tettek szert, amivel ezt a fajta régi tudást visszahozták a jelenkorba” – nyilatkozta Varga Norbert, az est házigazdája.
Hozzátette továbbá, hogy az ilyen meseesteken, vagy mesekocsmákban a hallgatóság találkozik elődei hagyományos kultúrájával, annak nyelvezetével és azzal a fajta történetmeséléssel, ami több ezer évig az emberiség kultúrájában jelen volt, és máig is jelen van.
Szénási Veronika Naszályról érkezett Fülekre. Elmondta, ahogyan régen a felnőttek felnőtteknek meséltek, egymást szórakoztatták a mesemondással, ők a Meseszó Egyesületben szintén ezt próbálják követni.
„A régi mesegyűjtéseket használjuk alapként, és aztán közösségben mesélünk egymásnak, mesélünk más közösségeknek, ahol nincsenek mesemondók, de szeretnének mesét hallani. Tulajdonképpen a mai gyerekeknek, a fiataloknak, de épp úgy a felnőtteknek is nagyon nagy szükségük van egyfajta nyugalomra, amit a mese világában megkaphatnak. A digitalizáció visz bennünket afelé, hogy már kevesebbet beszélgetünk, nehezebben mondjuk el a problémáinkat. És itt arról van szó, hogy beszélünk, használjuk az anyanyelvünket és beszéltetjük egymást. Egyfajta értékőrzés ez, hiszen a magyar népmese olyan eszköz, amelyben a régi magyar nyelvet, a tájszólásokat bátran, magabiztosan tudjuk használni” – emelte ki a mesemondó.
Hacsi Panni Nagykátáról érkezett, de a gyökerei Alsókálosához kötik.
– avatott be Hacsi Panni.
Másnap, pedagógusok számára meghirdetett szakmai műhelymunkára került sor, melynek tárgya a mesemondás oktatási célú alkalmazásának népszerűsítése volt. Ezzel zárult a füleki mesés hétvége, melynek sikere láttán, bízunk a folytatásban!
