Merjünk újrakezdeni, higgyük a feltámadást!
Süll Kinga egyházzenész, karnagy, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Egyházzenei Osztályának vezetője, egyházzenéért felelős zsinati tanácsos, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának adjunktusa. Sokrétű tevékenysége mellett élete párjával, Süll Tamás lelkésszel, párkapcsolati tanácsadóval együtt öt gyermeket nevelnek komáromi otthonukban. Húsvét közeledtével szívesen osztotta meg az ünnepkörrel kapcsolatos emlékeit és gondolatait az olvasóinkkal.
Kinga a szüleivel, valamint a két bátyjával együtt tizennégy éves koráig az Érsekújvári járásban, Kisújfalun élt, ahol édesanyja volt a lelkész. Édesapja pedig Párkányban szolgált református lelkészként. A húga már Marcelházán született, amikor a szülei ott folytatták a lelkészi szolgálatukat.
– Bár rájuk húsvétkor nagyon sok feladat hárult, de arra maradt idejük, hogy elmagyarázzák nekünk: a húsvét Jézus Krisztus feltámadásának örömteli ünnepe, a keresztyén reménységünké, hogy egyszer majd minden elhunyt feltámad. Húsvétra nálunk is készült omlós kalács, s megfőztük, majd kipingáltuk a locsolóknak szánt tojásokat. A reformátusok által lakott szülőfalumban élt a locsolkodás hagyománya: minden fiú szinte minden lányos házhoz bement, sőt, a lányok azon versenyeztek, hogy hétfőn kinél hány locsoló járt. Ez volt az ünnep vidámabb része, de rám nagy hatással volt az elmélyüléssel párosuló nagypéntek hangulata is. Gyerekként próbáltam megérteni, milyen is lehetett az, hogy valakit az én csínytevéseimért is keresztre feszítettek. Ha olyankor az időjárás rosszabbra fordult, az anyukám azt mondogatta, hogy a természet is szomorkodik a történtek miatt – törtek fel Kingából a gyermekkori emlékek.
Egyetemistaként házasodtak össze Tamással, miközben a németországi Halléban egyházzenét tanult. Csatlakoztak a hallei református gyülekezethez, ám a városban többségben voltak az evangélikusok.
Ahogy teltek az évek, az ifjú pár némi kitérő után Komáromban alapított családot. Vajon a gyermekeiknek mit akarnak átadni az ünnep varázsából?
– hangsúlyozta.
A húsvéti szülőlátogatások sosem maradhatnak el. Tamás édesanyja Rétén él, az apukáját pár évvel ezelőtt temették el. Kinga szülei pedig nyugdíjazásuk után Marcelházán maradtak. Azt is mindig nagyon várják, hogy olyankor rajtuk kívül a testvéreikkel is több időt tölthessenek. A családi húsvétjaik kapcsán kiemelte, a legfontosabb a meghitt együttlét és az istentiszteleten való részvételük. A templomi úrvacsora során is Krisztus halálára és a feltámadásra emlékeznek.
– Odahaza pedig én is szoktam sütni húsvéti kalácsot. A Covid alatt kovászt is készítettem. Mivel akkor sehová sem mehettünk, volt időm pepecselni vele, majd a teraszon falatoztunk a méretes, foszlós kalácsból. Azóta annak kevésbé időigényes változatával is beérjük. Ami pedig a locsolkodást illeti, sosem erőltettem rá a két fiunkra. A férjem azonban bevezette azt a szokást, hogy húsvéthétfőn kora reggel a srácokkal együtt vizespohárba mártott, kis ágakkal lefröcskölnek minket, hogy el ne hervadjunk.
Süll Kinga a református egyház egyházzenei osztályának vezetőjeként az országos egyházzenei élet összefogását vállalta. Az idei virágvasárnapot a komáromi református templomban az általa rendezett, Kulcsfordulás című koncerttel tette emlékezetessé. Közreműködött a Fiatal Reformátusok Szövetsége – Firesz Cantate Domino kórusa, amelynek 2005 óta a karnagya, és a helyi Comorra Kamarazenekar, melyet tavalytól vezényel, illetve Kristóf Réka operaénekes. Az emlékezetes hangverseny középpontjában Krisztus szenvedéstörténete és az örömteli feltámadást megidéző művek álltak.
– Azt üzentük ezzel, hogy nézzünk előre a nagyhétre. A saját életünkben is megfigyelhetjük ugyanezt az ívet, hogy az örömöt gyakran előzi meg a zuhanás, mélység, de így jobban meg tudjuk azt becsülni. Azt, hogy a nagyon kilátástalan helyzetekben is remélhetjük a jobb időszak bekövetkezését.
Az egyetemen folyamatosan tartanak áhítatokat, amelyekre gondosan válogatja ki a megfelelő énekeket.
– Böjti, majd nagyheti énekeket énekeltünk, amelyeket a feltámadási énekek követnek, ekképp járjuk be az egész ünnepkört. A hallgatóinknak is el szoktam mondani, hogy nagyon fontosak az olyan megállók az életünkben, mint az ünnepek. Ha egész évben sokat dolgozunk, rohanunk, legalább ilyenkor szakítsunk elég időt az elmélyülésre, az ünnep lényegének átélésére! A gyerekeink is nagyon igénylik, hogy a fontos témákat, mint az élet és az ünnepek értelme, a halál utáni élet, komolyan megbeszéljük velük. Személyes jó példát kell mutatnunk nekik a saját hitünk felvállalásával, ami a későbbiekben is kapaszkodót jelenthet nekik!
Megjelent a Magyar7 2025/15-16. számában.
