Megy a gőzös, megy a gőzös…

Nógrádban egykor virágkorát élte a néptánc, szinte minden településen volt néptánccsoport. A teljesség igénye nélkül, Füleket a Rakonca, Fülekpüspökit a Palóc, Ragyolcot a Nógrád néptáncegyüttes képviselte. Mára azonban csak a II. Koháry István Alapiskola mellett működő Szederinke Gyermek Néptáncegyüttes maradt meg, amelyet 2003-ban Agócs Polli alapított.

+3 kép a galériában

Betlehemezés az iskolában.

Fotó: Agócs Polli

Polli, férjével, Attilával egykor a pozsonyi Ifjú Szivek táncosa volt. Hazatérésüket követően Polli az alapiskolában kapott állást, ekkor fogant meg benne a gondolat, hogy szívesen megismertetné a diákjait a népi kultúrával, a hagyományokkal. Az iskolában a néptánc iránti lelkesedés azóta is töretlen, ahogyan a tanító néni energiája is kiapadhatatlan. Az egész napos tanítás után is olyan lendülettel, jókedvvel és türelmesen foglalkozik a gyerekekkel, hogy még a legvirgoncabb nebuló is kezes báránnyá válik.

Fellépés a füleki gyermekotthonban.

Fotó: Agócs Polli

Felelevenítik a környék népszokásait

Néptáncpróbára érkezem a Szederinkéhez. A próba végéhez közeledve népi játékokat játszanak, minden gyerek imádja, kacajukat, drukkolásukat a folyosón is hallani. Hetente egyszer próbálnak, s mivel a teljes alsó tagozatról járnak a gyerekek, ezért a kisebbek általában korábban érkeznek, a nagyobbak pedig a hatodik óra után csatlakoznak, így Polli korosztályonként külön is foglalkozhat velük.

– A próbákon a néptánc mellett népdalokkal és a népi játékokkal is megismerkedünk. Igyekszem nemcsak autentikus népzenét, hanem népzene-feldolgozásokat is mutatni nekik, vagyis kicsit összekötni a hagyományt a mai modern világgal, hogy könnyebben megszeressék. Miután jól bemelegedtek, jöhetnek a ritmusgyakorlatok, az énektanulás, a tánclépések megtanulása, majd átismételjük a már ismert koreográfiákat, vagy az újat gyakoroljuk. A végén pedig népi játékokkal zárunk – avat be Polli a próbafolyamatba.

A néptánccsoport évente megtanul egy-egy új táncanyagot, azonkívül elsajátítják a népszokásokat, valamint népmese-feldolgozással is foglalkoznak. A téli időszakban a Luca-napi szokásokat, a betlehemezést, illetve a Gergely-járást tanulják. Tavasszal, húsvét környékén pedig a húsvéti, illetve a pünkösdi népszokásokat szokták feleleveníteni.

– Igyekszem a környék népszokásait megismertetni a gyerekekkel. Ha új táncanyagot tanulunk, mindig elmondom, hogy milyen vidékről származik, illetve, ha népszokást tanítok, akkor elmondom, mihez kapcsolódik, hogy volt az régen. Mondogatom is nekik, hogy kérdezzenek utána a nagymamánál, és van, aki el tud mondani egy-két dolgot a népszokásról, hogy a nagymama így mesélte, és akkor azt beépítjük a koreográfiába. Volt, aki hozott otthonról eredeti viseletdarabot a fellépésre, vagy a saját vidékéről származó ruhában táncol – mondta a Szederinke Gyermek Néptáncegyüttes vezetője.

Az Ipoly Menti Művészeti Fesztiválon.

Fotó: II.Koháry István Alapiskola FB

Nagy az érdeklődés a néptánc iránt

Polli szerint a regionális identitástudat mellett nagyon sok pluszt ad a néptánc a gyerekeknek.

– Javítja a testtartást, a járást, megtanulják hogyan kell viselkedni a színpadon, hogyan kell a népviseletet viselni, és az sem elhanyagolható, hogy társaságban vannak és rengeteg barátot szereznek. Ez az egyedüli olyan szakkör az iskolában, amely vegyes életkorú gyerekekből áll, így nemcsak az osztálytársaikkal tudnak barátkozni, hanem a nagyobbak a kisebbekkel és fordítva.

Átlagosan 30-35 gyerek táncol az együttesben, de volt már olyan év is, hogy hatvanan voltak, de akkor már kétfelé kellett osztani a csoportot. Megalakulásunk óta körülbelül ötszáz gyerek fordult meg a csoportban, úgyhogy hál’ istennek nagy az érdeklődés. Idén is már tíz elsős iratkozott be, pedig nem is hirdettem tagfelvételt.

Ezenkívül is folyamatos a jelentkezés, csak január utolsó hetében még négy új taggal bővültünk – mondja örömmel Agócs Polli.

Idén először fordult elő az is, hogy több a fiú, mint a lány. Ezért év végére valamilyen eszközös férfitáncot, például botolót tanulnak majd. Ottjártamkor a gyerkőcök nagyon lelkesek voltak, boldogan újságolták, miért szeretnek néptáncra járni. A harmadikos Balázs Hunorhoz anyukája révén közel áll a népművészet, így a néptánc is.

– Jókat játszunk, kedves a tanító néni, és szeretek a barátokkal lenni – mondta Hunor. A másodikos Kerekes Lacika és a negyedikes Végh Denis főként a közös játék és a szórakozás miatt szereti a táncpróbákat. A negyedikes Agócs Ákos négy éve tagja a csoportnak, szereti a csárdást és a cifrát, de a fellépéseknek is örül. Juhaniak Krisztina negyedikes tanuló másodikos kora óta táncol.

– Tetszik, hogy jókat táncolunk, szeretem a játékot a végén és a fellépéseket. Legutóbb a kultúrházban mutattuk be a betlehemezést, azt nagyon vártuk és jól sikerült – mondta Krisztina.

Az új táncanyagok betanulása a felkérésektől is függ.

– A feledi Területi Gyermek Folklórfesztiválon rendszeresen részt veszünk. Ott mindig mi mutatjuk be az új anyagot. Gyakran előfordul, hogy civil szervezetek felkérnek, egy adott időszakhoz, például karácsonyhoz, húsvéthoz kötődő népszokásokat mutassunk be a rendezvényükön. Legutóbb például a Melódia Női Kar karácsonyi koncertjén léptünk fel. Legközelebb pedig a palóc húsvétra készülünk, természetesen húsvéti népszokásokkal – zárta Agócs Polli, a Szederinke Gyermek Néptáncegyüttes vezetője.

Az írás megjelent a Magyar7 2025/6. számában.

Megjelent