Megújult a szőgyéni „pappince”
Az egyház 1812-ben épült pincéjét - amely az 1950-es évek elején a Szőgyéni Mezőgazdasági Szövetkezet (anno EFSZ) tulajdonába került - sikerült a szövetkezetnek önerőből felújítania. Öröm, hogy e nem mindennapi épített örökség megújult, a közeljövőben pedig megnyitják a nagyközönség részére is.
Volter Péter mérnök, a szövetkezet elnöke idézte a pince történetét, kitérve a felújításra is.
„1812-ben ezen a helyen már pince állott. Ebben az évben repült át Európa felett az Eaticio üstökös, amelyhez annak idején sok eseményt kötöttek. Lehet, a mi egykori lelkiatyánk is foglalkozott csillagászattal, így az ajtófélfa fölé az üstökösre utalva lettek nagy betűvel elrejtve az évszámok.
A pince az 1950-es évek elején került a szövetkezet használatába. Jelentősebb átalakításokat nem végeztek az épületen, de talán jobb is, így megőrizte egykori hangulatát.
Majd a telek egy részét önkényesen elvették, így a pince föld alatti része és Rákóczi fejedelem egy hársfája is a szomszédos telekre került, Szent Urbán szobrát pedig a hársfák alól az udvar elejére helyeztük át. Meg szeretném köszönni az itt tevékenykedő vincelléreknek az elvégzett munkát, akik az épületet óvták, védték, amennyire lehetőségük engedte. Ő nélkülük a pince állapota biztosan rosszabb lett volna, de a teljes körű felújítást már így sem lehetett elodázni. A vincellérek időrendi sorrendben: Nágel Lőrinc, Jónás Ferenc, Varga Dezső, Moncz Vilmos és a jelenlegi Nothart Judit” – részletezte az elnök.
Kitért arra is, két éve volt az első megbeszélés az atyával a felújítás tervéről, ami nem vezetett eredményre. A következő tárgyaláson mindkét fél érvei egyeztetve lettek, megszületett a megegyezés és kezdődhetett a felújítás. A szövetkezet tulajdonos asszonya Őszi Eszter támogatta a felújítást és már az első tárgyalás előtt annyit mondott, hogy sok sikert kíván.
Farkas Zsolt a község esperesplébánosa is megköszönte a szövetkezetnek, hogy magára vette a felújítás terhét.
– A hatalmas pince arra szolgált, hogy az egyházi tulajdonban lévő szőlőt méltó módon fel tudja dolgozni. Esztergomba is szállítottak innen szőlőt is bort, amit misebornak is használtak. Aztán jött egy hatalom, akik azt gondolták, kiveszik a pincét az egyház kezéből, ami lényegében az egész közösségé volt. El is kezdődött az épület hanyatlása. Vissza kellett állítani, ha nem is az eredeti állapotába, de méltón felújítva. Ezért állhatunk ma itt a pinceszentelőn – emelte ki Zsolt atya, majd megszentelte nem csak az épületet és a kihelyezett emléktáblát, de az itt tevékenykedő személyek munkáját is.
Sor került külső felújításra, tetőcserére, a belső tér is kissé átépült, a pince mellé kiülő került, elülső részére pedig terasz.
