Megkondult az idők misztikus órája – Megemlékezés Éberhardon
Éberhardon vasárnap Petőcz György mártír emlékműve előtt emlékeztek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulójáról. A megemlékezés a Szózatot követően Író Erzsébet szavalatával kezdődött, majd a résztvevőket Horňák István, a Csemadok Országos Elnökségének tagja köszöntötte.
„1848-ban ezen a napon a nemzet megmutatta, hogy számára a szabadság mindennél többet ér, hogy képes kockáztatni, hogy képes szembeszállni az elnyomó hatalommal, és béklyóit lerázva képes a haladás útjára lépni. Noha ez az út nem a beteljesülés útja lett, mert a végén nem a diadalkapu állt, hanem a bitófa, mégis azt mondhatjuk: megérte” – fogalmazott az ünnepségen Horňák István. Hozzátette, tudnunk kell, hogy a szabadságnak ára van, és a születése éppolyan fájdalmas a társadalomnak, mint a gyermek születése az anyáknak.
177 évvel ezelőtt a lánglelkű költő, Petőfi Sándor és társai utat mutattak. „Ez az út követendő ma is, és higgyük el, hogy az egykori forradalmárok mai boldogulásunknak is a kovácsai voltak” – mondta, hozzátéve, a falu szülöttének, Pozsony vármegye másodalispánjának emléke ne a múltba révedést és a reményvesztést, hanem a jövőbe vetett hitet jelentse mindannyiunk számára.
A megemlékezés ünnepi szónoka Neszméri Tünde, Pozsony megyei képviselő volt. „Nemrégiben a kezembe került a Zászlónk című havilap 1916. március 15-ei száma, melynek címlapján egy aktuális írás volt olvasható. A szerző így kezdte írását: „Március 15-e van ma. Két évvel ezelőtt a szegedi Önképzőkörben szavaltam a Talpra magyart. Akkor is kard volt az oldalamon, kövekkel tarkított, fekete bársonytokban. Olyan kard, amely sohase látott vért” – kezdte ünnepi beszédét a képviselő, hozzátéve, ez a cikk az aktuális hadi helyzetről is szól, azokról a vívódásokról is, amelyeket a katonák átéltek. Az ünnepi szónok a cikk első sorai annak utolsó mondatokat is idézte:
Őseink sejtjeit mi is magunkban hordozzuk, mondta a megyei képviselő, mégis, mintha a mai ember nem szívesen emlékezne, nem szívesen okulna, pedig van miből tanulnunk, főleg nekünk, magyaroknak.
Ünnepi beszédében Neszméri Tünde a megyei hivatalnok Petőcz György sorsára is kitért, akit 1849 tavaszán nevezett ki a megyei hatóság a Csallóközben táborozó csapatok ellátási biztosává. A császáriak azonban május 13-án utasítást adtak Petőcz György letartóztatására, és május 16-án meg is kezdték a vizsgálatot ellene, melyben a magyar csapatok ellátása, az újoncállítás és a hírszerzéssel kapcsolatban kiadott utasítása miatt felségárulással vádolták meg. A perben enyhítő körülménynek számított, hogy Burits altábornagy jelentése szerint Petőcz jól végezte ellátó biztosi feladatát, amikor a császári királyi csapatokat szolgálta, és hogy saját akaratából tért vissza a császári szolgálatba.
Ennek ellenére május 23-án vagyonelkobzásra és kötél általi halálra ítélték a hivatalnokot. Ezt Welden altábornagy még aznap lőpor és golyó általi halálra enyhítette. Az ítéletet május 24-én reggel hajtották végre.
„Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legjelentősebb időszaka volt, bár a szabadságharcot az osztrákok az orosz cár segítségével leverték, a forradalom vívmányait már nem tudták eltörölni.
Emlékezzünk hőseinkre, gondoljunk rájuk példaképként, és ne feledjük, a múlt megismerése és a múltból való okulás megerősíthet bennünket is” – zárta ünnepé beszédét a megyei képviselő, amelyet követően a résztvevők elhelyezték a koszorúikat és virágjaikat az emlékműnél.
A megemlékezésen Magyarország pozsonyi nagykövetsége nevében jelen volt Kénerné Bodroghalmi Fruzsina konzul asszony, és a mártír Petőcz György leszármazottjai, Petőcz Károly és családja is.
