Megemlékeztek a Felvidékről kitelepített magyarokról Dunaszerdahelyen – KÉPEKKEL
A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából szervezett megemlékezést a a Városi Sport- és Szabadidőparkban található Kitelepítettek emlékművénél április 11-én Dunaszerdahelyen a Pázmaneum Társulás.
A felvidéki magyarság legsötétebb évei generációs traumaként öröklődtek át nemcsak a elszakított országrész területein élő magyarok emlékezetében, hanem azokéban is, akik valamilyen rokoni kapcsolatban voltak vagy vannak az itt élőkkel. A seb még mindig nem gyógyult be, és a 21. század generációja is őrzi ezt a lelki sérülést, hiszen azóta sem kért bocsánatot egyetlen (Cseh)Szlovákiában regnáló kormány vagy közjogi méltóság sem a kollektív bűnösséggel ártatlanul megbélyegzett felvidéki magyarságtól. Az itt élők számára csupán némi vigasztalás, hogy a magyar Országgyűlés 2012. december 3-án emléknappá nyilvánította április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről Magyarországra való kitelepítésének kezdőnapját, ami azt jelenti, hogy méltó módon megemlékezhetünk erről a dicstelen időszakról. Csehországba viszont már sokkal korábban, 1945–1946 telén elkezdődött a felvidéki magyarok erőszakos deportálása.
A dunaszerdahelyi megemlékezésen többek között jelen volt Újvári Zoltán István, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség beosztott diplomatája, Horony Ákos, a Szlovák Kormány kisebbségi kormánybiztosa, Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere, Puha György és Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármesterei, Nagy Darina hivatalvezető, Varga Viktor, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatója és Bögi Ferenc, Bögellő község polgármestere.
Karaffa Attila, Dunaszerdahely város alpolgármestere, a Pázmáneum Polgári Társulás elnöke kifejtette, hogy társulásuk immár 20 esztendeje jelen van Dunaszerdahelyen, és szervezi rendezvényeit, amit abban az igyekezetben tesz, hogy a helyi lakosoknak, az ő gyermekeiknek és unokáiknak meg tudják mutatni azokat az értékeket, amelyeket őseink is átadtak nekünk.
hangsúlyozta az esemény szervezője.
Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere beszédét egy idézettel kezdte:
szögezte le a polgármester. Mint mondta, a magyarokat kollektív bűnösséggel vádolták, elvették állampolgárságukat, kizárták őket a közéletből, megfosztották állásaiktól, tanulási lehetőségeiktől, a kulturális egyesületeik is megszűntek.
Több tízezer embert telepítettek ki kényszerrel, marhavagonokban, gyakran családokat szétszakítva. A kitelepítések során a vagyonokat elkobozták, az otthonokat elvették, sokan kényszermunkára kerültek. Bár a nyugati nagyhatalmak, különösen az Egyesült Államok tiltakozott a kollektív bűnösség elve ellen, a Szovjetunió támogatásával 1946 és 1947-ben sor került a magyarok tömeges kitelepítésére. Csehszlovák–magyar lakosságcsere során közel 77 ezer magyar hagyta el a szülőföldjét, összesen 16 ezer hold termőföldet vettek el a kitelepítettektől és 15 700 lakóházat. Magyarországról 60 257 lakos költözött Csehszlovákiába, 15-5000 holdat hagytak hátra és 4400 lakóházat. Hájos emlékeztetett arra is, hogy a nemzetközi fórumokon a magyar hatóságok mindig hangsúlyozták, hogy a helyzet előnytelen és aránytalan, hiszen magyarországi szlovákok nem voltak kényszerítve lakóhelyük elhagyására, ellenben Csehszlovákiában élő magyarokat, magyar családokat a hatóságok összeírták és háborús bűnösként el kellett hagyniuk a szülőföldjüket. Az állam elkobozta vagyonukat, amelyeket ők maguk, szüleik és nagyszüleik kétkezi munkájukkal szereztek meg. Pedig a magyar katonák már nem voltak hadban sem Szlovákiával, sem a csehszlovák protektorátussal, sem pedig Tiso bábállamával, és nem is támadtak cseh vagy szlovák területeket a második világháború folyamán.
húzta alá a polgármester.
üzent Hájos azoknak a szélsőséges polgári társulás tagjainak, akik feljelentése miatt nem olyan régen rendőrségi kihallgatásra kellett mennie pusztán a Felvidék kifejezés nyilvános használata miatt a város egyes rendezvényein, majd azt is megemlítette, hogy a kitelepítésekben vagy lakosságcserében közvetlenül vagy közvetett módon minden felvidéki magyar család érintett, és ez alól az ő családja sem kivétel, mert apai nagyanyjának szüleit Tallósról a román határhoz közeli Tótkomlósra telepítették ki.
zárta beszédét Hájos.
Ezután Bíró Bulcsú, Dunaszerdahely diákpolgármestere, a Szent István téri közös igazgatású iskola diákja szavalta el Kulcsár Tibor Gyökerek című versét, majd Póda Tamás, a Szabó Gyula Alapiskola diákja mondta el Rákos Lóránt A bűnöm az című művét. A rövid műsor végén a Szabó Gyula 21 – Közös Igazgatású Szakközépiskola és a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének diákjai adják elő Kulcsár Tibor Szétszórt magyarok könyörgése a kilakoltatás idején és a Tétlenség idején című verseit, továbbá Demjén Ferenc A szabadság vándorai című szerzeményét. A diákok felkészítő tanára Kiss Demeter Gabriella és Klőr Levente volt.
A rendezvény végén kerül sor a Kitelepítettek emlékművének megkoszorúzására, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.
