Márai Sándor hazaérkezett - KÉPEKKEL
Legalábbis szimbolikusan. Visszakerült ugyanis Kassára egy eredeti, a kamaszkorú Márai Sándort ábrázoló, Franz Wiesenthal által festett portré. A festmény az Egyesült Államokból került a Mészáros utcai házba, ahol egykor a Grosschmid család élt, s története ugyanolyan regényes, mint magáé az íróé.
A festmény a kamasz Márai Sándort, illetve Grosschmid Sándort ábrázolja, s nagybátyja, Franz Wiesenthal (1856–1938) Bécsben élő festőművész festette. A Grosschmid család 1914-ben, az első világháború kezdetekor több hónapot töltött Bécsben, mert a keleti front elég közel húzódott Kassához, ezért sok jómódú család elmenekült a városból. Ők történetesen Bécsbe mentek. A nagybácsi valószínűleg ebben az időszakban festhette a portrét.
– magyarázta Ötvös Anna történész, Márai-kutató. Hozzátette, ezért is keresték a festő további alkotásait. Három évvel ezelőtt rábukkantak egy 1914-ben készült festményére, amelynek Egy fiú portréja volt a címe. Modellje hasonlított Márai Sándorra, de nem tudhatták, valóban őt ábrázolja-e a festmény.
Később, 2020 –2021-ben Ötvös Anna – amikor Márai Sándor feleségének, Ilonának a naplóit szerkesztette könyvvé, s ehhez végzett kutatásokat – felfedezte, hogy a Márai-hagyatékban található leveleiben az édesanyja többször említ egy Kamasz című festményt, amit a 14 éves Sándorról festett Franz bácsi. Ezt 1960-ban, feltehetően Márai 60. születésnapjára, kiküldte utána Amerikába, csakhogy soha nem érkezett meg. A következő években, 1963-ig többször is sürgette őket, hogy keressék, kutassák, hol tűnt el a számára oly kedves festmény, miért nem került hozzájuk. Érdekesség, hogy ennek sem Márai, sem Lola naplójában nincs nyoma.
Ő eleinte nem hajlott az eladásra, majd amint a sűrű levélváltás során fokozatosan szembesült azzal, hogy Márainak milyen csodálatos kiállítása van Kassán, megváltoztatta a véleményét. Talán ráébredt arra, hogy ennek a képnek itt a helye, mondta Hanesz Angelika, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke.
– Augusztusban, amikor kifizettük a képet, sokáig nem válaszolt. Később írt, hogy kórházba került, s ott azt álmodta, hogy ő ezt a képet elvitte Szlovákiába. Amikor kikerült a kórházból, rögtön írt nekünk egy levelet, hogy azonnal postázza a képet. Így is történt. A feladási szelvényen ott van a csomagolás napja, ami egy nappal az után volt, hogy megírta nekünk a levelet. Akkor indította útjára a ládát Amerikából, Arkansas-ból – mesélte.
– Nagyon örülünk neki, hogy egy eredeti tárggyal gazdagodik a kiállításunk, egy olyan festménnyel, ami egykor éveken át ebben a házban volt, és amely ilyen szorosan kötődik Márai Sándorhoz – hangsúlyozta Ötvös Anna.
Hanesz Angelika hozzátette, bíznak benne, hogy a festmény nemcsak a kiállítás értékét növeli, hanem a látogatottságot is, s remélik, a jövőben további ilyen kincsek kerülnek majd a Mészáros utcai házba.
Duncsák Mária, a Csemadok Kassai Városi Választmányának alelnöke megjegyezte, ez a festmény ugyanazt az utat tette meg, mint amit Márai Sándor, egészen Kassától Amerikáig.
Amikor megnyílt ez a kiállítás, Márai Sándor hazatért szülővárosába, Kassára, a szülei házába. És mit ad isten, egyszer csak Ötvös Anna felfedezte, hogy van ez a kép, és Amerikában található. Mintha követte volna a gazdáját. Most pedig a fiatal Márai Sándor is visszatért, hosszú-hosszú, regényes utat megtéve Kassától Kassáig. Most már itt van festményeken az egész család. A kör bezárult.
Megjelent a Magyar7 2022/44. számában.
