Magyarul is lehet boldogulni

A Galántai járás magyar oktatási intézményeivel, önkormányzataival, civil szervezeteivel szorosan együttműködő Galánta és Vidéke Társulás (GAVIT) 2010-ben került bejegyzésre.

A társulás szíve, lelke és motorja egyértelműen Horváth Judit. Talán nincs is a régióban olyan magyar kultúrember, aki ne ismerné a nevét.

Jutka a partiumi Szatmárnémeti szülötte. Egyetemistaként a nagyváradi magyar diákszövetségnél dolgozott, amikor a Rákóczi Szövetséggel való együttműködésnek köszönhetően megismerkedett egy felvidéki aktivistával, Horváth Adriánnal. A kezdeti barátságból pár év múlva házasság lett.

Az Erdélyből a Felvidékre került asszony elárulja, húsz éve annak, hogy a diákszövetségnek köszönhetően belekóstolhatott a civil életbe, a magyar szervezetek működésébe, a programszervezésbe, a pályázatírásba, miközben civil szervezeti menedzsmentből diplomázott.

Amikor Erdélyből a Felvidékre került, tisztában volt vele, hogy az egyik kisebbségi létből a másikba  kerül, de ugyanúgy tenni akart a magyar kultúra ápolásáért és a hagyományok megőrzéséért. Azonnal jelentkezett a Csemadok helyi alapszervezetébe, ahol kifejtette, hogy szeretne segíteni, dolgozni, programokat szervezni. Nevetve emlékszik vissza, hogy a ma már fiatal felnőtté cseperedett Zenkő lányuk mózeskosárban volt jelen az összes Csemadok-gyűlésen.

Jutka szerint Nagyváradhoz és Szatmárnémetihez képest a Mátyusföldön családiasabb a hangulat, ugyanakkor az emberek mindkét, anyaországon kívüli hazában segítőkészek és befogadók az új ötletekre.

Jutka életébe közel két évtizeddel ezelőtt a magyar és a román nyelv mellé belépett a szlovák is. Bevallása szerint nem sikerült jól megtanulnia szlovákul. Megjegyzi, azt vette észre a helyi szlovákokon, hogy vele, az erdélyi magyarral szemben sokkal elfogadóbbak, mint egy olyan ember iránt, aki a Felvidéken született. Mégis feladatának érzi megtanulni a szlovák nyelvet. Mint mondja, nincs az rendjén, hogy az ember él egy országban, és nem beszéli annak a nyelvét.  

– Azért csak bántott, hogy

Példaként megemlíti, hogy a román vagy a szlovák nyelv magyar diákoknak való tanítását ugyanolyan hibásan kezelik mindkét országban. A Felvidéken az a beidegződés is jelen van, hogy a magyarok olyan helyzetben, amikor választaniuk kell a szlovák, vagy az anyanyelvi beszéd közül, feszengésből inkább a szlovákot választják.

Jutka elmondja, a GAVIT-ban való tevékenysége során ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy ne tudná megértetni magát, hiszen a társulás főleg magyar intézményekkel, szervezetekkel dolgozik együtt.

A jubileumi év kapcsán is szívesen gondol vissza a kezdetekre, amikor a Rákóczi Szövetség egykori vezetője, Halzl Jóska bácsi indítványozására Galántán is megerősítették a célalapok hálózatát. Valójában így jött létre a Galánta és Vidéke Polgári Társulás, amely a kezdetekben felvette a kapcsolatot a már működő civil szervezetekkel. A GAVIT segített átültetni a Mátyusföldre a Rákóczi Szövetség programjait, és azóta is aktívan részt vállal a régió magyar vonatkozású programjainak támogatásában, népszerűsítésében és megrendezésében. Programjaikkal egyaránt megszólítják a települések kisebb közösségeit, a magyar iskolákat, óvodákat és családokat.

Judit hangsúlyozza, kiemelt tevékenységük az anyanyelvi iskolába való íratás szorgalmazása, ezért hangsúlyosan a szívükön viselik a beiratkozási programok népszerűsítését.

Nyaranta több turnusban szerveznek tematikus táborokat magyar gyermekek részére. Ennek apropóján azokat a magyar szülőket is meg tudják győzni a magyar oktatás fontosságáról, akik még bizonytalanok az iskolaválasztásban, hiszen a tábor programjában minden egyes lehetőséget megragadnak arra, hogy magyar kultúrát, mesét, élményt, hagyományt csepegtessenek a gyermekekbe.

– Jó az, ha összefogunk, mi, szívünkben magyarok, mert abból még rossz soha nem sült ki – foglalja össze végül a társulás küldetését a jubiláló GAVIT megálmodója.  

Az írás megjelent a Magyar7 2020/9. számában.