Madárábrázolás a művészet és tudomány határán
Ezzel a címmel invitálta a Párkányi Városi Múzeum az érdeklődőket a legújabb kiállításának megnyitójára. A tárlat különleges időutazásra hív: színes madárrajzokat láthatunk a 19–20. század fordulójáról, abból a korból, amikor az ecsetvonás még a tudás hordozója is volt. A kiállítás a helyi Csemadok által szervezett XXXIX. Balassi Bálint Kulturális Napok keretében valósult meg.
A múzeum vezetője, Juhász Gyula bevezetőjében elmondta, a tárlat mintegy 140 unikális rajzot mutat be, melyek a múzeum gyűjteményének értékes darabjai. Ezek a művek egyszerre ragadják meg a madarak esztétikai szépségét és tudományos részletességgel tükrözik pontos megjelenésüket. A látogatók többek között a verebélyi születésű Nécsey István madár- és lepkeillusztrátor munkáiban is gyönyörködhetnek – ő nemcsak művészként, hanem ornitológusként is nemzetközi elismerésnek örvendett.
A kiállítást Gyetven Melinda kémia–biológia szakos tanárnő tudományos nézőpontból világította meg. Kiemelte, ezek a rajzok nem csupán szépek, de emlékeztetnek arra, milyen volt a világ, mielőtt az objektívek örökre megállították volna a pillanatot. A 19. század végének és a 20. század elejének természettudósai és művészei más eszközökkel örökítették meg a természet csodáit – megfigyeléssel, türelemmel, ceruzával, tollal, ecsettel. És szenvedéllyel.
„Az elmúlt évszázad során madárfajok tucatjai tűntek el örökre. Mások egyre kevesebb számban térnek vissza, vagy már csak elszórtan fordulnak elő. Azok az élőlények, amelyek évmilliók óta alkalmazkodnak ragadozóikhoz, élősködőikhez, és a szélsőséges időjárási viszonyokhoz, néhány évtized alatt eltűnhetnek a civilizáció hatásai miatt – legyen szó elektromos vezetékekről, közlekedési infrastruktúráról, ipari mezőgazdaságról vagy a modern üveg-acél-beton építkezésekről” – fogalmazott a tanárnő.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a madárvédelem már a saját kertünkben is elkezdődhet: odúk kihelyezésével, virágzó bokrok telepítésével, kevesebb vegyszerhasználattal, vagy akár azzal is, ha áprilisban nem nyírjuk le a füvet.
A kiállítás előkészítése során külön kihívást jelentett a rajzokhoz tartozó magyar és szlovák fajnevek meghatározása a latin elnevezések alapján. Sok esetben ugyanis az eredeti, több mint százéves latin nevek már elavultak, mivel a madarak rendszertani besorolása azóta jelentősen módosult. A modern genetikai kutatások ma már sokkal pontosabban tudják meghatározni a fajokat, így előfordult, hogy ezeknek a madaraknak teljesen új tudományos nevük lett.
„A tárlat külön érdekessége, hogy egy már kihalt madárfajt is bemutat, a többi rajz pedig – három kivételével – Európában előforduló madarakat ábrázol. A latin nevek alapján törekedtünk minden esetben a megfelelő magyar és szlovák elnevezések megtalálására. Külön köszönettel tartozom a Birdlife szlovákiai madártani egyesületének és Ján Gúgh úrnak, a régió madártani koordinátorának a segítségért” – zárta gondolatait Gyetven Melinda.
A rendezvényen közreműködött a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola diákja Szlama Bálint és felkészítő tanára Dobsony Anna.
