Lőcse Szent Jakab-temploma
Lőcse a Szepesség legjelentősebb települése. A korai Árpád-korban kialakult települést a 12. században szászok kezdték benépesíteni. A mai várost a tatárjárás idején elpusztult település helyén a Menedékkőről visszatérő szepesi szászok alapították. Oklevélben először 1245-ben említik. A 13. századtól a szepesi szászok központja, majd Szepes vármegye székhelye. 1313-tól szabad királyi város.
Szent Jakab-templomát még román stílusban kezdték építeni a 13. század közepén. Közel száz évig épült, és közben fokozatosan gótikus stílusú bazilikás elrendezésűvé alakították át. A 14. században az északi oldalán emelték a Szent György-kápolnát, majd Mátyás király látogatásakor a déli előcsarnokot és fölötte a kápolnát, amelynek Corvin- oratórium a neve. Egy tűzvészben elpusztult tornya helyett 1858-ban építettek újat.
A templom legértékesebb része a Lőcsei Pál mester 1508-tól készített nagy szárnyas főoltára: fő alakjai Szent Jakab, Szent János és középen Szűz Mária. Predelláján az Utolsó vacsora látható. A főoltáron kívül még tíz késő gótikus oltár van a templomban, közülük a Szent Miklós-, a Szent Anna- és a Szent Erzsébet-oltár a legjelentősebb. Nevezetesek még a templomban a keresztelőmedence, a szószék és a Thurzó-kápolnában a Thurzók síremlékei.
