Legendás galántai cigány muzsikusok
Izgalmas témát vetettek fel a Galántai Honismereti Múzeumban a Lámpafénynél című előadássorozat részeként. A vágsellyei levéltár valamikori igazgatója, Novák Veronika, aki ma a magyar nyelv alapjait, rejtelmeit oktatja a nagyszombati egyetemen, tartott előadást Galánta és a romák címmel.
A rendezvény társzervezője a Pro Renovatione polgári társulás már harminc éve szervezi a regionális történelemmel kapcsolatos előadásokat. A társulás igazgatója, a műemlékvédő történész, Pekarovics György hangsúlyozta,
a galántai cigányság mindig is magyar volt, ezért befolyásolta a mátyusföldi magyarság arculatát.
A huszadik század elején a „cigánypéró” a vonatállomás közelében volt, a cigányasszonyok kelengyéket varrtak, a férjeik pedig leginkább zenészek voltak, és egy kasztot alkottak. Híresek voltak a budapesti és a trencséntyeplici kávéházakban és fogadókban is. Úgy tűnik a galántai cigány muzsikusnak dalból volt a lelke, a Mihók bandára, a legendás cigányprímásokra még a ma is szeretettel emlékeznek vissza – ahogy ezt elmondták Novák Veronikának is a múzeumi előadása után.
Novák Veronika azokkal az oklevelekkel foglalkozott előadásában, amelyek különleges jogokat, védelmet, de kötelességeket is adtak a mátyusföldi cigányságnak. A roma névvel már a késő középkorban találkozni lehetett, 1401-ben a Zsigmond király által kiadott oklevélben. Mátyás király 1487-es oklevele széleskörű jogokat és a kézművesség szabad elvégzését mondta ki a szebeni cigányok számára. A későbbiekben az Esterházyak is adtak ki hasonló okleveleket.
Lényeges volt, hogy 17.-18. századbeli a cigányokat, akik leginkább kovácsmesterségből éltek, és kötelesek voltak megpatkolni a földesurak lovait, nem kötötték röghöz, nem volt kötelességük a föld megművelése. Ez a tény összefüggésbe hozható a cigányság későbbi vándorló életmódjával.
A 17.században kiadott Esterházy oklevelek rendkívül díszesek voltak, egy vázából nőttek ki különféle színes virágok – sajnos az oklevelek eredetijét nem találni, csak a szövegük ismert – magyarázta Novák Veronika. Az Esterházyak oltalmuk alá vették a galántai cigányokat, és szabad költözködési jogot adtak nekik.
Az 1758-as számadások mutatják, hogy Galántán 74 roma család élt, 16 házban – nem sátorban. A cigányvajda Oláh Ferenc volt. A házakat a földesurak építtették a számukra, a cigánygyerekek muzsikálni tanultak, sőt messze földről jártak Galántára zenét tanulni a roma muzsikusokhoz. A galántai cigányok ekkorra már teljesen alkalmazkodtak, „rendes” ruhában jártak, és nem ettek döghúst – mutatják a begyűjtött adatok. Ezeknek az embereknek kiváló volt a megítélésük. Az 1787-es Magyar Kurír öt fekete hajú, fehér fogú tagból álló bandát mutat be, Bécsben játszani – magukat azonban nem galántai cigányoknak, hanem újpolgároknak nevezték.
A témával részletesebben foglalkozunk a Magyar7 hetilap következő számában.
