Köszönöm, ne köszöntsetek…
110 éves lenne Gyurcsó István, a csehszlovákiai magyar irodalom háború utáni nemzedékének tagja. Szülőfalujában Garamkövesen a Csemadok szeretettel emlékezett rá.
"Évfordulók köszönnek rám az útfélen egymás után: születésnapi ünnepek! Köszönöm, ne köszöntsetek. Inkább ti, kedves köznapok, emeljetek most kalapot - írta egykor versében a költő. Mi mégis köszönteni szeretnénk őt, mert szeretjük, a magunkénak érezzük. Gyurcsó István 1915. január 27-én született. Ma lenne 110 éves” – kezdte beszédét a Csemadok elnöke Párkanský Gizella, majd röviden munkásságát idézte.
„Már harminc éve, hogy Garamkövesden a mellszobránál emlékezünk a költőre a Gyurcsó István Emléknap keretében. Megannyian méltattuk, méltatták munkásságát, engedjék meg, hogy én is ezt tegyem.
Gyurcsó István nemcsak irodalmár, költő és népművelő volt, de 1952-től Pozsonyban a Csemadok munkatársa is egészen nyugdíjba vonulásáig. A Csemadok munkatársaként évtizedekig rendületlenül járta a Felvidéket, s alig volt olyan település, ahol meg ne fordult volna az idők folyamán.
Közben verseket, riportokat és útinaplót is írt. Elmúlt negyven éves, amikor első verskötetét Anyám mosolyog címmel kiadták.
Fábry Zoltán Gyurcsó István lírájának érdemét főként abban látta, hogy versbe foglalta a szlovákiai magyarság fájdalmait, a kisebbség sorsát. Akik ismerik és olvassák verseit, azok ezzel egyet is értenek. Ez alkalomból is köszönetet mondunk azért a sok szép költeményért, írásért, mely felbecsülhetetlen érték számunkra. Köszönjük, hogy volt nekünk. Boldog születésnapot odafent.”
A megemlékezésen Pajda Sára a költő verseiből szavalt, Moravčík László pedig Gyurcsó egy megzenésített versét adja elő, majd az emlékezők elhelyezték mécseseiket a szobor talapzatán.
