Kolek Zsolt: Amíg a közösség él, van remény
Érdekes beszélgetés valósult meg a napokban Pozsonyi Casinóban, amelyen Kolek Zsoltot, a Ma7 Médiacsalád vezető szerkesztőjét arról kérdezte Flórián László, a beszélgetés vezetője, hogy véleménye szerint, merre tart jelenleg a felvidéki magyarság, illetve mit kellene tenniük vezető politikusainknak közösségünk megtartása érdekében.
A beszélgetés indításaként Flórián László arról faggatta beszélgetőtársát, vajon hogyan lesz egy történelemtanárból szerkesztő-újságíró, mi volt az a kihívás, ami őt ezen a pályán elindította. „Az ember mindig keres új kihívásokat, így amikor az induló Ma7 médiacsalád megszólított, olyan kihívásnak éreztem ezt, hogy nem mondhattam rá nemet” – mondta Kolek Zsolt, hozzátéve, persze, már korábban is publikált, a politika pedig világéletében érdekelte, ezért nem meglepő, hogy a közéleti újságírás felé indult el.
Ezt követően a felvidéki magyarság jelenlegi helyzetére terelődött a szó. „A helyzet nem annyira rossz, mint, amilyennek látszik – kezdte Kolek Zsolt a téma boncolgatást. „Kétségtelen, hogy fogyunk, a népszámlálás adatai évtizedről évtizedre lecsúszó pályát mutatnak” – mondta, hozzáfűzve, ebben a régi magyar koronázóvárosban is ma már csak szórványban él a magyarság, de ma már a tömbmagyar Komáromban is szlovákul kell kérni a gyógyszertárban az orvosságot, mert másként nem érti a patikus.
„Mindaddig azonban, amíg a közösség él, addig van remény, és a felvidéki közösség annak dacára, hogy megfogyott, hiszen 1920-ban, amikor erre a pályára kerültünk még egymilliónyian voltunk, ma meg örülhetünk, ha 400 ezer magyart találunk itt, él – fogalmazott. Hozzátette, a fogyás tehát meglévő tendencia, de ha megnézzük a számokat, azt látjuk, hogy azért lassú a fogyás.
– fogalmazott az előadó.
A jövőt illetően, mint mondta, abban a tekintetben kevésbé lehetünk bizakodók, hogy valaha kiterjeszthetjük a meglévő jogainkat.
– fűzte hozzá. Példaként hozta fel, hogy ha a magyar városainkban megnézzük, mennyire él például a vizuális kétnyelvűség, az arról árulkodik, hogy sok esetben a magyaroknak sem fontos az, hogy legyenek magyar feliratok, például egy magyar vállalkozónál. Kétségkívül nagyon sok dolog adott, kérdés azonban, hogy a meglévő kétnyelvűség mennyire őrizhető meg a jövőben.
– mondta.
Mik voltak az okai, hogy idáig jutottunk, s mit lehet ez ellen tenni? – hangzott a következő kérdés. „A szlovákiai magyar társadalom talán legnagyobb problémája, hogy híján vagyunk az autonóm embereknek. Sokszor érezzük, hogy nincs meg sem az a szellemi, sem anyagi függetlenség, ami ahhoz kell, hogy az ember kritikus, ámde őszinte képet alkosson a világról.
– fogalmazott Kolek.
Mint a továbbiakban elmondta, létrejött ez a demokráciának mondott polgári világ, amiből azonban hiányoznak a polgárok, és ha nincsenek olyan emberek, akik értik maguk körül a világot, és képesek autonóm módon szavazni, cselekedni, akkor könnyen megvezethetők, felülnek bizonyos trendeknek.
Ebből keletkeznek a problémáink, hogy nem tudunk etnikai politizálást folytatni, nincs meg hozzá a kellő számú magyar, mert két magyar jó eséllyel mást fog gondolni, s akkor azt mondja, hogy számára inkább alternatíva az a szlovák párt, amely az ő szívének kedves ideológiát vallja. Ezért szavaz sok magyar szlovák pártra – mondta, hozzáfűzve, az biztos, hogy a komfortérzetünk nőtt az elmúlt évtizedekben, mivel az a magyarellenesség, ami a 90-es években meg a 2000-es évek elején itt virult, az most annyira nem divat.
A beszélgetés során felmerült az is, hogy a magyar és a szlovák miniszterelnök mostanság jól megérti egymást. Azért van ez, mert a problémás kérdésekről nem beszélnek, vagy csak politikai érdek? Az újságíró válaszában kifejtette, mindannyiunk számára fontos, hogy ne jöjjenek vissza a 90-es évek magyar-szlovák viszonyai, amikor a két ország egymásnak feszült.
„Tehát amikor a politikusok közelednek egymáshoz, annak nekünk örülnünk kell, más kérdés, hogy az aktuálpolitika járhat úgy is, hogy a fejünk felett nyújtanak egymásnak kezet. Ha így érzi a felvidéki magyarság, az nem jó, ezt el is kell kerülni, és én állítom, hogy ez nincs is így jelen pillanatban, ugyanis Magyarországon egy olyan kormány van hatalmon, amely a nemzetpolitikát kitüntetettnek tartja” – mondta Kolek Zsolt, hozzátéve,
örülni kell tehát a két állam közeledésének, és tisztelettel el kell fogadnunk azt, hogy van egy aktuálpolitikai érdek.
Azt is látni kell azonban, hogy a felvidéki magyar politika sikere nem a magyar vagy a szlovák kormányon múlik, hanem a felvidéki magyarokon.
– fűzte hozzá. Akárki is ennek az országnak a miniszterelnöke, ez itt egy nemzetállam, amelynek a végcélja az, hogy egy kizárólag szlovák nyelvű nemzetállam legyen, mondta. „Nem kell a Beneš-dekrétumokhoz visszamennünk, pontosan tudjuk, hogy a szlovák nemzetállamban ez a végcél. Hát mi, magyarok akkor miért nem próbálunk a belső ösztöneinkre hallgatva, ami a 90-es években nagyjából még sikerült, valamilyen módon úgy megszerveződni, hogy ennek ellensúlyt képezzünk” – tette fel az előadó a kérdést.
A beszélgetés során szóba kerültek még a fásultság és a fiatalok érdektelenségének okai is a politika iránt, amelyek közül a legfőbb talán az, hogy az embereknek elege van a veszekedésből meg az önjelölt politikusok magamutogatásából. Az is gond, hogy nincsenek meg a politikához a képzett emberek, vagy ha megvannak is, nem akarnak politizálni, mert azt mi magyarok, még mindig „úri huncutságnak” tartjuk, hangzott el. Persze mindig jön egy új generáció, amely felrázza az embereket.
– tette hozzá az előadó. A fiatalok közügyekhez való hozzáállása kapcsán elhangzott az is, a példamutatás elengedhetetlen, de nem egyszerű a mai világban. – Ez a világ nem a pozitív példaképeket mutatja a fiataloknak, hanem az olcsó népszerűséget – tette hozzá Kolek Zsolt.
Az etnikai politizálás szükségessége vagy szükségtelensége is szóba került a beszélgetés során. Ennek kapcsán az előadó kifejtette, fontosnak tartja az etnikai politizálást, más kérdés viszont, hogy kicsit talán ez már szélmalomharc.
– zárta mondandóját az előadó.
