Kodály-szobor, Galánta
Kodály Zoltánt rendkívül sok kapcsolat fűzi a Felvidékhez. Elsősorban Galántához, ahol gyermekkorát töltötte, hisz 1885-től 1892-ig, amikor apja a vasútállomás főnöke volt, itt laktak a vasútállomás épületében. Erre egy tábla emlékeztet az épületen.
Ő maga nyilatkozta, hogy neki két szülőföldje volt: Kecskemét, a testi, Galánta pedig a lelki, szellemi. Kétségkívül első gyermekkori élményei Galántához köthetők, itt történt meg az öntudatra ébredése, ezért nevezi ezt az időt élete legszebb hét évének. A későbbi zeneszerző, népdalgyűjtő itt szívta magába népe zenéjének az alapjait, a szülői házon kívül a mátyusföldi szolgálóktól, cselédektől, gyermekpajtásaitól, a kis cigánybandától.
Kodály is hálás volt Galántának: a legszebb ajándék, amelyet a városnak adhatott, hogy a Galántai táncok című művének 1933-as bemutatója után az egész világon ismertté tette a várost.
A város is hálás volt, hiszen 1943-ban díszpolgárává avatta Kodály Zoltánt, de ma is az ő nevét viseli a híres helyi kórus, az iskola, s a vasútállomáson a vonatok érkezését az Esti dal néhány taktusa jelzi.
Kodály Zoltán népdalgyűjtőként elsősorban a Mátyusföldön és a Zoborvidéken tevékenykedett. Sok itt gyűjtött népdalt és népzenei anyagot dolgozott fel műveiben. Csitáron és Gímesen emléktábla jelzi, hogy itt is járt a nagy zeneszerző. Édesapját később Nagyszombatba helyezték, így a zeneszerző az ottani gimnáziumban érettségizett; ma már ott is látható egy emléktábla a Zene Házának épületén.
Megjelent a Magyar7 2023/16. számában.
