Királyhelmeci gimnazisták a világ legjobbjai között
A 2004-ben Szingapúrból indult robotika világversenynek (WRO- World Robot Olympiad ™) az idén november harmadik hetében a németországi Dortmund városa adott otthont. Szlovákiát a programozás kategóriában, országos bajnokokként a Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Nyolcéves Gimnázium diákjai képviselték, két korcsoporttal is.
Volt alma materemben már egy rövid értékelést megejtettek, de a verseny részletes elemzése még várat magára. Az élsportolókhoz hasonlóan ők is szeretnének erősségeikkel tisztában lenni, valamint a hibáikból tanulva tovább fejlődni. Az idei nemzetközi megméretésen a programozás, a robotsport és az innováció kategóriákban 72 országból 80 csapat küzdött Ázsiától Európán át Amerikáig, de az orosz diákokat, sajnos innen is kitiltották. Tömören összegezve azt mondták, hogy a nagyon izgalmas, háromnapos, látványos rendezvényen rengeteget tanultak. Most már értik, hogy miért az olimpia a sportolók álma. Videófelvételek és rengeteg fotó kíséretében meséltek élményeikről, nemcsak nekem, hanem az indulás előtt 2 nappal lebetegedett, itthon maradt társuknak, Kiss Máténak is.
A WRO versenysorozatban nem adják meg előre, hogy milyen is legyen a LEGO elemekből épített, elektronikus panellel ellátott robot. Ezt a diákok maguk döntik el: minél jobbnak építik meg a hozzá megírt programmal együtt, annál hatékonyabban dolgozik, és ez több pontot is ér. A robotnak a megadott feladat szerint A-ból B pontba kell eljutnia, közben ezt-azt teljesítve legyőzni, kikerülni az útjába állított akadályokat.
Tesztelhették, szokhatták a részleteiben eltérő új pályát és a körülményeket. Az terepasztal felülete és rajta a molinó is más volt, mint az otthon megszokott, a fényviszonyok is befolyásolhatták a robot eltérő működését. Mindezeket figyelembe véve úgy kellett felkészülni, hogy a feladatot helyesen végezhesse el a robot. Korcsoportonként 14 asztal volt az óriási versenycsarnokban, mindegyiken 6-6 nemzet diákjai osztoztak. Koraestig egymást váltva gyakorolhattak a diákok. A fergeteges megnyitó előtt megnézhették a híres dortmundi futballstadiont is.
Mindkét versenynapon kétszer indíthatták el a robotot. Akár egyszerűnek is tűnhet az előre ismertetett, egységes feladatot adott idő alatt teljesíteni, de nagyon széles a véletlen lehetőségek tárháza. A versenypálya ugyan ismert, de sorsolással döntötték el az egyes akadályok helyét. Az így megszerzett új információk ismeretében kellett igazítani az előre megírt vezérlő programot. E napon már pattanásig feszült a hangulat, mondták a versenyzők, érezni lehetett, hogy mindenki száz százalékra összpontosított.
A szabályok betartását azonban szigorúan ellenőrizték és az ilyen kihágásokért diszkvalifikáltak is néhány csapatot. Az első éles napon a seniorok nagyon szép, 200-ból 150-es pontszámmal a hivatalos eredménylista 13. helyén voltak. A juniorok elemcsere mellett döntöttek. Ez nagy mértékben befolyásolja a finom motorok és a szenzorok működését, ha az algoritmus nincs a cseréhez igazítva. Erre nem volt idejük, ezért nem a vártnak megfelelően sikerült az első kör, és csak 69 pontot szereztek. Ezen a kudarcélményen át kellett másnapig lendülniük. Tanáruk, Dobos Gábor sajnálta diákjait, tudta, hogy több volt bennük, de szerinte a kudarcot is meg kell tapasztalniuk.
A már ismert feladaton változtattak a bírák, és a diákok már nem vehették igénybe tanáruk segítségét. Emma pontosítja, hogy a pálya ugyanaz maradt, csak teljesen más elemekkel, más pontozással. Az új feladatot úgy adták meg, hogy ne kelljen teljesen átépíteni a robotot, tudtam meg Ákostól, mert arra nem lett volna idejük. Az új feladathoz viszont magát a programot teljesen újra kellett írniuk. A juniorok második napja nagyon jól sikerült, bebizonyították, hogy tudnak programozni.
Kénytelenek voltak megállítani, ami nulla pontot jelentett. Így csúsztak vissza végül is a 30. helyre. Mint mondják, ez is szép teljesítmény, a kitűzött célt elérve, bekerültek az első 30 közé. A juniorok az 52. helyen végeztek, maguk mögé utasítva két német csapatot, Angliát, Spanyolországot, Lengyelországot, Szerbiát és másokat. Elkeseredésre tehát nincs okuk a királyhelmeci gimnazis-táknak.
Ennek a versenynek külföldön nagyon nagy a presztízse, amit az is érzékeltet, hogy némely ország delegációja akár ötven tagú is volt. Ezzel szemben a bodrogközi diákokat felkészítő tanáruk mellett csak a WRO olimpiai bizottság szlovákiai elnöksége nevében a Talentum Cassoviensis Alapítvány elnöke, Hanesz Angelika kísérte el.
Az étkezést és a robotok balesetmentes kijutásának biztosítását, támogatók híján, önköltségen oldották meg. Ez a világverseny azonban elegendő motivációt adott ahhoz, hogy egy kis pihenőt követően a Panamában sorra kerülő jövő évi világversenyre való kijutásért dolgozzanak.
Megjelent a MAGYAR7 48. számában.
