Ki fizessen a sírásásért?
A Homonnai járásban Udván (Udavské) és Mislye (Myslina) községben emberemlékezet óta a helyi lakosok ásták a sírokat, általában egyszerre 3-4 polgár váltásban. Csakhogy a lakosság öregszik, a fiatalok munkába járnak, a közösségi munkát végzők közül pedig nincs kit alkalmazni. Így a falvak előljárói keresik a megoldást erre az érzékeny témára.
Peter Hudák, az 1200 fős Udva polgármestere a következőket nyilatkozta:
–Mivel az aktív dolgozók erre a célra nem vehetnek ki munkahelyükön szabadot, így a feladat rendre az önkormányzatra hárult.
Nálunk átlag 20 temetés van évente, így sírásás tekintetében minden háztartásra ötévente egyszer kerül sor.
– Ha mindenki évente kifizet 10 €-t, akkor öt év múlva ez 50 €-t jelent, ugyanannyit, mint amennyibe korábban került – magyarázza a polgármester, hogy miért vetettek ki idén a településen sírásási illetéket, amit a tavalyi év végén a képviselők egyhangúan meg is szavaztak. Ráadásul a polgármester előzőleg az ellenőrrel is egyeztetett.
– Minden ingatlantulajdonosnak, akinek nálunk van állandó lakhelye, fizetnie kell!
Csak azok a háztartások mentesülnek a fizetés alól, amelyekben minden családtagnak megvan már a sírhelye a helyi temetőben.
Ezt írásbeli nyilatkozattal kell igazolniuk. A határozatot a kommunális hulladék utáni illeték és az ingatlanadó fizetési felszólításával együtt kézbesítjük az egyes háztartásokba A falu ezáltal évente mintegy 3000 €-ra tesz szert, a munkát pedig a homonnai temetkezési szolgálat végzi el.
– Idén már kétszer kellett sírt ásni, amit nem szerettünk volna a gyászolókra testálni — teszi hozzá a polgármester.
– Amikor rám került a sor, embereket kellett keresnem. Márpedig nyáron ez nem egyszerű feladat. Én üdvözlöm a önkormányzat döntését, 10 € senkit sem vág földhöz, ráadásul sírt ásni meglehetősen nyomasztó feladat — állítja az egyik lakos.
Egy 84 éves özvegyasszony is elégedett az önkormányzat megoldásával.
– Ma senki sem akar már dolgozni. Márpedig a két méter mély sírnak azonnal el kell készülnie, függetlenül az időjárás viszontagságaitól – teszi hozzá.
–Miután senki sem akar sírt ásni, a falu előző vezetése úgy határozott, hogy módosítja az általános érvényű rendeletet, és a község minden állandó lakhellyel rendelkező polgára évente 1 €-t fizet erre a célra. Idén a temetői hozzájárulást 2 €-ra emeltük, mert az utóbbi négy esztendőben megnőtt az elhalálozások száma, és az 1 € már nem fedezte a költségeket –tette hozzá. A sírásást a temetkezési vállalkozás végzi.
Végül Michal Kaliňák szakértő véleménye a témában:
– Érzékeny témáról van szó. A kisebb települések sokáig ragaszkodtak a megszokott lakossági együttműködéshez, ezzel is kifejezve tiszteletüket az elhunyt iránt, akivel hosszú évtizedeken át éltek együtt egy településen. Ezért az önkormányzatoknak korábban nem volt ezzel gondjuk.
Kérdés az, hogy az említett megoldások megfelelnek-e az önkormányzat bevételi lehetőségeinek, illetve nem sértik-e a közigazgatási díjakról illetve a helyi adókról, illetékekről szóló törvényeket?
Nos, ennek eldöntése már az ügyészség feladatkörébe tartozik.
