Kéméndi művészek alkotásai helyi kiállításon
A Csemadok helyi alapszervezete különleges kiállítást rendezett Kéménden, ahol a település képzőművészei mutatkozhattak be. A tárlaton a már elismert alkotók munkái mellett a fiatal és idősebb tehetségek szárnypróbálgatásai is helyet kaptak. A kiállítás a múlt, a jelen és a jövő találkozásaként tiszteleg a kémendi művészi hagyományok előtt.
„Olyan tehetséges alkotók műveit igyekeztem összegyűjteni, amelyek eddig nem kerültek a helyi közönség elé. Inspirációmat nagyapám Tóth Vince és nagybátyám Tóth Árpád életműve adta, akik korukban elismert művészek voltak. A tehetség isteni ajándék, és az ebből születő alkotásokat nem rejthetjük véka alá – meg kell osztanunk őket a világgal” – mondta el bevezetőjében Barti Éva Csemadok elnök.
Tóth Vince és Tóth Árpád már nincsenek közöttünk, de hagyatékuk tovább él. A Párkányban élő Tóth Szilárd édesapja és nagyapja műveiből hozott képeket a kiállításra, kiegészítve a helyiek tulajdonában lévő alkotásokkal. A festményeken megelevenedik a még szabályozatlan Garam, a falu két jellegzetes épülete, a templom és a kápolna, a Szince patak torkolata, gólyák, halászok, juhászok és szalonkák a naplementében. „Öregapám őstehetség volt, festeni sosem tanult, édesapám viszont a kor híres művészénél, Bánsági Vincénél sajátította el a mesterség alapjait, aki annak idején Helembán élt” – mesélte Tóth Szilárd.
Győrik István, a környék elismert festője, több tucat kiállítással a háta mögött. Elmondása szerint már ötven éve rajzol és fest. Ifjúkorában motorkerékpárokat és aktokat rajzolt kortársainak, az értük kapott néhány fillérből pedig mozijegyre futotta. Olajfestéssel csak felnőttként kezdett foglalkozni. Munkáin szülőföldje és annak közvetlen környezete jelenik meg, de kamionosként Európát járva is számos vázlatot készített. Eddig 1200 festménye talált gazdára.
Kontár Krisztina viszonylag későn kezdett alkotni – a Covid-járvány idején fordult a művészet felé. Bár gyermekkora óta vonzotta a rajzolás, tehetsége emlékkönyvek díszítésében és szépírásban mutatkozott meg. „A bezártságban nem tudtam mit kezdeni magammal, így elkezdtem rajzolni. A világhálón rengeteg tanítóvideót találtam, amelyek segítettek a fejlődésben, és a kolléganőim is biztattak, hogy próbálkozzak meg a festéssel. E kiállításra első festményemet is elhoztam, hogy látható legyen, honnan hová jutottam” – mondta el magáról Krisztina, aki jelenleg nővérként dolgozik.
Hojka Tamás tetováló művész, aki a rajzolásban is otthon érzi magát. Szenvedélye a pillanat megragadása, számára a művészet kifogyhatatlan lehetőségeket rejt. Elvégzett egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot, amely új látásmódot adott neki, lehetővé téve, hogy még szebben és kifinomultabban örökítse meg az arcvonásokat. „Hálás vagyok a Teremtőnek ezért az adottságért” – vallja bemutatkozása végén.
A fiatal Jarábek Attila mindössze egy éve kezdett el festeni, úgy véli, a világháló kiváló tanítómester.
Baranyai Péter már gyermekkora óta rajzol, ám sokáig csupán hobbiként tekintett erre a tevékenységre. „Új tanárnőm lett, aki igazán inspirál, így most már sokkal lelkesebben foglalkozom a rajzolással. A legnagyobb kihívást eddig a linómetszet elkészítése jelentette – hatszor is elvágtam a kezem, mire elkészült. Leginkább fekete-fehér színekkel dolgozom” – mesélte.
Pásztor Dórika 3. osztályos tanuló, rajziskolába jár. Minden kreativitást igénylő tevékenységet szeret, a kézilabda is fontos szerepet játszik az életében.
A 18 éves Neznanský Bálint főleg ceruzarajzokat készít. Vallja, mindenki megtanulhat rajzolni, hiszen minden fejben dől el.
A rendezvényen Janícsek Boglárka közreműködött gitáron. Hojka Tomi a kiállítás apropóján róla is készített képet, melyben Boglárka kéméndi népviseletben látható.
A kiállítás holnap és hétfőn is nyitva tart.
