2024. augusztus 31., 12:40

Katonák és hazánkfiai emlékezete Udvardon

Fölöttébb kedves és megható megemlékezés résztvevője lehetett, aki tegnap este eljött Udvard főterére, az első és második világháború áldozatairól való megemlékezésre.

Udvardi megemlékezés
A mikrofonnál Fridrik Krisztina Udvard polgármestere
Fotó: Bokor Klára

A rendezvény szentmisével kezdődött a helyi római katolikus templomban, majd az emlékezők a templom melletti parkban található hősi emlékműhöz vonultak.

Udvardi megemlékezés
Szundi Erika és Salgó Tibor
Fotó:  Bokor Klára

Salgó Tibor a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, nagyapja neve is fel van vésve az emlékműre és az ő szüleinek is át kellett élniük azokat a hányattatásokat, melyeket a háború okozott. Legyünk résen, mert a háború lehetősége most is itt ólálkodik a környékünkön. A műsorvezetővel Szundi Erikával közösen meggyújtották az emlékezés mécsesét, Nagy András helyi esperesplébános pedig megáldotta úgy az emlékművet, mind azokat, akik összegyűltek.

Udvardi megemlékezés
Dr. Szebelédi Kata elsőbeosztott asszony Nagy András esperesplébános mellett áll

Dr. Szebelédi Kata elsőbeosztott asszony Magyarország pozsonyi nagykövetségéről ünnepi beszédében kitért arra, hogy hozzá legközelebb az emlékezetkutatás áll. „Kötelességünk, hogy a nagy háború helytörténeti kapcsolódásait széles körben megismerjük. Nem távolba vesző névsorokról van szó, hanem a családtagunkról, a barátunkról, a szomszédunkról felmenőinkről. Nagyon értékesek a túlélők és leszármazottjaik által közvetített beszámolók, hogy nevük és sorsuk ne merüljön feledésbe” – hangsúlyozta beszédében.

Udvardi megemlékezés
Fotó:  Bokor Klára

Farkas Tibor Udvard alpolgármestere a háború helyi áldozataira fókuszált. „Az I. világháborús táblán a középső mezőben van három név: Kovács János, ifjabb Kovács János és legifjabb Kovács János. Ez azt jelenti, apa, fia, unokája odaveszett. Láthatjuk, ez az udvardi közösség mennyi mindent letett az asztalra a haza védelmében” – fogalmazott beszédében az alpolgármester.

Farkas Tibor a továbbiakban az 1908-ban született Lengyel Béla, a Magyar Királyi Honvédség katonájának szerepében mondta el a háború alatt megélt történetét, amit a hallgatóság síri csöndben, döbbenten hallgatott.

„… Testvéreim, én ott voltam 1940-ben, amikor bevonultunk Erdélybe. Azt az érzést nem lehet elmondani, az az örömmámor, az az éljenzés, ahogy a kisasszonyok szórták ránk a virágot. Szép volt…. Még azon az estén a hadnagy úr kéretett. Hallottam, ahogy a százados úr mondja valakinek, „Fiúk, én csak attól tartok, a németek ezért még drága árat kérnek tőlünk.”… Akkor ezt nem értettem, de itt állva a Don mentén, már értem. A csontomig hatol a hideg. Az oroszok áttörték a frontot. … mentünk volna haza, ehelyett azt ordítják, „kitartás az utolsó töltényig”. Hogyan? Kettőt lövünk és a vízpára ráfagy a puska závárjára. …Végre kiadják a parancsot a visszavonulásra… a hadnagy úr elesett. Két gyereke volt... nekem is két gyerekem van. Lengyel Mariska és Lengyel Ilonka. Uram, ki ott fent a sorsunkat igazgatod, még most beszéljünk meg valamit… Lásd be, nekem haza kell mennem.....Estére beérünk egy kisebb településre. Napok óta fenn vagyunk, muszáj aludni. …Óriási robajra ébredünk és az oroszok kihajtanak a házból… hosszan, hosszan dekkolunk az udvaron. Tudom, elaludni nem szabad. Nem is alszom… gondolataim hazaszállnak… figyelem az őrt, nem mozog. Istinek a társamnak mondom, megúsztuk, hazamegyünk. De csak gondolom, hogy mondom, hiszen a szám nem mozog. Már csak a lelkem él. Uram, hát így egyeztünk meg, én is kellek neked? …Még mielőtt végleg magadhoz szólítanál, nem tudom mondtam-e van két kislányom Lengyel Marika és Lengyel Ilonka. És az Etelka… az én Etelkám, aki csak egy gyenge nő…”

„Ilyen törékeny, gyenge nőkre is emlékezzünk ezen a napon, akik megtartották a nemzetet”- fűzte az elmondottakhoz Farkas Tibor.

Udvardi megemlékezés
Az Udvardi Dalárda

A megrendítő beszéd után Salgó Tibor Csemadok elnök megszólalni is alig tudott a meghatódottságtól, hiszen Lengyel Béla az ő nagyapja volt.

A rendezvény zárórészében név szerint felsorolták úgy az első, mint a második világháború áldozatait, nem csak a katonákat, de a civil és zsidó áldozatokat is, majd a koszorúzás következett.

Udvardi megemlékezés
Fotó:  Bokor Klára

Közreműködtek: Farkas Dávid versmondó, a helyi iskola diákja, Tárnok Katalin dalénekes Perbetéről, az udvardi Dalárda, díszőrséget álltak az oroszkai Hadtörténeti Múzeum hagyományőrzői és a helyi cserkészek.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.