Katakombák magyarja – Mécs László megfigyelési dokumentumairól Pozsonyban
Katakombák magyarja címmel került sor a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő termében Czapáry-Martincsevics András azonos című könyvének bemutatójára a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének szervezéseben a XXXVIII. Városi Kulturális Napok alkalmából.
A könyv, amely Mécs László premontrei szerzetes és költő megfigyelésének dokumentumait tárja elénk, a Xante Librarium kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban. Pozsonyban a szerzővel Dunajszky Géza író, helytörténész beszélgetett a könyvről.
1945 után Szlovákiában és Magyarországion is üldözött volt, koholt vádak alapján 1953-ban a „klerikális reakció” elleni harc jegyében letartóztatták és egy koncepciós perben 10 év börtönbüntetésre ítélték, illetve eltiltották a publikálástól is. A szabadságvesztésből közkegyelemmel 1956-ban szabadult, de a Kádár-rendszer alatt is a rendszer minősített ellenségének tekintették.
Czapáry-Martincsevics András könyve a pap költő 1945-1978 közötti életútját kísérli meg rekonstruálni az állambiztonsági szervek által a megfigyeléséről készített dokumentumok alapján. Az 1945 után létrejött új rendszer ugyanis fasisztának, irredentának, sovinisztának nyilvánította Mécset, és a rendszer ellenségeként kezelte.
Arról a Mécs Lászlóról, akinek költészetét Isten, a teremtett világ, az emberek, az élet és a természet szeretete jellemez. A rendszerellenesnek deklarált verseiben közös vonás csupán e szeretetvonások megsértése elleni tiltakozás” – olvasható a könyv bevezetőjében.
A szerző elmondása szerint először saját családja történetét kutatta a levéltárokban, aminek köszönhetően a kutatás a szenvedélyévé vált. „A családtörténeti kutatás befejeztével kiterjesztést kértem és kaptam a történelmi egyházak állambiztonsági és államvédelmi ellenőrzésének kutatására, ami a mai napig is zajlik” – mondta Czapáry-Martincsevics András, hozzátéve, ez egy kimeríthetetlen téma, rendkívül gazdag iratanyaggal.
Mint mondta, korábban ő maga sem hallott Mécs Lászlóról, egy véletlen folytán botlott csak bele, majd megismerkedett a költészetével és az életrajzával, s úgy gondolta, az irattárakban kell, hogy legyen olyan anyag, ami ennek a Magyarországon bujdosott üldözött pap költőnek a megfigyeléséről szól.
– mondta a szerző, hozzátéve, ezt követőn mérnöki módszerességgel felállított egy kutatási tervet, majd 2014 és 2018 között négy évig kutatta a témát, miközben mintegy 40 ezer oldalnyi iratanyagot böngészett át. „A harmadik év táján aztán kikristályosodott bennem, hogy ezt egy könyvben is meg kell írni, mivel ez a téma a szélesebb közvéleményt is érdekelheti” – fűzte hozzá a szerző.
Mécs László a Trianon utáni felvidéki kisebbségi lét ismerője, részese és megírója volt, elismert pap költő, aki egy személyben szimbolizálta a katolikusságot és a kisebbségi magyar létet. Jól ismerte azt a kort, hiszen maga is megszenvedte. A róla készült jelentések, amelyek egy része a könyvben is olvasható, tulajdonképpen egy kortörténet, mondta a pozsonyi beszélgetés során a szerző.
„A dokumentumok – kihallgatási jegyzőkönyvek – bizonyítják, mennyire kemény volt a diktatúra, és mennyire próbálták megtörni az embereket. Egy sokak számára ismeretlen világ rajzolódik ki Mécs László megfigyelésének kapcsán. Az államhatalom fél mindenkitől, akinek hatása lehet az emberekre. S az államhatalom megfélemlít mindenkit, akit csak lehet. Sokszor gyanútlan, jó szándékú emberek gerincét töri meg, és kényszeríti arra, hogy jelentések sokaságát írják” – írja a könyv előszavában Dr. Korzenszky Richárd emeritus perjel, aki személyesen is jól ismerte Mécs Lászlót.
A szerző ezt az alcímet adta a könyvének, ami utalás arra, hogy a megfigyelési dokumentumokban található Mécs Lászlóról szóló jelentések nagy része, körülbelül nyolcvan százaléka az egyházba beépített pap-ügynököktől származott, akik különféle motivációk alapján vállalták el ezt a dicstelen feladatot. A hírhedt 6-os kartonok közül azonban több eltűnt, de a 2000-es évek elején a belügyminisztérium egyik irodájából előkerült egy szalag, és kiderült, hogy ezen ott van a teljes ügynöki adatbázis, mondta a szerző. Ez azonban kódolt formában volt, s a történelmi levéltár informatikusainak közel tízéves munkával sikerült ezt az információhalmazt visszafejtenie, így most már szabadon kutatható ez is, tette hozzá. „Aki ebben is meg a H-adattárban is benne van, arról biztosan állítható, hogy az ügynökrendszer része volt” – fűzte hozzá a szerző.
A könyv rengeteg információt, iratanyagot, forrást tartalmaz, jegyzőkönyveket, vizsgálati és objektumdossziékat, ügynöki jelentéseket, korrajzi és életrajzi adatokat. Czapáry-Martincsevics András könyve ebben az értelemben tulajdonképpen egy forrásgyűjtemény is, hiszen a második fele mellékleteket tartalmaz, amelyekben a levéltárakból származó dokumentumokat közli a szerző. „Minden állítás, ami a könyvben szerepel tartalmaz egy hivatkozást, egy forrást, ahol bárki elolvashatja ezeket a jelentéseket. Nem egy könnyű olvasmány” – mondta a könyvbemutató során a szerző, hozzátéve, ezekből kiderül, hogy a „puha Kádár-diktatúra” mennyire nem volt puha, hogyan szigetelte el célzatosan az egyházat az ifjúságtól.
Mécs László költészetét többen bírálták a kor akkori neves írói, költői közül, nem tartották irodalmi szempontból elég jónak azokat.
– írja Korzenszky hozzátéve, Mécs olyan közkedvelt volt, hogy egy-egy Mécs-verssor kimondása elég volt ahhoz, hogy az azonosan gondolkodók egymásra találjanak.
„Létezett egy olyan rétege a társadalomnak, amelyben Mécs László gondolatai tartották a lelket, függetlenül attól, hogy a szervezett politika, mint olyan, Mécs László egész egyéniségétől távol állt. Ő, ahol megjelent, hatott. S ez veszélyesnek tűnt” – írja Korzenszky, aki szerint a könyvben elénk tárt bizonyítékok azt mutatják, hogy Mécs küldetésének súlya volt. Versei korai szamizdatként terjedtek.
Az utókor pedig ma már nyilvánosan is kimondhatja, Mécsnek sikerült fényt hagynia maga után, átadni valamit az utókornak, amint azt egyik versében írja:
Az élet örök búcsúzás. / Ó bár csak tudnánk távozáskor / fényt hagyni, mint a Messiás, / belészeretni az szívekbe, / apostolokba, mártírokba, / hogy átadják a századoknak, / a századok az ezredeknek! / Fényt hagyni, mint a Messiás!
Czapáry-Martincsevics András könyve egyebek mellett azt a fényt is elénk tárja, amit Mécs László hagyott maga után. A feltárt dokumentumok Mécs életét egy másfajta aspektusból láttatják, ismeretterjesztés és tudományos forrásmunka ez, amelynek elsődleges célja, hogy ne felejtsünk. Ne feledjük azt a kort, amikor az egész társadalmat, az egész országot behálózta a félelem, a kiszolgáltatottság, a bizalmatlanság itt és Magyarországon egyaránt.
