Játék önmaguk örömére
A nyárasdi TeátRum amatőr színjátszó társulat olyan bemutatóval ünnepli április 21-én fennállásának 10. évfordulóját, amelyet az elmúlt évek előadásainak legjobb jeleneteiből állított össze.

Egy szeles februári estén a nyárasdi nyugdíjasklub felé vettem az irányt, ugyanis ott tartja olvasópróbáit a helyi színjátszó csoport. Azért ott, mert energiatakarékoskodás okán a kultúrházat március idusáig – sok szlovákiai kultúrotthonnal egyetemben – bezárták. Mire odaérek, már vagy tucatnyian ülnek az asztal körül. A pezsgőt még ki sem nyitották, de a hangulat már nagyon jó, az asztalon kenyér, szalonna, hagyma, fánk és egyéb finomságok. Itt minden próba egy kisebb ünnep, a társulat tagjai megosztják egymással ügyes-bajos dolgaikat, de főképp jól érzik magukat.
Egy kívülálló számára is már az első perctől világos, hogy összetartó közösségről van szó, és tagjai nem mellesleg még színészkednek is.
Persze azt csak a színpadon teszik, mert, ahogy Hakszer Marikától, a társulat és a kultúrház vezetőjétől megtudtam, itt nincs szakmai féltékenység, hiszen a csoportot barátok alkotják. A TeátRumnak volt mire építenie, hiszen 2005 és 2014 között működött a Vásárúti Komédiások színjátszó kör, amelyben az itteniek közül már játszottak néhányan. Bacsó László polgármester (maga is számos szerepben aratott sikert) fölvetette, ha már Nyárasdnak vannak színészei, akkor miért ne lehetne saját színjátszó köre is? Így aztán 10 évvel ezelőtt megalakult a TeátRum.
A polgármester felvetését tehát követte a tett?
Először is meghirdettük a tagtoborzót. Polgármesterünk szent meggyőződése volt, hogy azon csak mi ketten leszünk, de nem így lett. Ez a „kemény mag”, akiket most itt is lát, eljött, persze az évek során a csapat tagjai cserélődtek. Nyárasd község önkormányzatától évi 350 eurós támogatást kapunk, abból készítjük a díszleteket, a kosztümöket és a kellékeket. Eleinte a darabválasztással is gond volt, mert még manapság, az internet világában is nagyon nehéz hozzájutni a szövegkönyvekhez. De motivált bennünket, hogy megnevettessük az embereket, ha már egyszer úgyis annyi gond és baj van az életben.
Akkor meg kell ismételni!
Sajnos, azóta már nem fér bele a kukába a főszereplő…
Ezek a szövegkönyvek amúgy nem jogvédettek?
Ráadásul az általa írt Keresztanya című vígjáték volt az egyik legsikeresebb darabunk, amelyet 14 alkalommal játszottunk. Mit mondjak, kicsit megijedtünk, de a történet vége az lett, hogy a szerző a padányi fellépé-sünkön személyesen is tiszteletét tette. Színjátszóink a szerep szerinti nevükön mutatkoztak be neki, megismerkedtek, és a szerző azt mondta, jól van, felejtsük el azt a jogdíjat. De itt még nincs vége a történetnek, mert meghívott bennünket Esztergomba egy fellépésre is! Mindenesetre, azóta jobban vigyázunk az ilyesmire.
Hogyan fogalmazhatnánk meg, mi az amatőr színjátszás lényege? Ugyanaz, mint a profi színjátszásnak, vagy ez teljesen más műfaj és nem is lehet összehasonlítani a kettőt?
Én csak a magunk nevében tudok beszélni, de szerintem az amatőr színjátszás arról szól, sőt, arról kell, hogy szóljon, hogy közösséget teremtsünk, és jól érezzük magunkat.
Közben az egyik színjátszó, Magyar Péter is bekapcsolódik a beszélgetésbe.
Az, hogy hivatalosan színjátszó csoport vagyunk, csak egy „fedősztori”. Az igaz, hogy szórakoztatni szeretnénk, de elsősorban magunkat, persze a falubelieket és a környező települések lakóit is, hiszen ellenkező esetben nem állnánk színpadra. Nincsenek világmegváltó terveink, mert ha lennének, akkor nyilván egész életünkben arra készültünk volna.
Van rendezője a TeátRumnak?
Eddig Papp Károly volt a rendezőnk Vásárútról, de ő a Covid utáni időszakban már nem tért vissza a csapathoz. Rajta kívül, aki legtöbbet ért közülünk a rendezéshez, most épp nincs itt. Ő Magyar Gál Lívia, aki a Tekergők gyermekszínjátszó-csoport vezetője is egyben, s egyszer azt mondta nekünk: „Gyerekek, el kell dönteni, a csoport megméretési jelleggel akar-e színpadra állni, vagy pedig szórakoztató jelleggel?” Mi abszolút az utóbbi mellett döntöttünk, és ehhez tartjuk is magunkat.
Hogyan történik a darabválasztás, és milyen gyorsan megy a betanulása?
Minden évben egy előadást gyakorlunk be. Szeptember végén kezdjük a próbákat és márciusig tart a folyamat. Persze, amíg el nem húzzák a függönyt, addig van bennünk feszültség, de utána ez a lámpaláz elmúlik, és minden gördülékenyen megy.
Olyan előfordult-e, hogy valaki nem vállalta a rá kiosztott szerepet?
Ebben a csapatban ilyen nem volt.
Magyar Péter ismét megszólal:
Nálunk ez nem probléma, hiszen úgy tekintünk rá, mint egy nagyobb kihívásra.
Hány ember alkotja a színjátszó csoportot?
Jelenleg a TeátRum létszáma 13+1 fő. A +1 fő még Bianka pocakjában van, de ő is teátrumos, hiszen az a szerelem és esküvő, amelynek a gyümölcse, szintén teátrumos. Balázs, aki most apuka lesz, már kilencedikes korában köztünk játszott, és még mindig itt van!
Az igazi jubileum tavaly lett volna, csak a Covid közbeszólt…
2011 őszén jöttünk össze először, de az első premiert 2012 márciusában tartottuk. Mi az utóbbihoz tartjuk magunkat, azaz tavaly tavasszal lett volna a jubileumi előadás. Az égiek nem így akarták, így idén, április 21-én lesz a premier, amire mindenkit sok szeretettel meghívunk.
Megjelent a Magyar7 2023/9. számában.
