Jánosáldás az esztergomi régióban
Szent János napja (december 27.) a hagyományok szerint a bor megáldásának ideje. Hajdanán szinte minden család elvitte a borát a templomba, mára ez inkább a borászok által kért szertartás Kárpát-medence szerte.
Polhammer Lászlót az esztergomi Vinum Ister-Granum Regionális Borlovagrend elnök-nagymesterét a szőgyéni boráldáson szólítottuk meg. Elmondta, ma délelőtt az esztergomi bazilikában volt boráldás, amelynek országos publicitást adtak. A bazilikába régebben is elvitte a környék népe megáldatni a borait, ezt a hagyományt élesztette újjá a borlovagrend 14 évvel ezelőtt. Mivel Szőgyén is tagja a régiónak természetesen ide is kivonultak, valamint Ebedre és Muzslára is, hiszen kötelességük a borkultúra terjesztése és az áldás kérése, mert a gazdálkodó, szőlőművelő, borkészítő ember tudja, Isten áldása is szükséges a sikeres munkához.
„Úgy gondolom, ebben a rohanó világban óriási szüksége van az emberiségnek annak a hagyománynak az ápolására, amiről majdnem megfeledkeztünk” – emelte kis a nagymester.
A régiek a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak, amivel beteget lehetett gyógyítani, hitték, hogy segít a házasságban, növeli a szépséget. Ezen felül öntöttek belőle a boroshordókba is, hogy ne romoljon el a bor.
De hogy is vált Szent János apostol a boráldás szentjévé? A hagyomány szerint, amikor meg akarták mérgezni áldást mondott a mérgezett bor felett, majd felhajtotta és csodák csodájára semmi baja nem esett tőle, pedig előtte már két gonosztevő meghalt, akikkel szintén itattak a mérgezett borból. A történet képi ábrázolásain egy kígyó távozik ekkor a szent serlegéből. Innen eredeztethető hát a Jánosáldás hagyománya.
