Szépkorú nagykövetek
Színházjegyet vásárolnak a szépkorú hölgyek a Megbecsültek Társasága galántai irodájában. Vidámak, mosolygósak, jól kitáncolták magukat az éves bálon, és készülnek az adventi időszak programkínálatára. Derűsen újságolják, hogy jövőre – életükben először – repülőgépre szállnak, és a társaságbeli barátokkal együtt Rómába repülnek.
A szépkorú megnevezést hivatalosan, vagy jogilag a 90 év feletti személyek, idős emberek vonatkozásában használják, de milyen jó, hogy a köznyelv elfogadóbb, s ma már a hetven év felettieket is ezzel a kedves szóval illetjük. Mert legyünk őszinték, a szépkorú kifejezés sokkal szebb, mint az idős, vagy a nyugdíjas szó. A hosszú életkort elért ember fülének kellemesebb, ha azt hallja: szépkorú.
Nos, e kis kitérő után hadd essék szó az igazán „belevaló“ szépkorúakról. A Megbecsültek Társasága galántai irodájában beszélgetek Horváth Judittal, a szervezet egyik állandó segítőjével. Jutka a kezembe nyomja a következő évi programokat tartalmazó brosúrát, s míg nézegetem, átadja a színházjegyeket az idős hölgyeknek, telefonál, szervez, időpontokat egyeztet.
Gazdag a társaság jövő évi programkínálata is, megszoktam már, hogy a szépkorúak mindig „elcsavarognak” valamerre, most mégis felnevetek, mikor meglátom, hogy jövő szeptemberben Rómáig utaztatják őket a szervezők.
Jutka arcán is megjelennek a nevetőgödröcskék, mint mondja, nagy kihívás előtt állnak, mert vagy két tucat idős embert kell majd instruálniuk a reptéren és a monumentális világvárosban. Szerencsére van érdeklődés a nagy utazás iránt, ez is azt mutatja, a megbecsültek bátran útra kelnek.
– ecseteli Horváth Judit, aki éppen a szentendrei skanzen meglátogatásra készül az idősekkel. Hat busszal mennek, és most azt tervezik, hogyan tudják a lehető leghatékonyabban bejárni a hatalmas területet.
A Megbecsültek Társasága már tizenegy éve működik, a tagság mindig ingyenes marad. Sokan már a nyugdíjazásuk másnapján jelentkeznek a szervezőknél, hogy szeretnének ők is tagok lenni. Mára már nemcsak a Mátyusföldet és a Csallóközt hálózta be a társulás, az aktív önkéntes szervezőknek köszönhetően már a komáromi, a párkányi és az érsekújvári régiók megbecsültjei is csatlakoztak.
Jutkával való beszélgetésünket a Megbecsültek Társaságának elnöke, Forró Krisztián, és felesége, segítője, és a szervezet társalapítója, Szilvia érkezése szakítja meg. Ők voltak egy évtizeddel ezelőtt a megálmodói és kezdeményezői annak, hogy legyen egy olyan szervezet, amely összefogja, segíti a felvidéki szépkorúak közösségét, örömöt és biztonságot, szóbeli és lelki támogatást, színes programokat biztosít a nyugdíjas korosztálynak. Sokszor kérdeztem már Krisztiántól, nem kellene-e a fiatalabb családok számára is létrehoznia egy hasonló társulást, de ő csak nevet, és mint mondja, átadja valaki másnak a „megtiszteltetést”. Ők ugyanis a szépkorú korosztály pártfogására „szerződtek le”. Tervben van azonban egy-egy családi nap megrendezése is, ahová a fiatalabb rokonok, unokák is elkísérhetik a nagymamát, nagypapát vagy a dédszülőt. Nem ritka az sem, hogy a kirándulásokra, színházi előadásokra elhozzák az idősek az unokákat is.
– magyarázza Forró Krisztián. A közeljövőben a beruházási, régiófejlesztési és informatizációs minisztériummal együttműködve indítanak egy projektet, amely során az érdeklődő szépkorúakat ötször háromórás magyar nyelvű digitalizációs képzésben részesítik. Ennek végén az idősek egy táblagépet is kapnak ajándékba. A cél, hogy a nyugdíjasok is eligazodjanak a digitális világban.
A társaság egy stabil segítő pont ebben az életkorban, és az idősek értékelik, hogy valós, megfogható a köztünk és a köztük lévő kapcsolat. Ezért van az, hogy gyakran jönnek be beszélgetni az irodámba. Ez nagyon szép, és örülünk annak, hogy az idősek a mi nagyköveteinkké váltak, akiknek köszönhetően egyre többen csatlakoznak hozzánk – fejti ki a Megbecsültek Társaságának elnöke.
A távlati cél, hogy a Megbecsültek Társasága országos, az egész Felvidéket behálózó szervezetté váljon, amelyre Pozsonytól Királyhelmecig számíthatnak a szépkorúak. A növekedés nem könnyű, hiszen a munkát a háttérben leginkább önkéntesek végzik. Forró Krisztián hozzáteszi, igyekeznek önálló forrásokból működni, a szervezeti élet nem a támogatásoktól függ.
– zárja beszélgetésünket az elnök.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/45. számában.
