Huszonnégy év után újra a Bodrogközben
Szerencsésnek mondhatja magát az, aki találkozott már a madárvilág ékköveként ismert szalakótával. Ez a fokozottan védett, a kék különböző árnyalataiban pompázó, csóka nagyságú szárnyas az idén másodízben fészkelt a Bodrogközben.
Az európai szalakóta főleg a kontinens déli felén ismert. Valaha országunk magyarlakta alföldi részein is gyakran találkozhattunk vele. Számuk viszont a múlt század hatvanas éveitől kezdve fokozatosan csökkent, helyi jelleggel szinte mindenhol teljesen kihaltak. Ez a drámai folyamat a mezőgazdaságban történt változások számlájára írandó.
2000 körül már csak a Komáromi járásban fészkelt szalakóta. Itt az utolsó négy fészket rakó párt 2010-ben figyelték meg. A kelet-szlovákiai alföldről sokkal korábban eltűnt, az utolsó fészket 25 évvel ezelőtt jegyezték fel az ornitológusok.
Nem csoda, ha negyedszázadnyi szünetet követően a Bodrogközbe történő tavalyi visszatérésükre különleges jelenségként tekintenek.
Matej Repelt, a Szlovák Madártani Egyesület nagymihályi irodájának vezetőjét arra kértem, meséljen a részletekről. – Ha időnként fel is tűnt a szalakóta az országban, azt minden egyes alkalommal egyesületünk keleti irodájának munkatársaiként mi figyeltük meg.
Déli szomszédaink adottságai kedvezőbbek voltak, így mára már szalakóta-tanösvényeik is vannak. Magyarország északkeleti régióiban többéves munka eredményeként párszáz madárlakot telepítettek, amelyekbe beköltöztek a szalakóták és szép számban el is szaporodtak. A madár nem érzékeli az államhatárokat. Ezért reméltük, hogy idővel a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz közeli délkelet-szlovákiai területen is újra megjelennek ezek a kék csókának is becézett szépséges madarak.
Melyek ezek a megfelelő helyek?
A szalakóta odúlakó madár, természetes körülmények között a harkályok elhagyott odúiba, a fák üregeibe költözik be. Ezek viszont a mezőgazdasági művelés alatt álló földeken ritkán fellelhetőek, ezért a szakemberek épített madárházakat használnak.
Sajnos, a modern agrotechnikai módszerekkel és sok vegyszerrel intenzíven művelt szántóföldeken már alig vannak ilyen rovarok.
Itt, a Bodrogközben elvétve ugyan, de akadnak még rétek, legelők.
Valóban, de jóval kevesebb van itt is, mint valaha. Nem véletlen, hogy éppen a Nagykövesd és Örös találkozásánál lévő területre tértek vissza tavaly a szalakóták. Ez a táj feltűnően emlékeztet a magyar pusztára, amit széles körben gondozott legelők és szétszórtan fák jellemeznek. S mivel nem használnak vegyszereket, természetes az ökoszisztéma, túlteng benne az élet.
Rajtuk kívül rétisas és számos más védett madárfaj is él a környéken. Jelenlétük bizonyíték arra, hogy ez a táj valóban él, a legelőkön jól megférnek egymás mellett a madarak és a szarvasmarhák. Éppen az ehhez hasonló mezőgazdasági területek megújulását szorgalmazzuk országos viszonylatban is „az élő környezetért“ elnevezésű kezdeményezésünkkel. Egyébként, ha a földművelési és környezetvédelmi miniszterek élő tájat akarnának látni saját szemükkel, mi, madarászok nagyon szívesen megmutatjuk nekik: az az a hely, ahol a Bodrogközben a szalakóták fészkelnek.
Ez azt jelenti, hogy az önök türelme rózsa helyett tüneményes kék madarakat „termett“?
Pontosan így van. Tavaly június elején megfigyeltünk egy szalakóta párt az említett legelőn. Egy hónap múlva sikerült megtalálnunk a természetes fészküket egy odúban. Feltűnt, hogy túl sűrűn hordják oda az élelmet, és kiderült, hogy a már fejlődő fiókáikról gondoskodtak.
Idén a tavasz kicsit hidegebb volt, ennek tudható be, hogy eggyel kevesebb párt számoltunk, de összesen két pár hat fiókát nevelt fel. Még legmerészebb madárvédő álmainkban sem gondoltuk volna, hogy a szalakóta sok-sok év után ilyen látványosan visszatér majd Szlovákiába. Nagyon bízunk benne, hogy a jövőben rendszeresen a Bodrogköz felé veszik az irányt Afrikából.
Meg is gyűrűzik ezeket a madarakat?
A felnőtt egyedeket nem gyűrűzzük, a fiókákra tehetnénk gyűrűt, de nem tettünk. Annyira örültünk nekik, hogy minimálisan bolygattuk őket fészekrakás, illetve az utódnevelés körüli időszakban. Ezért nem mondhatjuk teljes bizonyossággal, vajon ugyanazon egyedek tértek-e vissza az idei szezonban a bodrogközi fészkekbe. A szalakóta viszont fészekhű faj.
-------
Megjelent a Magyar7 2021/38. számában.
