Homokkőbe vájt pincék
Szent Orbán napja alkalmából, ismét kinyitottak a borospincék Füleken. A Pincesor polgári társulás tagjai borkóstolóval várták a borok szerelmeseit, de a kevésbé szakavatott borkedvelőket is. A nyitott pincék egyedi helyszínén terítékre került a füleki borászok munkájának gyümölcse.
A rendezvény idején megelevenedett a különleges hely, ahol nyolcvannál is több, kemény homokkőbe vájt varázslatos pince várta a látogatókat. Karkusz Gyulával, a Pincesor polgári társulás alelnökével, a szépen felújított, takaros pincéjében beszélgettünk. Gyula 2015-ben, jó barátjától, Somogyi Alfrédtól vásárolta a pincét, azóta feleségével, Klaudiával rendbe rakták, újra életet leheltek bele.
A Szent Orbán-napi rendezvény az új borok kóstolójáról szólt, vagyis főként az előző évi borokat kóstoltatták a borászok. A pincék félhomálya, kellemes 10°C-os hőmérséklete, páradús levegője és összetéveszthetetlen illata különleges légkört biztosít az eseményeknek.
– Nálam most négyféle bort lehetett kóstolni. Két tavalyit, egy muskotályt és egy kékfrankos rozét. A vörösbort nem kóstoltatjuk frissen, annak jobb, ha több mint egy év eltelik, így testesebb lesz, ezért az a 2022-es évi termésből való. Ahogyan a szintén hordóban érlelt chardonnay is – mondta Gyula, aki nagyjából 1200 liter bort tárol pincéjében.
A hordók és palackok mellett beszélgetve elmondja, a homokkőbe vájt pincék egyik különlegessége, hogy egész évben állandó hőmérsékletet és állandó páratartalmat biztosítanak a bornak. Emellett azért is különlegesek és egyediek, mivel Szlovákiában nagyon kevés található belőlük, főként Fülek környékén jellemzőek.
– A bor minőségi érleléséhez speciális feltételek szükségesek. Ezekben a pincékben a páratartalom 70-80 százalék körüli, a hőmérséklet pedig 10-11 fok körül alakul, ezt a hőfokot tartják télen-nyáron. A bornak nem tesz jót az ingadozó hőmérséklet. Én a pincémben szoktam erjeszteni is, és az éghajlati ingadozást a pince jól kiegyenlíti – teszi hozzá Gyula, közben mutatja, hogy milyen nyomot hagy a beázás a pince falain.
– A homokkő pincéknek két ellenségük van: a kiszáradás és a túlnedvesedés. Utóbbi nyomai láthatóak a plafonon. A pincesor felső részén volt egy csőtörés, ami miatt átnedvesedtek a falak, és egy része kissé beomlott. Ugyanez történik, ha kiszárad. Olyankor pereg, mint a homok – mutatja.
A pincesoron 82 apokába vájt pince található, manapság azonban csupán 20-22-ben zajlik valamilyen tevékenység. A Pincesor polgári társulás megalakulása óta életet lehelt a város ez idáig helyileg nem túl ismert és látogatott részébe. Azóta rendszeresen szerveznek borkóstolót. Fő céljuk, hogy megmentsék, felújítsák és népszerűsítsék a füleki borospincéket.
– A füleki borászkodás első írásos emléke 1682-ből, az utolsó füleki várostrom idejéből származik, de bizonyosan sokkal korábban is foglalkoztak szőlőműveléssel a térségben. A vár és a város eleste a borászatnak is visszaesést jelentett és csak később, a 18. század elején újult meg ismét. A legtöbb szőlőültetvényt a Kakashegyen és a Szentfali-pusztán létesítették, ekkor kezdték vájni a pincesoron is az első pincéket – avat be a pincék kialakulásának történetébe Gyula.
Az első komolyabb csapás a 19. század végén érte a szőlőültetvényeket, amikor a filoxéra Fülek környékén is tönkretette a szőlősök nagy részét. A megújulást az Amerikából behozott új szőlőfajták hozták. Ilyen volt a híres, avagy hírhedt füleki savanyú nova, a concordi és az otelló.
A 20. század elején a pincesoron több borház épült, és kiváló helyszínéül szolgált különféle ünnepségeknek, rendezvényeknek, szüreti fesztiváloknak. A II. világháború alatt a pincéket fedezékké alakították, így egy időre szünetelt a bortermelés, ami a háborút követően ismét újjáéledt, egészen a '80-as évek végéig, majd hanyatlásnak indult.
A pincesor megépülése a Berchtold családnak köszönhető. Az övék volt az egyik legrégibb pince, amelyet a19. század első felében vájtak. A közel 40 méter hosszú pince jelenleg felújítás alatt áll.
– meséli.
– A pincesor további érdekessége, hogy alsó és felső sorból áll. Ezért, ha metszetet vágnánk, akkor a hegyoldal egy ementáli sajtra emlékeztetne. A második világháború idején a pincék menedékként is szolgáltak. A férfiakat itt bújtatták, és összekötötték a pincéket, hogy titkos járatokon keresztül tudjanak közöttük közlekedni, anélkül, hogy észrevennék őket. Később a járatokat visszafalazták, némelyiknél még látni a falazás nyomait.
Karkusz Gyula pincéjét 1865 és 1867 között vájták ki, majd a két világháború között kibővítették. Jelenleg 18 méter hosszú, és körülbelül hat méter mélyen van a föld alatt.
Aki szeretné élőben is látni ezeket a pincéket, és finom borok mellett egy jót beszélgetni, augusztus 17-én megteheti. A Palóc Napok és Városnapok keretében ugyanis újra megnyílnak a látogatók előtt.
Megjelent a Magyar7 2024/23.számában.
