Hogyan született a Mellétei-óceán?
Mellétét úgy eldugta a Jóisten Gömörben, hogy a kutya is alig találna rá. Bizonyára lelkiismeret-furdalása volt miatta, mert aztán három nevezetességgel áldotta meg a falut: itt találták meg az egykori Mellétei-óceán maradványait, itt készültek a híres mellétei fazekak és itt született Kövesdi Károly költő, lapunk főmunkatársa. Az utóbbi kettőtől eltérően azonban a Mellétei-óceán születése néhány bonyodalomba is ütközött.
Rögvest az elején le kell szögezni, hogy a múlt század hetvenes évei előtt ilyen óceánról még senki sem hallott a világon. Az emberiség megelégedett a meglévő öt óceánnal. Igaz, a régi mellétei malom mögött előbukkanó furcsa kőzetek több geológusnak okoztak fejfájást, de valahova mégis csak be kellett sorolni őket. Egyszer karbon időszakinak gondolták, máskor a triász kezdetére helyezték egyenesen a Gömör–Tornai-karszt mészkövei alá. Aztán megelégedtek azzal, hogy az igazságot úgyis csak a Mindenható tudhatja.
Akkor még senki sem tudta, miféle tengeri lényhez sorolhatók, de a kalcium-foszfátból álló fogacskák kiállták az idő próbáját, evolúciós fejlődésük gyorsan változott, amely lehetővé tette a részletes kormeghatározást, sőt átvészelték a kőzet enyhébb nyomás vagy hő általi átalakulását is. A mellétei malom mögött előbukkanó rejtélyes kőzetek is enyhén átkristályosodtak, szemmel látható ősmaradványok nélkül, ezért korukat sem sikerült megállapítani.
A meglepetés akkor érte őket, amikor csaknem az egész középső és felső triász időszakot felölelték az apró rágószervek. Az itt található mikroszkopikus sugárállatok tömkelegéből álló kovakövek, az ún. radiolaritok és palák pedig nagy mélységben történt ülepedésre utaltak. Így már egy új rejtéllyel találták szembe magukat: hogyan lehetnek ilyen korúak a mélytengeri mellétei rétegek, amikor ugyanabban az időben a közvetlen szomszédos Gömör–Tornai-karszt mészkövei sekélytengeri lagúnák mészalgáiból és zátonyokból tevődnek össze. A tenger mégsem mélyülhet ennyit egyik lépésről a másikra!
A jeles tudományos felfedezés rendben is lett volna, ha azt nem olvassa el Ján Bystrický, a Szlovák Tudományos Akadémia korosodó geológusa, aki hosszú időt töltött a Gömör–Tornai-karszt földtani térképezésével. Még tíz év sem telt el azóta, hogy kiadta monográfiáját, amelyben azt bizonygatta, hogy a karsztvidék márpedig ott jött létre, ahol van. Amikor átböngészte Mockék írását, rettenetes méregbe gurult az öregúr. Hogyan jön ahhoz egy pozsonyi fiatal, ráadásul egy idegen betolakodóval társulva, hogy ellentmondjanak neki!
Nyomban nekiült tehát, hogy ugyanabba az innsbrucki folyóiratba megírja véleményét erről a képtelenségről. A huzavona ezután még verbálisan is folytatódott. E sorok írója fiatal egyetemistaként részt vett egy pozsonyi földtani konferencián, ahol az amúgy is hirtelenharagú öregúr toporzékolt, hadonászott, szeme félelmetes szikrákat szórt, amikor magából kikelve azt bizonygatta, hogyan lehet a kőzet korát meghatározni olyan maradványokkal, amelyekről azt sem tudja az ember, hogy ki fia-borja.
A konodonták, amelyeket Bystrický már a pokolba kívánt, pedig hajszálpontosan megegyeztek a mellétei rétegekével. Sőt bázikus kőzetek is előkerültek, amelyek egyértelműen a földkéreg széthasadásával létrejövő óceáni árok létezését bizonyították, amelybe a földköpeny felső részéből bázikus magma nyomult. A víz alatti vulkánkitörések nyomán nagy mennyiségű kovasav is a tengerbe került, amely a kovás vázú sugárállatok (radioláriák) rendkívüli elszaporodásához vezetett. Sikerült a radiolaritok és a palák korát is meghatározni, a triászon kívül messze felnyúltak a fiatalabb jura időszakba. Vagyis, amikor a Földön dinoszauruszok sürögtek-forogtak, környékünkön óceán hullámzott. A dinoszauruszok pedig a Magas-Tátra környékére szorultak.
A mellétei kőzetek részletes vizsgálata nyomán fény derült az óceán jellegére is. Születésének kezdetét, vagyis a földkéreg széthasadását a mellétei rétegsor világos kristályos mészkövében található vörös hasadékok jelzik, melyek kora a konodonták szerint 237 millió év (középső triász idősebb része). Az óceán ittlétét csaknem egészen a jura időszak végéig követhetjük, amikor kérge 153 millió évvel ezelőtt alábukott a mélybe és a Mellétei-óceán megszűnt létezni. A földköpeny felső részébe áramló megolvadt kőzetek ugyanis a földkéreg szilárd lemezeit állandó mozgásban tartják, szétfeszítik, vagy éppen összezárják.
Óceánunk pedig délkelet felé hosszasan elnyúlott, minden bizonnyal a mai Észak-Macedónia és Görögország területére, mivel a Vardar-folyó mentén hasonló kőzetekre leltek, egyesek ezért Melléte–Vardari-óceánról beszélnek. A hosszú, aránylag keskeny és mély óceán tehát leginkább a jelenlegi Vörös-tengerre hasonlított. Ráadásul a Tornai-medencében megtalálták az egykori kontinentális lejtő kőzeteit is, amely a kontinentális talapzat sekély vizű tengerétől, vagyis a Szilicei-takaró mészköveitől lejtett meredeken az óceán fenekéig. Az ilyen ülepedési körülményeket gyakori tenger alatti csuszamlások, turbulens áramlások jellemzik.
A Mellétei-óceán kőzeteinek bemutatására Mock számos nemzetközi tanulmányi kirándulást szervezett. Létezését az elsők között ismerték el a legnevesebb magyar geológusok, mint Balogh Kálmán, aki a negyvenes években vizsgálta a Gömör–Tornai-karszt mészköveit, vagy Kovács Sándor, a konodonták egyik legkiválóbb szakértője, de a bécsi geológusok is elismerően nyilatkoztak a felfedezésről.
A nyolcvanas évek derekán aztán az öreg Bystrický a geológusok nagy meglepetésére bejelentette, hogy szívesen találkozna Mockkal, sőt kezet is rázna vele. 1986-ban azonban váratlanul elhunyt, Mock Rudolf pedig tíz évre rá egy tragikus baleset következtében hagyta itt végleg a mellétei kőzeteket, amelyek immár örök emlékként hirdetik munkájának eredményét.
A mellétei rétegeket kiemelkedő jelentőségű földtani szelvényként 1989-ben védetté nyilvánították. Melléte a geológusok zarándokhelyévé vált, ennek ellenére máig nem talált támogatásra a szelvény kiépítésének és bemutatásának a projektje.
Megjelent a Magyar7 2024/26. számában.
