Hogy a Bokréta sose hervadjon el!
Megalakulásának fél évszázados évfordulóját ünnepelte a kürti Bokréta éneklőcsoport. Az elmúlt évtizedekben nem volt nélkülük helyi ünnepség, rendszeres résztvevői voltak a Csemadok-rendezvényeknek, a testvértelepülések találkozóinak. Hogy jól csinálják, azt számtalan elismerés és díj, de legfőképpen a fellépéseket kísérő kacagás és vastaps igazolja.
A csoportot Téglás János polgármester mellett Sztruhár Izrael Diána, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának elnöke is köszöntötte.
– emelte ki.
– Ünnep ez az évforduló a kürtieknek, hiszen a Bokréta tagjai szabadidejüket, energiájukat öt évtizeden át a népzene és a népi hagyományok éltetésének szentelték. Fontos volt számukra az éneklés vonatkozásában a hagyományos falusi előadásmód. Gondosan előkészített programjukat olyan természetességgel tudták előadni, hogy a közönség ott érezhette magát egy-egy régen volt kürti lakodalomban, fonóban, libapásztorjátékban – szólt elismerően a Bokrétáról Sütő Judit műsorvezető, a csoport régi ismerője és tisztelője.
– Minden egy nótaesttel kezdődött, ahol a jelenlévők elénekelték a saját nótájukat. A jó hangúak aztán összeálltak és elkezdték a közös éneklést – mesél a kezdetekről Tóth Júlia, a csoport régi tagja.
Bujna Marika, a vegyes kar vezetője hozzáteszi, a későbbiekben a csoport élére Kanyicska Erzsébet tanító néni állt. Sok népi hagyományt összegyűjtöttek és feldolgoztak, ügyelve a tájszólásra, a nóták, dalok, a viselet eredetiségére. A ‘80-as években érték el a legnagyobb sikereket. 2004-ben csatlakozott hozzájuk Szombat Károly zenepedagógus Érsek-újvárból.
Egerben a Palócgálán Arany minősítést és Aranypáva díjat kaptak, 2011-ben a fesztivál nagydíjában részesítették a Bokrétát, 2018-ban pedig Kürt község díját is megkapták. Az énekcsoport tagjait családias kapcsolat jellemzi, egyetlen bánatuk, hogy a fiatalok nem csatlakoznak a csoporthoz, sőt többen úgy nyilatkoztak, a viseletet se vennék fel. Ennek ellenére bíznak a jövőben, rendületlenül próbálkoznak a toborzással, és énekelnek szívből, igazán.
Pralovszky Valéria a kezdetektől tagja a Bokrétának. – Nemcsak én, de édesapám és édesanyám, valamint a férjem is ott voltak az alapítók között. A legemlékezetesebb a libapásztoros népi játék volt, ezt játszottuk el először a Vágparti Randevún – meséli Vali néni. Hozzáteszi, az élet néha olyan fordulatot vesz, amikor a csoport életében való részvétel nehézségekbe ütközik. Ő is kimaradt pár évre, amikor a férje fiatalon meghalt. Kanyicska Valéria is majdhogynem a kezdetektől tagja az éneklőcsoportnak. A jókedvű asszonyok otthon, munka közben is énekelnek, hallgatják a Dankó Rádiót.
Az ünnepségen felléptek a Bokréta baráti csoportjai, Ďurás Márk, a község plébánosa megáldotta új CD lemezüket, este pedig az Ifjú Szivek Táncszínházzal ünnepeltek.
Megjelent a Magyar7 2022/37.számában.
