Hagyományaink védelmében
A hagyományőrzés, a népszokások felelevenítése reneszánszát éli a Felvidéken. Mintha az ősi magyar népi kultúrához való ragaszkodás, elődeink szokásainak, hagyományainak feltérképezése és felelevenítése egyfajta bizalommal, hittel töltené el a nagypolitikától megcsömörlött, anyagi gondokkal küzdő közösségeket.
A városokban modernebb, trendibb formában, zajos felvonulásokkal, animátorokkal tarkított vigadalmak során csepegtetik a népi kultúrát, a falvak inkább próbálják tartani a régiektől elsajátított, kukoricacsuhé-illatú, tollfosztás-hangulatú vonalat. Ma már népszerű dolog az iskolákba, a családi délutánokra kézműveseket, hagyományőrzőket hívni, hogy ők építsék be a gyerekek életébe azokat az ismereteket, amelyeket korábban a családban sajátítottak el. Mindenszentek alkalmával sokan érzékeltük a két tábor egymásnak feszülését. Voltak, akik védték az egyházi ünnep szentségét, teljes mértékben elutasítva az új keletű halloweeni őrületet, és voltak, akiknél a kettő megfért egymás mellett.
A Szomolai házaspár nevét szinte mindenki ismeri a mátyusföldi és a csallóközi hagyományőrző, kézműves közegben. Adri néni és Laci bácsi – ahogy a régió iskolásai és óvodásai ismerik őket – évtizedek óta a népszokások kutatásának és felelevenítésének szentelik az életüket. Számos iskolába és falunapra hívják őket, hogy néprajzi és kézműves tudásukat átadva a gyerekek megtanulják az alkotás csínját-bínját, megismerkedjenek eleink kulturális és gasztronómiai szokásaival és a népi játékokkal. Mindezzel azt üzenik, hogy a gyerekekkel való érdemi foglalkozás igenis meghozza a gyümölcsét.
Október végén, a kosárfonással és a dekorációk készítésével is foglalkozó házaspár a „mindenszenteki nagyüzem” után vesz egy nagy levegőt, hisz csakhamar kezdődik a késő őszi, majd a karácsonyvárás felelevenítése. Ekkorra már tele a naptáruk az iskolai meghívásokkal, és máris indulnak a Márton-napi foglalkozások.
– tudjuk meg Adri nénitől, aki beszélgetésünk idején már a Márton-napi gyerekmenüt állítja össze, fejben. Foglalkozásaikon ugyanis nemcsak az alkotás a lényeg, hanem az is, hogy a gyerekek valami finomat egyenek. Az őszi fogásokhoz jól illik a dió és a mák, ezért a gyerekek biztosan kapnak majd mákos pogácsát, a Márton-naphoz kötődően pedig biztosan jut majd libazsíros friss kenyér is, hiszen aki Márton-napján libát nem eszik, az egész évben éhezik.
Számos helyen szokásban van már a Márton-napi felvonulás is. Van, ahol tüzeket gyújtanak, máshol lampionokkal sétálnak a korán leszálló sötétben, van ahol egy Mártonnak öltözött lovas vezeti a menetet. Ezen a felvonuláson a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatják el az emberekhez, a nap zárásaként pedig libás ételeket, liba formájú süteményeket és forró italokat fogyasztanak.
– zárta beszélgetésünket Szomolai Adri néni.
Megjelent a MAGYAR7 45. számában.
