Hagyomány és modernitás Csetneken
Huszonöt év után újjáéled az üvegből fújt, kézzel festett karácsonyi díszek hagyománya Csetneken. A GemArt polgári társulás egy multifunkciós műhelyt hoz létre, ahol az üvegfúvás mellett fa- és kerámia tárgyak is készülnek majd. A későbbiekben textilműhelyt is berendeznek, ahol új funkciót kaphat a csetneki csipke is.
Talán furcsának tűnhet, hogy alig két héttel húsvét előtt karácsonyi díszekről írunk, de higgyék el, jó oka van. Rövidesen, április végén nyitja meg ugyanis a kézműves üveggömböket készítő műhelyét a GemArt – Gömöri Művészeti Intézet civil szervezet Csetneken, ahol közel fél évszázadon át készítettek ilyen díszeket.
A csetneki üvegdíszek gyártása 1954-ben kezdődött. A szirki (Sirk) székhelyű Gemer – Fogyatékossággal Élők Termelőszövetkezete csetneki üzemében kezdetben hátrányos helyzetűek dolgoztak, később főként gyermekgondozási szabadságról visszatért nőket foglalkoztattak. Az üzem fénykorában napi 8000 gömb készült.
Egy 1977-es cikk szerint termelésük döntő részét, közel 90 százalékát exportálták Magyarországra, Jugoszláviába, Svájcba, Ausztriába, Franciaországba, Belgiumba, az NSZK-ba, Olaszországba, Hollandiába, Dániába, Tunéziába, az Egyesült Királyságba, Kanadába és az Amerikai Egyesült Államokba.
Idővel az anyavállalat egyre kevesebbet fektetett be a csetneki üzembe, a rendszerváltást, majd Csehszlovákia kettéválását követően folyamatosan romlottak a munkakörülmények és szigorodtak a követelmények, egyre nehezebben tudták követni az új trendeket. Az üzem végül 2000-ben bezárt.
A kézműves üvegdíszek készítésének hagyományát éleszti újra a betléri székhelyű GemArt. Eredetileg ezt az egykori üzemben szerették volna, ám végül egy polgárházat újítanak fel a Martonházi (Ochtinai) utcán. A GemCraft nevű multifunkciós központ üvegműves részlegében hat munkaállomást alakítanak ki, ahol az üvegdíszek fúvása és festése zajlik majd. A központban kerámia- és faipari műhely is helyet kap, előbbit fazekaskorongokkal és égetőkemencével, az utóbbit pedig esztergával, CNC-szerszámgéppel és gravírozó lézerrel is felszerelik.
Martina Štěpán, a GemArt – Gömöri Művészeti Intézet képviselője elmondta, a központ egyben interaktív múzeumként is működik majd, amely egész évben nyitva tart.
– A látogatók kipróbálhatják a kézművességet, saját csetneki szuvenírt is készíthetnek. A műhelyekben állandó munkatársak dolgoznak majd, akik a turistaszezonban az érdeklődőknek, tanév közben pedig az iskolai csoportoknak tartanak bemutatókat – magyarázta.
A műhelyek berendezésénél és a gyártási folyamatok kialakításánál az adott kézműves szakmákat jól ismerő helyi mesterekkel konzultálnak, illetve dolgoznak együtt. A leendő GemCraft kreatív igazgatója, Martina Belányiová például festőként dolgozott a régi üzemben. Mint elmondta, a termékeket a hazai és a nemzetközi piacra egyaránt szánják.
– hangsúlyozta hozzátéve, a fennmaradt eredeti kollekciók egy részét kiállítás formájában tervezik bemutatni.
– Szeretnénk újraéleszteni ezt a csetneki hagyományt, de új mintákon is dolgozom. A történelem és a régi kollekciók inspirálnak, igyekszem újraértelmezni őket. Már most nagyon pozitívak a visszajelzések, pedig még el sem indult a gyártás. Eleinte nem tervezünk nagy volumenben dolgozni, meglátjuk, milyen lesz a kereslet. Úgy gondolom azonban, alig győzzük majd teljesíteni a megrendeléseket – jegyezte meg.
Šikúr Karolina, a GemArt munkatársa elmondta, 25 év után újra életre szeretnék kelteni ezt a hagyományos mesterséget, de modern formában. Egy interaktív műhely-múzeumot képzeljünk el, ami egész évben nyitva lesz, bármikor megállhatnak az érdeklődők, turisták, diákok, de workshopoknak, képzéseknek is otthont ad majd az intézmény, ahol egyúttal a gyártás is folyik, Vitarli márkanév alatt.
– magyarázta.
2026-ban egy textilműhely létrehozását is tervezik, amely elsősorban a csetneki csipke hagyományának megőrzésére összpontosít, de szintén modern formában. Nem csipketerítők készülnek majd, hanem saját divatmárka létrehozásán dolgoznak CSETNEKI néven, amely a hagyományos csetneki csipkét komponálja bele modern ruhákba.
Megjelent a Magyar7 2025/14.számában.
