"Ha nem adtok szalonnát, kifúrom a gerendát”
Ragyolcon a mai napig él a farsangolás hagyománya. Húshagyókedd előtti szombaton alakoskodók, vagyis maskarások járják végig a falut, akik verssel, mondókával, tánccal űzik el a telet. Igazi közösségépítés egy-egy alkalom, hiszen kicsik és nagyok egyaránt bekapcsolódnak a felvonulásba.
A helyi kultúrházban készülődnek a farsangolók, akik az utolsó simításokat végzik az öltözéken. A farsangi menetben ott haladnak a tipikus figurák: a cigány, a koldus, a betyár, ám a legkedveltebb alak az álmenyasszony és az álvőlegény. A helyi csemadokosok és a néptánccsoport tagjai közel negyven éve tették újra élővé a farsangolás hagyományát, megörvendeztetve vele a nógrádi falu lakosait.
Póczos József, a Csemadok Ragyolci Alapszervezetének elnöke érdeklődését egy maskarásokat ábrázoló, régi fénykép keltette fel a farsangolás iránt. Ennek hatására kezdett kutatni, érdeklődni a hagyományról.
– mondta Póczos József.
Azóta az alapiskolások is csatlakoztak hozzájuk, így öröklődik generációról-generációra a népszokás.
– így köszönnek be már több évtizede farsang utolsó szombatján a ragyolci maskarások a házakhoz.
„Vágjon egy kis szalonnát, fűzze a nyársamra, ha nem adtok szalonnát, kifúrom a gerendát”- kántálják.
A kolompolás és kelepelés után a nagyfúró is előkerül, hogy egy kis kóstolóra tegyenek szert a háziaknál. Aztán jönnek a jókívánságok a családra és a gazdaságra. Mikor már az egész család az udvaron van, jöhet a medvetánc, amivel a farsangolók kiűzik a telet.
A jelmezesek a gazdától és a gazdasszonytól a jókívánságokért, a tél kiűzéséért cserébe kolbászt, tojást, szalonnát kapnak, amit egy babakocsiba gyűjtenek. Minél több finomság kerül a kocsiba, annál nagyobb lesz a baba.
– mondta Antal Éva.
„Elmúlt farsang, itt hagyott, a lányoknak bút hagyott”
- éneklik búcsúzóul, élükön a farsangi kúrival, aki vezeti csapatát a következő vendégváró családhoz. Miután végigjárták a falut, közösen megsütik és elfogyasztják, amit kaptak.
