Ha húsvét, akkor hímes tojás
A tojás az újjászületés, a termékenység szimbóluma, sok esetben tették sírokba vagy a születésnél az első fürdővízbe. Régen a tojásírás ideje a nagypéntek volt, és az elkészült hímes tojásokat a lányok a locsolóknak ajándékozták. Ha a fiúk szép hímes tojást kaptak húsvétkor, később díszes májusfával köszönték meg a lányoknak.
A gömörsídi kézműves, Benko Tünde hímes tojásai amellett, hogy csodaszépek, az írókázás ősi technikájával készülnek, amit ma már nagyon kevesen ismernek, még kevesebben művelnek, és ezért felkerült a szlovákiai szellemi kulturális örökség listájára.
Az írókázás, azaz a viaszos batikolt tojásírás hagyománya nagyon régi tojásdíszítési technika. A tojás tartósításával hozták kapcsolatba, ugyanis azért mártották viaszba, hogy eltömítsék a pórusait, ezáltal hosszabb ideig tudták tárolni, felhasználni. A módszert az egész Kárpát-medence területén ismerték, alkalmazták. A viaszosbatik-technika kiváló ismerője Benko Tünde, akinek az Ipoly menti hímes tojásai országszerte ismertek. A díszítéshez írókát vagy gicét használ, ezzel viszi rá a forró méhviaszt a tojásra. Ezután színes fürdőbe áztatja, s miután megszáradt, leolvasztja róla a méhviaszt, és kirajzolódik a minta.
– avatott be Tünde, aki nagymamájával díszített először hagyományos, viaszos hímes tojást, ami rögtön elvarázsolta.
– Mivel ő Kárpátaljáról származott, gyufaszállal vitte rá a mintát a tojás felületére, mert azon a vidéken ezt a technikát alkalmazták. Később, a szakirodalomból és a médiából szereztem ismereteket az írókás díszítésről, és a párommal otthon elkészítettük az első írókát, azzal díszítettük a tojásokat. Majd a ’90-es évek vége felé eljutottunk Gébártra, a Határontúli Magyar Pedagógusok Nyári Egyetemére, ahol találkoztam Bércziné Szendrő Csillával, a népművészet mesterével, aki tojásírást tanított. Ő biztatott, hogy otthon, a lakóhelyem környékén próbáljam megkeresni az idős adatközlőket, és lejegyezni a mintákat, amit tőlük gyűjtök – teszi hozzá Tünde, aki mára több mint 260 mintát gyűjtött.
Gyűjteménye elsősorban a Nógrád megyéből származó, viasszal írt hímes tojások mintakincsét öleli fel Fábián Gyula, Makoldi Sándorné Papp Gizella és saját gyűjtése alapján, továbbá Hont és Gömör, illetve a Zoboralja térségéből is származnak mintái, szlovák vidékek, például Parlagos, Alsó- és Felsősztregova, Unyad és Demény archaikus mintáit is megmentette.
– Fábián Gyula, losonci tanító az 1908-ban kiadott Néprajzi Figyelőben publikálta a Losonc környéki falvakban, Panyidarócon, Bolykon, Galsán, Jelsőcön, Miksiben, Terbeléden és Vilkén gyűjtött tojásmintáit. A kiadvány másolata hozzám is eljutott, ezáltal az ő mintáit több változatban is feldolgoztam. Teljesen autentikusan, eredeti mintában, úgy ahogy megkaptam, de egy kicsit továbbgondolva. Később találkoztam Fülekkovácsiban Sinka szül. Marczinek Erzsi nénivel is, akinek a mintáit szintén lejegyeztem. Azóta igyekszem megragadni minden alkalmat, hogy népszerűsítsem a tojásírást.
A munkahelyemen, a Mocsáry Lajos Alapiskolában húsvét előtt minden évben írjuk a hímes tojásokat, illetve a füleki Palóc húsvéton is tartunk foglalkozást a motollás társaimmal. Tanítottam már pedagógus-továbbképzésen, nyári egyetemen, gyermektáborokban, legutóbb a nyitrai egyetemistáknak tartottam képzést – mondja Tünde, aki szerint a tojáskarcolást tartják a legrégibb tojásdíszítési technikának, ugyanis az avar kori sírok feltárásánál találtak karcolt libatojásokat.
Azóta a tojásdíszítésnek számos fajtája elterjedt. Északabbra, a szlovák vidékeken drótozással, maratással díszítették, és volt, ahol különböző rátéteket vittek a felületére, például szalmát, kákabélt, újabban fonalat vagy növények leveleit. Tünde legszívesebben a palóc vidék mintáit írja, de a magyarországi és erdélyi mintákat is kedveli.
– magyarázta a szimbólumok jelentését Tünde, akinek életében fontos szerepe van a népművészetnek, mivel nemcsak tanítja, de igyekszik a mindennapokban is megélni.
Alapító tagja a Motolla Kézműves Baráti Körnek, tagja a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének és a Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetségnek. Csodás gyöngyékszerei, páratlanul míves hímes tojásai Szlovákia-szerte ismertek. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 2006-ban a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesülete dr. Zólyomi József – Nagy Palóc-díjban részesítette, majd 2008-ban a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztere Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki, 2018-ban pedig az Ipoly menti hímes tojásai elnyerték a Nógrádi Regionális Termék védjegyet. Legközelebb április 21-én a Palóc húsvét című rendezvény keretében, a Motolla Kézműves Baráti Kör jóvoltából, a többi között ezzel a technikával is lehet majd hímes tojást díszíteni.
Megjelent a Magyar7 2025/15-16. számában.
