Ha eltapossuk keresztény értékeinket…
A világ távoli tájairól érkeztek missziósok a nádszegi Petőfi Sándor Alapiskolába. A gyerekek nevetve fogadták a számukra különös barátokat, észre sem vették, és megszállta őket a békés játékból fakadó öröm. Míg a fiatal verbita missziósok a gyerekekkel foglalkoznak, a nádszegi származású, egyetlen felvidéki magyar verbita missziós atyával, Juhos Ferenccel beszélgettünk.
Nemrégiben négynapos misszióra hívták a verbita rend tagjait Nádszegre. A mátyusföldi település a Szent István-plébániatemplom felszentelésének 120. évfordulója előtt tisztelgett. Az Elek László atya által vezetett plébánián és a templomban zajlottak az előadások és a foglalkozások. Volt szentmise, orgonakoncert és bemutatták a templom építéséről szóló, közelmúltban kiadott könyvet. A nádszegiek részesülhettek a kegyelemből: közelebb került hozzájuk Isten szava és megerősödött az amúgy is szilárd hit a közösségben. A gyerekek és a felnőttek is aktívan vettek részt az Isteni Ige Tárasaság missziósaival való találkozásokon.
– kezdi a történetüket Juhos Ferenc atya. Ő maga is ennek a mátyusföldi községnek, Nádszegnek a szülötte és a helyi magyar alapiskola növendéke volt egykoron.
A rendben vannak papok és laikus testvérek, a barátok. Magyarországon 1916-ban telepedtek le a verbiták.
– A rendszabályban benne van, hogy azt a nyelvet beszéljük, amelyik rendtartományhoz tartozunk. Tehát, ha érkeznek hozzánk testvérek akár a tengeren túlról is, akkor egy éven át mindegyiküknek tanulni kell a magyar nyelvet. Nádszegen nem először jártak a verbiták, korábban két alkalommal is tartottak már missziós napokat a faluban, de jártak már Somorján, Komáromban és Szencen is. Mindig a helyi plébános meghívására érkeznek. Ilyenkor igyekeznek meglátogatni a plébániához kötődő csoportokat, iskolákat, öregotthonokat.
– magyarázza Juhos atya, aki 1992-ben laikus testvérként lépett be az Isteni Ige Társasága rendbe. 1998-ban tette le az engedelmesség, tisztaság és a szegénység örök fogadalmát Nyitrán, s tette ezt abban a tudatban, hogy egy missziós barátnak bármikor kiküldetésbe kell mennie, el kell hagynia szülőföldjét.
Ezekben az időkben kevés volt Magyarországon a magyar ajkú missziós, így a felvidéki származású Juhos Ferenc Magyarországra kérte a kinevezését, de járt már missziós úton Indiában, Ghánában, az USA-ban és Oroszországban is. Kőszeg városában a kétezres évek elején kezdett teológiát tanulni, 2005-ben szentelték pappá otthon, Nádszegen.
– fejti ki a missziós munka lényegét Juhos Ferenc atya. Napjainkban nagyon fontos téma a missziós közösségek számára is, hogyan lehetne meggyógyítani ezt a roppantmód sebzett világot. Fontos pont ebben az „újraevangelizáció”.
– Amikor az első misszionáriusok elmentek küldetésbe, azt mondták, ők még vallástalan, illetve hitetlen emberrel nem találkoztak. Most azonban az a helyzet, hogy szinte az egész világ, benne Európa is missziós terület lett, annyi a vallásától elfordult ember. Korábban Európa volt a küldő kontinens, innen mentek a világ minden tájára a szerzetesek hirdetni az evangéliumot. Most azonban Európa fogadó kontinens lett. Megveregetjük a vállunkat, hogy ezeréves egyház vagyunk, de sokszor csak üres templomokkal találkoznak a messzi földről érkező misszionáriusok, s ne feledjük, ahonnan jönnek nem ezer, hanem 150-200 éves csupán az egyház. Ez azért paradoxon, de a Szentlélek mindig megújítja az egyházat. Próbáljuk rávezetni az embereket, hogy térjenek vissza az egyházhoz, a kereszténységhez, mert ha eltapossuk keresztény értékeinket, akkor Európának nem sok jövője van. Ha az ember nem zárja be a szívét, hanem nyitott Isten igéjére és jó példát lát maga előtt, akkor bizonyára megvan a gyógyulás is.
A jó és követhető példaképekre akkor van égetően szükség, ha egy nemzet vagy közösség nagy bajban van. Akkor van szükség olyan példaképekre, mint Szent István király vagy Isten szolgája Esterházy János.
– Esterházy János korunk „szentje”, akiről példát lehet venni. Boldog 23. János pápa mondta, hogy a gyermekek első hitoktatói a szülők. Tőlük kapja meg a gyermek a keresztény öntudatot. Fontos, hogy a példaképekről, Esterházy Jánosról ne csak az iskolában vagy a templomban beszéljünk, hanem otthon is. Tudjuk, ha a földbe jó magot vetünk, ki fog csírázni. Ha később meg is inog, nem törik el, élni fog.
Megjelent a Magyar7 2024/40. számában.
