Gyöngyöm, gyöngyöm, gyöngyvirágom
Október végén a Motolla Kézműves Baráti Kör Alkotóházában elkezdődtek a Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör Programjának gyöngyfűző és hímző foglalkozásai. A csoport tagjai kibontották a Rákóczi Hálózat segítségével eljuttatott csomagot, és hozzákezdtek a munkához. Tavaly a bútorfestés, a hímzés és a mézeskalács-díszítés fortélyaival ismerkedtek, idén a palóc hímzést és a gyöngyfűzés alapjait sajátíthatják el.
Érkezésemkor remek hangulat fogadott a Motolla alkotóházban. A gyöngyfűzőktől megtudom, első alkalommal egysoros gyöngykalárist, most pedig vízfolyásos mintával készült karkötőt készítenek, megismerkednek a szalmagyönggyel és a mágneszárral is.
A Motolla Kézműves Baráti Kör egyike azoknak a műhelyeknek, amelyek a magyar hagyományokat továbbörökítik. A kézművesek az alkotóház átadása óta igyekeznek élettel teli otthont varázsolni új székhelyükből, ezért rendszeresen tartanak különböző foglalkozásokat, rendezvényeket.
– mesélte Benko Tünde, a foglalkozás vezetője.
Tündétől azt is megtudom, hogy a második összejövetel anyaga a vízfolyásos karkötő elkészítése volt.
– Kétfajta gyönggyel dolgozunk. Az egyik a megszokott 9-es méretű kásagyöngy, és ehhez jön a fél centiméter hosszú szalmagyöngy. Ezzel azért vigyázni kell, mert a vége akármennyire szépen is van elvágva, sajnos a cérnát eléggé tönkreteszi, ha tehát ilyet használtok, mindenképpen tegyetek közé egy kásagyöngyöt is – magyarázza a fűzés technikáját a többieknek, s közben szép lassan kirajzolódik a minta.
Olyan trükkökbe is beavatja a hölgyeket, hogyan tudják a meglazult karkötőt fűzés közben feszesíteni. Amikor összeállt az apró vízcseppekből készült sor, mágnes kapocs kerül a végére, és készen is van a karkötő.
– Megadott program szerint haladunk. Összesen 20 oktatófilm áll a rendelkezésünkre. Nehézségi sorrendben haladunk, az egysoros ritmusfűzéssel kezdtünk, és mindig valamilyen új technikával, új gyönggyel, illetve új tájegységgel ismerkedünk – tette hozzá Tünde, aki azt is elárulja, hogy a gyöngyözésben kevés a palóc vidékre jellemző motívum.
– A mi vidékünkön főleg többsoros kalárist használtak. Tehát a felső sor a nyakhoz simul, és egyre nagyobb számú gyönggyel egészülnek ki az alsóbb sorok. A palóc vidékeken középre, az ajak alá tettek még egy művirágot, vagy odafűztek egy másik, nagyobb gyöngyből készült virágot – magyarázza.
A szakkörökben öt-öt személy vehet részt. Csányi Ildikó már a harmadik foglalkozásba kóstol bele.
– mondta Ildikó.
Singlár Ivett is a bútorfestést próbálta ki először. Mint mondja, imád kézműveskedni, új dolgokat tanulni, és a motollásoktól szerzett tudást a diákjainak is szívesen továbbadja.
– Manapság reneszánszát éli a gyöngyözés, de mivel a mai világban a mai kor divatjához igazodnak, ezért főleg modern ékszerek készülnek, amelyek tényleg gyönyörű kiegészítőként szolgálnak a hölgyek számára. Ezzel együtt sajnos a hagyományos gyöngyfűzési technikák, a régi viselet-kiegészítők lassan feledésbe merülnek, de mi pontosan ezeket szeretnénk megőrizni és továbbadni. Ezért is nagyon jó, hogy a gyöngyfűző szakkör tagjai mindnyájan pedagógusok, akik a diákjaiknak szívesen „visszatanítják” a régiek tudását, így van remény arra, hogy a hagyomány kicsit frissül és átörökítődik a fiatalabb generáció számára – zárta mondandóját Benko Tünde.
Megjelent a Magyar7 2024/46. számában.
