Gyémántbirodalom. Egy torz világ darabokra hullását mutatta be a Tsízió Diákszínpad
Azta mindenit…!! Ezek a gyerekek nem normálisak. Jut eszembe a Tsízió diákszínpad legújabb darabjának nyilvános főpróbáját nézve. A színpadról süt az ősdinamika, a levegőben lüktet az adrenalin, a tsíziósok szinte szétcsapják a kultúrház ódon falait. Gyémántbirodalom. Hangzik a darab sejtelmes-rejtelmes címe. A végső fordulatra pedig senki sem számít.
Szinte azonnal megtelt a galántai kultúrház hatalmas mozitermének nézőtere, mikor a Tsízió diákszínpad június 3-ra meghirdette saját darabjának, a Gyémántbirodalomnak online regisztrációját. Látva a nagy érdeklődést, úgy döntöttek, kétszer adják elő egy délután alatt a modern musicalként beharangozott darabot. A nézők akkor még nem tudták, hogy a szünettel együtt egy háromórás megadarabról lesz szó, és a tsíziósoknak alig háromnegyed óra pihenő jut majd csak a két előadás között. Pedig a Gyémántbirodalom olyan alkotás, amelyre rá kell készülni, amelyben végig jelen kell lenni. Ha mindez nem lenne elég, szombat délutánra a Tsízió két Mamma Mia előadást is felvett a palettára, amely ugyanazt az adrenalinnal dúsított őrületet biztosítja a nézőnek és igényli a szereplőktől, mint a legújabb darab.
Gyémántbirodalom. Titokzatos a cím, és sejtelmes az előadást hirdető plakát. A Tsíziónak, ha tetszik, ha nem, már magas szintű elvárásoknak kell megfelelnie, hiszen az eddigi szuperdarabokkal olyan magasra tette a lecet, hogy még saját magának is nehéz átugrania. Mégis sikerült. Ollé Krisztina tanárnő, a diákszínpad szíve, vezetője sztoikus nyugalommal ül a nézőtéren a nyilvános főpróba előtt húsz perccel. Tudjuk, hogy a rendezőt nem illik zavarni ezekben a szent percekben, de mivel jól ismerjük egymást, megkockáztatom a beszélgetést.
A tanárnő elmondta, hogy szerettek volna egy olyan előadást, ami a sajátjuk, s nemcsak egy átdolgozás, és hogy a nézők azért jöjjenek, mert ez egy Tsízió darab.
A Gyémántbirodalom zseniális szövegét ő maga írta, a saját szövegek megzenésítését a főszereplő Gál Sára végezte el, a zenéket a valamikori tsiziós diák Morvay Csaba házi stúdiójában játszották fel. A vérprofi koreográfiákat Daru Csenge és Daru Emese rendezte színre. Sorolja Ollé tanárnő a már általam is jól ismert neveket. A darab több mint negyven embert mozgat, többen közülük a főpróba hetében érettségiztek, nyelvvizsgáztak, vagy felvételire készülnek.
Így van ezzel a női főszereplőt, a pszichológust alakító Gál Sára is, aki elmondta, mindenki nagyon rendes volt hozzá az érettségi hetében, otthon is úgy alakították ki a dolgokat, hogy ő ne sérüljön ebben a nagy hajtásban. Sikeres érettségit és nyelvvizsgát tett a Gyémántbirodalom bemutatása előtt egy nappal, a hétvégét a színpadon tölti az új darab és a Mamma Mia keretében, majd ezt követően elindul felvételizni a Színitanodába. Mint mondja, kihívás volt megírni a darab zenéjét és átlényegülni egy kissé őrült, de zseniálisan gonosz és rideg pszichológusnő szerepébe. Interjúnk közben Gál Sára mellé megérkezik a Tsízió másik „Sárája”, Kempski Sára is.
A fiatalok összenevetnek, látszik, hogy élvezik azt, ami éppen körülöttük zajlik és cseppet sem bánják a két napon át futó dupla előadásokat.
A Gyémántbirodalom című modern musical napjaink minden őrületét, deformációját bemutatja, megcélozva az emberi lélek poklának minden rejtelmét. Nevezhetnénk akár a liberalizmus görbetükrének is. Egy biztos, az emberek piszkos lelke nem csiszolódik gyémánttá a darab végére, a néző megnyugtatása elmarad, a lelkek úgy hullanak gyémántszilánkokra a zárszóban, ahogy egy törött tükör darabkái repkednek szerteszét, sérüléseket okozva.
A férfi főszereplő igaznak hitt szerelme csúfos kudarcba fullad, a szeretett nő pedig nem hull térdre bűnbánó fájdalmában, mint azt ahogy a társadalom elvárná tőle.
A Gyémántbirodalom mesteri darab, egyszerre állítja reflektorfénybe az ember esendőségét, egyszeriségét és az élet visszásságait. Nem ámít azzal, hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett, sem azzal, hogy az igaz szerelem elsöprő ereje megváltoztatja a pénzéhes, manipuláló, romlott lelkeket.
Rámutat, nincs hova futni, a világ úgyis utolér,
s még az az ember is a hátunkba döfi a nagykést, akiben a legtöbb bizalmunk áll. Egy eltorzult világ csillogó gyémántokra való hullásában és vastapsban állhat a színpadon a Tsízió csapata.
